Nem sokan mondhatják el magukról, hogy megnézték a szimplán csak Bangladeshi King Kongnak keresztelt, elképesztően filléres baromságokkal teli trash-produkciót. Igazából szerintem kishazánkból egyedül csak én. De ha esetleg mégsem így lenne, és rajtam kívül szintén lennének még olyan végtelen mazochista alkattal megáldott hulladékimádó fenegyerekek, akkor egészen biztosan ők is hajlanának arra, hogy ez a két és fél órás (zenés betétek nélkül minimum fél órával rövidebb) monstre mozit itt és most bemutassam. Mert ha megnézni senki más nem fogja, hogy direkt kifolyjon a szeme (ez is tutira biztos), akkor legalább művelődjenek egy kicsit, hogy ilyen is akad a világban.

Milly egy unatkozó huszonéves, akit Tubby nevű haverja (ő a sztereotip mókás dagadék) belerángat egy filmforgatásba, ahonnan már csak pont egy olyan női karakter hiányzik. Ezért hát hajóra száll, viszont az apja is megy vele, nehogy baja legyen egyetlen kicsi lányának. A fedélzeten egy kollektív vidám táncot még gyorsan elnyomnak, mielőtt szörnyű viharba kerülnek, és egy látszólag lakatlan szigeten kötnek ki.

Anakonda, papagáj és egy cuki nyuszi mellett hamarosan feltűnnek a kutyaugatással kommunikáló helyi őslakosok (félmeztelen, indián fejdíszt viselő piros fűszoknyás alakok), akikkel aztán a bőrszerkós cowboynak öltözött filmsztár, Mr. Rocky szemet kápráztató harci koreográfia szerint megvív. Szó szerint. Mindezt pedig Bud Spencer verekedős filmjeit megszégyenítő alávágott dzsű-dzsű hangokkal. Nem is kérdés, hogy a kézitusa végén elkapják őket.

Tehenészlánynak öltözött főhősnőnk két fához kötve végzi, hogy eljöjjön érte a nagy és hatalmas King Kong, ami jelen esetben egy sharpei gyűrött arcával (maszkkal) megáldott óriásgorilla. De amúgy barátságos és jó fej, mert ad neki banánt meg ilyesmi, cserébe a csaj énekel neki – szóval egy idő után összebratyiznak. (Kedvencem, amikor Kong egy függőlegesen tartott óriáskígyót fojtogat, majd később pankrációzik vele egy sort.)

Közben a hajó maradék utasai összetűzésbe keverednek a bennszülöttekkel, és egy kis lövöldözés után szabadulnak csak, kivéve Milly mókás dagi haverját, aki erdei amazonok (nimfák?) gyűrűjébe találja magát. Bár a lány láthatóan jól érzi magát a szőrös gorilla társaságában, egy kismajom által karakterfejlődésre ítélt nagymenő Mr. Rick roppant furmányos módon megszökteti. Egy aprócska meggyújtott rongydarabbal égeti meg a szörny hatalmas kezét, és míg az óriás eloltja a közeli vízesésnél, addig elfutnak előle.

Milly a többiek javaslatára könnyedén, mintegy húsz méter magasra egy flaskát hajít fel a majom kezébe, amit a monstrum magára borít, kisvártatva pedig füstölni kezd az arca, és egyensúlyát elvesztve elvágódik a parton. Berakják a hajóba, amiből nem túlzottan sokat látunk, majd némi üresjárat után ott vesszük fel a fonalat, amikor King Kongot már kiláncolva mutogatják a nagyérdeműnek egy feltehetően ázsiai makettvárosban.

Természetesen a monstrum hamar elszabadul, és röhejesen béna odavetítések közepette meglepő módon egyetlen kartonépületet sem rombol le – kimért óvatossággal járkál fel és alá közöttük. Terpeszállásban elkövetett sétája végén azért rendezői utasítására mégis csak lerombol néhány házat, nehogy esetleg elmarasztalják emiatt. Milly-vel a markában felmászik egy jó magas épület tetejére, majd a helikopterek lelövik, és százemeletnyi zuhanás után megnyekken.

Ez a bangladeshi változat egyértelműen emberiség ellenes bűntett – kivéve, ha hatalmas trash-fanatikus vagy, mert akkor egy igazi aranybánya. Természetesen eredeti nyelven sikerült beszereznem, nulla bármilyen felirattal, hiszen így volt autentikus. Igénytelen módon megjelenő óriásmajmunk úgy lóbálja a karjait, mint DiCaprio a mémben, amikor pedig ütögetni kezdi a mellét, behorpad a mellkasán a jelmez. Béna effektek, gáz odavetítések és röhejes megmozdulások minden mennyiségben. Ráadásul a filmzenék is mind lopottak: James Bond, Gladiátor, Star Wars: A birodalom visszavág, Az utolsó mohikán, 2001 – Űrodüsszeia stb. Az alkotás amatőr olcsóságára szavak nincsenek – minden létező szempontból alá van rendelve a könnyed szórakoztatásnak.

Emellett viszont olyan, mintha egyszerre két filmet néznél. A cselekmény szerves részét képező jelenetek a maguk vibráló és karcos, csíkozott effektjeivel egy ósdi film látszatát keltik, miközben az események random pontján előkerülő igényesen giccses zenés-táncos betétekben pedig nyoma sincs ennek. Minden szempontból modern, minőségi HD-felvételeket láthatunk. Ekkora kontraszt egy filmben pedig mondanom sem kell, hogy több mint zavaró. Persze, aki egészen odáig merészkedik, hogy egyáltalán belekezd ebbe az epikus hulladékba, azt szerintem nem fogja túlzottan zavarni, haha!

Értékelés: 10/10 (trash-skála szerint)

eyescream