A hong kong-i Ed Woodként is elhíresült Godfrey Ho az iMDb-n több mint száz (!) produkcióból álló filmográfiáját átfutva feltűnhet, hogy a gyakorta álnevet használó úriember általában fillérekből összetákolt ninjás akciófilmek készítésében érzi otthon magát. Bár ezúttal is a cselekmény szerves részét képezik a szofisztikáltság bármiféle jele nélkül összedobott akciójelenetek, most egy kis sci-fit koncepciót csempészett bele a titkos katonai formulával meg a végén kaijuvá váló eseményekkel. Az pedig tényleg már csak hab a bűnös élvezetek tortáján, amikor a megnőtt kígyójával önfeledten játszó kislány idilli képsorai még egy elcseszett családi filmbe is beleillenének, haha!

Egy szupertitkos katonai projekt során egy gyors növekedést előidéző módszert fejlesztenek ki, de nem sokáig élvezhetik a sikert, ugyanis terroristák támadják meg a komplexumot. Miután majdnem az összes tudós kinyírják, az utolsónak még sikerül egy autóval elmenekülnie: menet közben kidobott bőröndjét egy idegesítő kislány találja meg. Hazaviszi, és a high-tech dobozkába beleteszi a kígyóját, amitől rohadt nagyra nő a dög. Ezután jönnek a terroristák, és a madzagon rángatott házi kedvencet csapdája csalják, de az őket is meglepetésként éri, hogy az áramtól még nagyobbra növekszik. Hőseink és a terroristák közben össze-vissza menekülnek meg lövöldözik egymást, de a kislány továbbra is kitartóan irritál. A játékidő utolsó harmadában mára kaiju műfaji sajátosságait láthatjuk viszont: különféle érdekes szögekben megtörő megakígyó modellhidakat pusztít el, vonatokat tör és zúz, majd a nagyvárosba beszabadulva egy hatalmas felhőkarcolóra csavarodik, amíg el nem pusztítják.

Főszereplő kígyónk hihetetlen intelligenciát tanúsít. A kislány kérdései követően vagy bólint vagy rázza a fejét, egyébiránt pedig állandóan csóválj a farkát és akármilyen messze van, mindig meghallja, ahogy a gazdája szólítja. Kezdetben még fura madárszerű károgásokat ad ki, aztán amikor maximális nagyságon csapatja, már-már oroszlánszerű bömböléseket ereget magából. További érdekesség, hogy a kígyó környezetet pusztító jelenetei általában mindig este láthatóak – nyilván a madzagok elrejtése okán, amivel fura szögekben mozgatják a lényt -, míg a kronológiailag ugyanakkor zajló élő emberekkel felvett képeknél általában nappal van. De most őszintén, a napszakok teljesen logikátlan, szinte irracionális váltakozása zavar bárkit is Hong Kong Ed Woodjának amúgy is briliáns filmjében? Legalább tovább viszi a hagyományt.

További remek szórakozást biztosítanak, ahogy például  a Wolfenstein című játékot megszégyenítő módon a terroristák egy irányba tüzelésétől a képernyőn mutatott minden ember egyszerre kap találatot – nem egyszer iszonyatosan teátrális szaltózásokkal esnek össze vagy vetik le magukat a mélybe. Az se semmi, ahogy a megszökött tudósnő kiugrik a kocsiból, az meg magától felrobbanva borul le a szikláról vagy amikor az összes jelenetben kb. hat-nyolc darab vörös sapkás, terepszínű ruhát viselő puskás egyénből áll az ország komplett védelme. Egy szó, mint száz: felülmúlhatatlan szórakozást nyújt ez a Ed Wood mesteri hagyományait követő, filléres akciófilmes szekvenciákat és jellegzetes kaiju elemeket felvonultató trash-parádé. Hulladékok-rajongóknak szinte kötelező darab!

Értékelés: 8/10 (trash-skála szerint)

eyescream