Az Astron-6 nevű filmes csoportosuláshoz tartozó Steven Kostanski (Manborg, The Void, Leprechaun Returns) most sem hazudtolta meg magát: aki látta már a kanadai független filmes korábbi produkcióit, az nagy vonalakban tudja, hogy mire gondolok. Főként a nyolcvanas években hódító költséghatékony praktikus effektekre, melyek roppant szórakoztató horror-komédiák kellékeként idézik vissza a VHS-éra retro-gyöngyszemeinek igazán nyálcsorgatóan bűnös élvezetét!

Történetünk egy galaktikus gonosztevőről szó, aki – mint azt megtudjuk – kezdetben a Gigax bolygó rabszolgájaként hagyta magát alávetni a Templomos-rendnek, majd egy drágakőre lelve univerzális hatalomra tett szert, és felszabadította a bolygóját. De ez nem volt neki elég, így más galaxisokat is leigázott. Az ellenségei végül összefogtak, és együttes erővel legyőzték, majd egy mindentől távoli kis bolygón bebörtönözték. Két kertvárosi rosszcsont, Mimi és Luke egészen véletlenül ezt a sírt találja meg a hátsó kertjükben egy sajátos játék közben. Az elképzelhetetlenül gonosz démoni lény viszont felszabadításáért cserébe kénytelen alávetni magát a gazdája – jelen esetben – egy nyolcéves kislány minden parancsának…

Steven Kostanski szerény költségvetésből felhúzott független produkciójában éppúgy megtalálhatóak a Power Rangers idiótábbnál-idiótább kreatúráihoz hasonló monszterek garantáltan bűnös élvezetet okozó párharca, mint a Masters of the Universe (vagyis He-Man) erősen trash-szagú galaktikusan giccses háttér története. De felbukkannak még benne a kertvárosi amerikai család komikusnak szánt momentumai, a nyolcvanas évek szerethető praktikus effektjeinek lenyomata, és persze néhány földöntúli CGI-villám sem árt a kötelező fejletépések mellé.

Lehet, hogy ez így sokaknak kicsit tömény, de bizony a Psycho Goreman ezt nyújtja, és emiatt az extrém mix miatt egy percig sem veszi magát komolyan. Az ormótlan lila színű (enyhén Jeepers Creepers maszkolású) szörnyünk elképesztően fenyegető, világpusztító dumáinál már csak a Mimi nevű akaratos kislányt alakító Nita-Josee Hanna játéka a lenyűgözőbb. Hihetetlen, hogy milyen beleéléssel játszik ez a kis csaj ebben a szinte már-már zsarnoki szerepben! Na, és azok az elcseszett, nyolcvanas-kilencvenes évekre hajazó eszméletlen farsangi szörny-jelmezek… Diszfunkcionális apa, polipszerű aggyá változtatott haver, amorf fejű imbecillis zsernyák-szolga, valamint saját játékszabállyal bíró idióta kidobós… (A főszereplő nevének PG-vé való rövidítése (ami angolul: szülői felügyelet ajánlott) pedig szerintem szintén önmagáért beszél ebben a kontextusban 🙂

A Psycho Goreman tehát egy szívvel írt és rendezett, ámde teljesen agyament elemekkel teletűzdelt sci-fi/horror komédia, nem túl feszített tempóval és kevésbé látványos jelenetekkel, viszont legalább kedvesen szórakoztató hülyeségekkel. Minden retro-fanatikusnak kötelező darab!!

Értékelés: 7/10

eyescream