Nem gyakran történik meg velem, hogy a bennem lakozó trash-o-méter már szinte egy adott filmalkotás első pillanataiban brutális módon kileng, és egyből a vörös tartományba ugrik, de mostani gyöngyszemünkkel kapcsolatban ez a helyzet áll fent. A hivatalos források szerint akció-kaland-horror műfaji elegy, ám ez a harcművészettel hódító mestermű valójában ennél sokkal többet nyújt az olyan kiművelt trash-mániákusoknak, mint én. Ugyanis az ártatlan nőket falatozó kannibál szerzetesekkel, meszelt arcú élőhalott ninjákkal és zombi-szamurájokkal, valamint felfoghatatlan mennyiségű indokolatlan pucérkodással teli filléres koncepció nem más, mint a hulladékfilmes zsáner egyik méltatlanul elfeledett, piszkosul szórakoztató Non Plus Ultrája!

Az összesen két filmet jegyző (ebből kitalálható, hogy ez az egyik 🙂 Edward D. Murphy másfél órás produkciójának kezdő képsoraiban egy csapat csajt cibálnak ki egy repülőből, akiket szinte azonnal megfosztanak a ruháiktól, és ketrecbe zárnak egy fehérbe öltözött okulárés Führert idéző főnök utasítására. Ugyanis ez képezi az alkut a szigeten élő, jádét kitermelő kényszeresen hülye grimaszokat vágó szerzetesekkel.

Később megismerkedhetünk néhány harcművészetben jártas fiatallal, akiknek minden vágya, hogy eljusson a legendás harcosok szigetére. Miután egy bordélyházban tett kirándulás alkalmával a Führer csávó megpróbálja őket lebeszélni, de mivel nem használ a szép szó, így verőlegényei egy kocsmában rájuk támadnak. Miután ismét vereséget szenvedtek a rosszak, az egyik este Irigy Hónaljmirigy Village People-szerű cuccokba öltözött osztag szállja meg a hajójukat. Míg a többiek verekednek velük egy sort, addig az egyik lányt elrabolják, mellékesen pedig felgyújtják a hajót. A fura lángokkal legalábbis ezt próbálták illusztrálni. Főbb szereplőink aztán egy gumicsónakkal elmenekülnek, de hogy mi történt a többi – kb. ötven másik – utassal, azt már sosem fogjuk megtudni.

Hőseink hihetetlen szerencsével partot érnek a harcosok szigetén, ahol egy kihalt temetőben összefutnak a rosszfiúkkal, de néhány percnyi látványos megkoreografált harc után ismét csak győzelmet aratnak. Ezután találkoznak a film elején bemutatott, folyamatosan kényszeredett röhögési görccsel küzdő csuhás szerzetesekkel, akik a sziget uraiként csak akkor hajlandóak szemet hunyni az idegenek felháborító partraszállása felett, hogy megvívnak a saját harcosaikkal. Márpedig ezek a harcosok nem hétköznapi ellenfelek – ugyanis a vigyori csuhások a kukkeres Führer által szállított lemeztelenített lányokat felzabálva olyan mágikus erőre tesznek szert, amitől feltámasztják a régóta föld alatt pihenő harcművészeket.

Főhőseink egy jól megérdemelt svéd fülöp-szigeteki asztal után meghallják foglyul ejtett barátnőjük nyivákolását, és azonnal kiszabadítják. Pont jókor, ugyanis már megkenték őt valami cuccal, és éppen készültek megzabálni. Menekülés közben összetalálkoznak a föld alól feltámadt, fehérre meszelt arcú zombi harcosok hadával, akik között a kosztüm alapján van szamuráj, több színben pompázó ninja, sőt még tibeti szerzetes is. El-elbunyózgatnak a film végéig, amikor is a jade bányából előkerül a rövidlátó Führer. Már indítaná be a repülőgépet, de az utána szaladó, rendkívül ambiciózus, Rocko-inges főhősünktől annyira beparázik, hogy inkább a piranháktól hemzsegő tengervízbe veti magát. Miután szereplőink a jádés kosarak társaságában jól felszuszakolták magukat a gépre, még kidobnak egy robbanó valamit, ami aztán késleltetett reakciók kíséretében a móló mellett teljesen indokolatlanul felrobbantja a fél partot.

A játékidő első harmada (sőt, inkább majdnem a fele) gyakorlatilag arról szól, hogy a főhőseink folyamatosan olyan helyzetekbe kerülnek, ahol különféle statiszták ciciket és popót villantanak, nem viccelek. Már a film első öt percében láthatunk filippínó-melleket, majd következik a bordélyházas szekvencia, nemsokkal után a hajón lévő hatalmas orgia buli során pedig mindenki, aki csak él és mozog – aktus során vagy éppen attól függetlenül – megmutat valamit nekünk. Talán nincs is olyan nőnemű szereplő ebben a rohadt film, aki NEM vetkőzik le.

A permanens pucérkodás mellett a harcművészet a másik olyan releváns pont, amire érdemes kitérni. Hőseink nem viccelnek, már ami a tudásukat illeti. A kocsmai bunyó után kapunk egy olyan jelenetsort, amitől totál kifeküdtem: egyik hősünk lábbal beleszáll az éppen elinduló teherautó egyik ablakába. Ha ez nem epic, akkor semmi a világon! Jellemzően egyébként negyedóránként előkerül egy-egy bunyós jelenetet, de az igazán szórakoztató burleszk-karate csak a film végén, a tengerpartos csetepatéban teljesedik ki.

Pucérkodás tehát pipa, akciós vonal úgyszintén. Ami a kalandfilmes külsőségeket illeti, meg kell elégednünk a gumicsónakkal elért egzotikus szigetünk olyan izgalmas csodáival mint a jádé-bányák, az elhagyatott temető vagy a csuhások válogatott finomságokat tartogató partija. A horror mint jelző szintén hasonlóan sekélyes módon van jelen. Láthatunk egy-két véresebb halált, de a kannibál szerzetesek vagy a pingált arcú élőhalott ninják és  kimonóba öltöztetett társai egyáltalán nem ijesztőek, inkább a szerethetően béna kategóriába tartoznak, így aztán nem lehet haragudni rájuk.

Akad néhány eleve humorosra írt geg, de nem hiszem, hogy a film szereplőit öltöztető kolléga direkt vette volna ennyire röhejesre a figurát. Mintha csak a Troma legvállalhatatlanabb hulladékait (pl. Surf Nazis Must Die) látnám viszont, ahol persze eleve cél az ordenáréság. Méhecskecsíkos latexgatyától elkezdve az építőmunkás sisakon és a náci fém-fejfedőn át a férfi has-pólókig szinte van minden, amit csak egy lakosságilag megbecsült second-handbe túr magának az ember a retro jegyében. Mondjuk hősünk Rocko-inge zseniális, de a mellkasra hátul szalagokkal rögzített pufi-mellény vagy a lófarkas pojáca homlokkendője felett egyszerűen akkor sem lehet csak út átsiklani. Mind egy-egy retinába égő, kitörölhetetlen trash-jellegű momentum.

És talán az sem ér senki meglepetésként, hogy férfi szereplőink egy-két kivételtől eltekintve nem igazán mutatnak rátermettséget a színészi kvalitást illetően. (A nőket csak azért nem vettem ide, mert ők a vetkőzésen és a sikongatáson kívül nem csinálnak sok mást. Például még kocsmai verekedés közben sem állnak le a bárpulton való pucér táncolással, ami dicsérendő magatartás, haha!) Egyébként egytől-egyig szerethető a filmben lévő összes karakter: hajótulajdonos spiné és a vele folyton veszekedő kapitány, az egyébiránt szótlan, bunyó közben viszont artikuláló hangokat kiadó Liu Kang, a bajszos alkoholista, a csupaszőr kopasz csapos. Vagy a rosszaknál az egyik szemére folyton tikkelő rövidlátó Hitler, illetve a harc után sebtapaszokban mutatkozó lófarkas Rambó, akinek mimikája a Troll 2-ben például mindenkit verne.

Mint azt az elején már említettem, az első pillanatban kigyulladt a belsőmben épített trash-index, és gyakorlatilag végig a vörös tartományban maradt. Mindenkinek jó hír, aki egy hihetetlen jelenetekben dúskáló, olcsó és béna, viszont pont ettől baromi szórakoztató trash-filmet szeretne magáénak tudni.

Értékelés: 10/10 (trash-skála szerint)

eyescream