Ugye milyen vagányul hangzik, ha azt mondanám, hogy ebben a szki-fi/horrorban a most hatvanöt éves Bruce Willis egy galaxist éppen átszelő űrhajón élienekkel harcol?! Ja, nem. Gyakorlatilag bármelyik véletlenszerűen kiválasztott, nyugdíjkorhatárban lépett egykori akciósztár helyettesíthetné, annyira nem ad hozzá semmit a cselekményhez. Talán még ez egy kisebb baj, merthogy ebben a produkcióban olyan szinten nincs semmi átgondolva (vagy talán a forgatókönyvnek csúfolt filléres jegyzet készült el néhány óra leforgása alatt??), hogy B-filmnek hívni is már egészen magasztos. De mégis, hogyan lehetséges ez?!

Már az olcsó és legalább látványosnak sem igazán mondható trailerből (amivel ugye el kellene adni a nézőközönségnek) sejteni lehetett, hogy nem lesz egy nagy durranás, de hogy ekkora ordas B-filmnek is alig nevezhető rideg mocsokban vállaljon szerepet az egykoron szebb napokat megélt Bruce Willis, azt még én sem hittem volna. Nyilván sok mindenre hajlandó az ember az üresedő pénztárcáját látva, mert nem hiszem, hogy bármilyen más indok felmerült volna jelenlétére, hacsak nem passziója a bűnrossz alkotásokban feltűnni. Intő jelekből tehát nem volt kevés, én kíváncsiságom okán mégis belevágtam.

A Herkules nevű csillagközi bárka háromszázezer emberrel a fedélzeten útnak indul a második Földre, mert a jelenlegivel sajnos hatalmas bajok vannak. Hogy konkrétan mik, azt nem különösebben tárgyalja a film, legyen elég annyi, hogy egy új hazába költözünk – legalábbis azok, akiket erre az útra kiválasztanak. Míg a bárka kapitányának felcsinált állapotos lánya az utasokkal együtt egy cryo-fülkében várja, hogy a bolygóra érve felébredjen, addig enyhén szakmunkás-kinézetű statisztát főhősünket (aki amúgy a gyermek apja) gondnoknak sorolják, ergo végig kell dolgoznia az utat. Szerencsére az alkohol iránt elköteleződést mutató felettese, Clay némi zugpálinkát is csomagolt az útra, amitől a legénység jókedvűen bulizgat. Egészen addig, amíg az egyik kollégát meg nem támadja valami idegen parazita, és kezdetét veszi A nyolcadik utas: a Halál (vagy az új generáció képviselőinek: Life) low budget majdnem-másolata…

Képzeljük el, hogy az emberiség olyan szintű technológiával rendelkezik, hogy csillagközi bárkákat küld a galaxis másik felébe, de ezen a high-tech űrhajón emberi személyzet mossa fel a padlót. Abba most nem menjünk bele, hogyha 300.000 ember hever végig lehűtve a raktérben, akkor mégis ki után kéne takarítani az egész úton… De ha már az ugyancsak high-tech cryo-kabinokra terelődött a szó, vajon mennyire lehet biztonságos ez az amúgy plexi-fedéllel ellátott tárolóegység, ha egy mezei segédeszközzel kifeszíthetjük?! Vagy ott van a kvantumugrás, amely 30 földi évnek megfelelő időszakot ölel fel, de utána még vagy bő 180 napot kell utazniuk az űrhajóval. Viszont később, amikor a reaktor teljesítményét megnövelik a támadók, iszonyatosan lerövidül a táv. Akkor kezdetben miért is nem tettek ők is ugyanígy?! És ezek az alapvetően idegesítő logikátlan húzások még csak a jéghegy csúcsát képezik.

Térjünk át fontosabb dolgokra. Mint például a minden lében kanál földönkívüli parazitára, akiről később kiderül, hogy az egyik őr csempészte fel a fedélzetre. Meghallgathatjuk, hogy miért tette, de abban se érdemes semmiféle ésszerűséget keresni. Miután az első páciensbe jut a lényt, egy idő múlva rosszul lesz és szétrobban, majd belemászik a haverjába, aki harapásával továbbadja egy harmadiknak. Ezután lelövik őket, majd miután a dokinő megállapította, hogy a parazita gyakorlatilag ellopja a testek irányítását, egész egyszerűen feltámadnak. Ezek a fekete trutyit váladékozó – és néha kígyószerű nyelvet produkáló – zombik aztán továbbadják a fertőzést. Ja, hogy kór. Ami kezdetben még parazita volt. De amúgy a fertőzöttek/megszálltak zombiszerű tüneteket produkálnak és hihetetlenül gyors mozgással vetik rá magukat potenciális áldozatukra. Kivéve akkor, amikor a szétdarabolt holttestek T-1000 módjára ismét egymáshoz kapcsolódnak, de ekkora már egy se füle, se farka mega-monsterré állnak össze.

Most jönne a látvány kitárgyalása, már ha lenne olyasmi. Néha egy-egy külső vágóképet küldenek elénk, milyen csodásan száguld az űrhajó a végtelen feketeségben, egyszer pedig egy rövid pillanatra láthatjuk a cryo-fülkéket tartalmazó nagyobb csarnokot, de ennyi. Egymást sűrű váltogató nem különösebben megkapó folyosó-jelenetek és filléres díszletekből épített egyéb termek váltogatják egymást, hogy aztán az összes CGI-re szánt pénzt az éppen-hogy-felbukkanó mega-monstre látványa vigye el. Már amennyi maradt a parazita-megszállás egyértelmű jelének szánt gyíknyelvek és a lángszórók fegyverek pompás vizualitása után.

Szereplőink megkérdőjelezhetetlenül hozzák a minimálisan elvárt szintet, kivéve a kapitányt, aki úgy érzi, hogy folyamatosan megveszekedett ordibálásával rendre elnyerheti a nézők szimpátiáját. Hogy mit?! Jeleneteinek szerves részében (folyamatosan újra töltődő) laposüvegével csókolózó Bruce Willis nemkülönben próbál rásegíteni erre a tényre. Annyira erőtlen és kínos, hogy szinte végig szekunder szégyenérzet lett úrrá rajtam, mikor az egykoron csibészes mosolyú szimpatikus akció-figurájából kiöregedve egy ilyen foshalmazban próbál meg feleslegesen keménykedni. Durván badass arcként még kvantumugrás közben is csak szittyózik, miközben ráduplázva magára egy teljesen irritáló hologramként a film random pontjain ugyancsak felbukkan. Ha nulla relevanciával bíró karakterét kiszednénk a cselekményből, és csak a szerencsétlen szakmunkás-hülyegyerek maradna, akkor sem szenvednénk semmiben hiányt.

A Breach akciós sci-fi/horor elbaltázott dolgainak sorát még vagy napestig lehetne sorolni, azonban a mélypont mégiscsak a film végén látható – ügyes és rafinált csattanónak szánt? – szekvencia. Ebben a filmben szinte semmi nincs átgondolva. Gyorsan összefércelték néhány jónak tűnő, klasszikusokból átvett, máig működőképes sci-fi klisét, játékidőnk többi részét meg kitöltötték saját szájízük, de leginkább költségkeretük szerint. Nulla hangulat, nyista izgalom, és ebből adódóan pedig zéró szórakozási faktor – úgy, ahogy van, ez bizony egy nagy adag (nem jó értelemben vett) bűzölgő szemét. És mint ilyen, helye egyértelműen a kuka.

Értékelés: 4/10

eyescream