Az oldalunkon nemrég bemutatott Sweet Home-hoz hasonlóan, ennek a Netflix streaminggel elérhető sorozatnak az eredetijét szintén egy japán képregény (vagyis manga) adja. A Kocka és a Fűrész rafináltan kigondolt, olykor-olykor pedig igazán rohadék csapdákkal teli világa köszön vissza Lewis Carroll 1865-ben íródott irodalmi művére (Alíz csodaországban) reflektáló, misztikus és thriller elemekből táplálkozó cselekményében.

Arisu, a hétköznapjait számítógépes játékokkal töltő, mihaszna főhősünk barátaival egy olyan alternatív Tokióba kerül, ahol bár a környezet látszólag mit sem változott, azonban az embereknek nyoma veszett. Néhány másik fiatalhoz csatlakozva egy furcsa és bizarr játékban találják magukat, amely könnyen végzetessé válhat. Mint később megtudják, a város elszórt pontjain elhelyezett arénákban (különféle kártyalapokkal jelzett) küzdelmek során hozzájuk hasonló versenyzők harcolnak a túlélésért. Egy-egy megnyert játszma után krediteket kapnak, melyek lenullázódása esetén életüknek is annyi: egy égből érkező lézersugár végez velük…

A (többfajta csoportba sorolható) játékok bizarr mivolta valahol a Kocka és a Fűrész néha önállóan, néha kollektíven megoldható agyafúrt csapdáihoz hasonlít, bár azért talán nem kapunk hozzá annyira horrorisztikusan durva megvalósítást és idegtépően zsigeri atmoszférát, mint az említett filmeknél. Egyes történések közben nekem mondjuk még olyan a drámaiságot a kegyetlenséggel keverő túlélő-mozik is eszembe jutottak, mint amilyen a Battle Royal-franchise volt: tudjátok, ahol egy szabadon választott fegyverrel kell az osztálytársadat likvidálni, egy behatárolt terepen, bizonyos időegység alatt.

A legelső, szó szerint escape-room kategóriájú játékot követően szép lassan egyre tágasabb és atmoszférikusabb terepeket kapunk, amelybe csak néha rondít bele egy-egy kevésbé sikeres CGI-állat. És az újabb és újabb, egyre extrémebb kinézetű (mellék)szereplők is csak azért tűnhetnek furcsának, mivel 1. ugye eredetileg egy mangában álmodták meg őket 2. Netflix minden produkcióján szereti érezteti a nem identitás sokszínűségét, még ha az teljesen irreleváns is a történet szempontjából.

Izgalom, feszültség, dráma és akció váltja egymást, viszont a cselekmény kezdeti sodró lendülete nem marad konstans. Míg az évad harmadánál egy jókora törés (én is csak lestem, hogy mivan?!) hatására inkább csak sodródnak hőseink az eseményekkel, az utolsó néhány epizódban még inkább belassul a tempó. Ekkora már jónéhány érdekes és/vagy eleve tragikus sorsú karaktert mozgatnak a készítők, múltbéli visszaemlékezésekkel színesítve a mélázó drámában és akciós pörgésben egyaránt gazdag történéseket.

Lewis Carroll klasszikus művével  kapcsolatos analógiák között talán a kártyák használata (és azok „királynője”) a legszembetűnőbb, de megjelenik még a Part, mely a sorozatban konkrétan egy luxus-szállodát jelöl, illetve a Kalapos nevű karakter. Ha pedig szörnyen belemagyarázós szeretnék lenni, akkor talán a vízipipáról cigarettáról leszokott Hernyó, illetve a folyton vigyorgó Macska emberi párhuzama szintén tetten érhető.

Aki nem riad meg az okos csapdákat és kegyetlen, drámai húzásokat egyaránt szerepeltető, eredendően misztikus kerettörténettől, amely hol felpörgő lendülettel, hol pedig mélybe rántó moralizálással készteti a nézőt további részek megtekintésére, annak feltétlenül ajánlom ezt az igényesen szórakoztató japán szériát.

Értékelés: 8/10

eyescream