Josh Malerman a Madarak a dobozban című regény szerzője valószínűleg már nem ismeretlen a magyar olvasók számára sem. Az amerikai zeneszerző első nagy sikert aratott könyve óta töretlenül írja a különféle bizarr történeteit. Munkássága a Fumax kiadó gondozásában jelenik meg kis hazánkban, melynek egyik nemrég megjelent darabja egyben cikkünk alanya is: a Vizsgálat. 

J gondtalan életét éli a Nevelde intézményén belül. Az úgynevezett ABC fiúkat megszületésük óta a Nevelde gondozza, magas fokú oktatásban részesítve őket, napi szintű Vizsgálattal figyelve egészségükre a különféle súlyos kórok elkerülése végett. A hatalmas erdőség közepén álló Toronyba lakó gyerekekkel élnek együtt az ott dolgozó tanítók, a személyzet és maga APU a Nevelde vezetője, aki egyfajta istenszerű személy, kit egyszerre imádnak, félnek és tisztelnek a fiúk. Ám J egy éjszaka valami furcsa dolgot lát az ablakán kitekintve, s olyan kérdések vetődnek fel benne, amik alapjaiban ingatják meg eddigi világképét, és ami magára a Neveldére is veszélyt jelenthet.

Malerman egy nagyon érdekes gondolatmenet alapján indítja el a regényét. Mi lenne ha egy csapat fiút kezdetektől fogva olyan környezetben nevelnének fel, ahol a tanuláson, a művészeteken és a tudományon kívül semmilyen más impulzus nem érné őket? Vajon mivé lehet így az elme, milyen elképesztő dolgokra lenne képes egy ilyen ingerszegény, még is műveltség és lexikális tudás szempontjából dúsgazdag környezetben kiforrt személyiség? Egy fiú aki mit sem tud a tv-ről, bulizásról, a lányok létezéséről, ha semmi világi dolog nem vonja el a figyelmét, de már tíz évesen magas fokú matematikai egyenleteket old meg, mély filozófikus gondolat bontogat mivé lehet felnőtt korában? Érdekes gondolat menet, és nagyon sok izgalmas oldalt lehetne ezen a vonalon haladva megtölteni, de az író nem ezen az úton akarta végigvinni a művét. Persze érinti ezt a szálat is, hiszen a fiúk elképesztő tudásról tesznek tanúbizonyságot a könyv egyes jeleneteiben, de még is csak érintőlegesen van kezelve ez a rész, a lényegi tartalom nem ebben rejlik.

Hiszen a történet igazából a tinédzserkor körül forog, ami egy abszolút minden téren szabályozott, a valós világtól teljesen eltérő környezetben éri a szereplőinket, ahol a felnőttekkel, a szabályokkal szembeni lázadozás, az eddig elfogadott rendszer megkérdőjelezése szintén felüti a fejét. A gyerek karakterek bár próbálnak egyediek lenni, de még sem tudnak egyéniség terén semmi emlékezeteset felmutatni, ami miatt igazán a szívünkbe lopnák magukat, abszolút átlag karakterek: az okoskodó, a viccelődő, a lázadó, a konzervatív stb. A maguk nemében hozzák a várt formát, panasz nem érheti őket, de semmi több. A felnőttek viszont már sokkal érdekesebb szereplők, hiszen mélyebb gondolatokkal, céltudatosabb cselekedetekkel és sokrétűbb személyiséggel rendelkeznek. Ezek közül is APU a Nevelde vezetője a legkimagaslóbb, és bár ő lenne a regény negatív karaktere, még is céljaival, domináns stílusával és maga mélységével érdekesebb személy, mint a fiúk együttvéve.

Térjünk rá a cselekmény is, ami bizony igen lassú folyású, elmélkedéssekkel és üresjáratokkal tarkított, nyomokban akciót is tartalmaz. Itt feltétlen meg kell jegyeznem, hogy senki se számítson a Malermantól megszokott feszültebb jelenetekre, izgalmas, tempós történet vezetésre. Ez a könyv más. Igazából végig olyan érzésem volt, hogy Malerman mintha nem tudna mit kezdeni az amúgy nagyon jó alapkoncepcióval. A szereplők sokszor csak tengenek lengenek a könyv első felében, komoly mérvadó történések nélkül elmélkednek a maguk kis szűk világán és érzésinek. Az írótól megszokott stílusos jelenetek pedig abszolút hiányoznak. Ezt valószínűleg Malerman maga is felismerte, mivel a regény felénél történik egy éles váltás és egy lényegesen eseménydúsabb új sztorivonal kapcsolódik az elsőhöz, ami egy teljesen más szemszögből világítja meg az egész történetet. Pörgősebb, lényegre törőbb, élvezetesebb az egész. Bevallom nekem az a rész sokkal jobban is tetszett, mint a mű első fele, pedig itt se minden fenékig tejfel.

Ahogy halad előre a sztori és összekapcsolódnak fokozatosan a szálak, felsejlik a végkifejlet is, ami meglepően kapkodósra és olyan gyorsan lezárta sikeredett. Mindez igen kontrasztost érzést hagy az olvasóban, hiszen egyébként az egész könyv elég lassú stílust követ. Kicsit olyan érzetű az egész, mintha Malerman elfáradt volna a végére, és minél hamarabb le akarta volna zárni az egészet.

És, hogy végül is milyen volt a regény egészében? Aki szereti a young adult történeteket, annak tetszeni fog a Vizsgálat, mivel hozza az ilyen téren elvártakat. Mindenki más aki már olvasta az író többi magyarul is megjelent művét, azt kell mondanom, hogy mindenféleképpen vonatkoztasson el tőlük, mert merőben más mint amit eddig megszokhattunk az írótól. Hiszen a Vizsgálat nem horror, de még csak nem is thriller. Egy szimpla young adult történet, egy olyan alapvetésre felhúzva, ami sajnos kiaknázatlanul maradt.

Értékelés: 6,5/10

Kinek ajánljuk: 

wooltur

A könyvért köszönet az Fumax kiadónak, akiktől IDE kattintva tudjátok megrendelni a könyvet.