Míg az első kötet az 1920 és 1960 közötti évekre koncentrált, a másodikban már az 1960 és 1980 között készült lovecraft-i iszonyattal foglalkozó műveket olvashatunk, az Azilum magazin különszámaként megjelent antológia harmadik (és egyben záró-) kötetében a nyolcvanas évektől egészen napjainkig fellelhető kozmicista és weird tematikájú írásokból válogattak. Olyan általam is ismert és/vagy kedvelt kortárs alkotók tollából, mint Thomas Ligotti, China Miéville, Charles Stross vagy Alan Dean Foster.

A kiadvány az első két kötethez hasonló módon egyszerű és letisztult borítóval bír; középpontba ezúttal egy jópofa polip sematikus ábrája került. A három közül a legvastagabb, 422 oldalas gyűjteményben tizenhét, magyarul eddig még meg nem jelent elbeszélést/novellát olvashatunk, amik valamilyen formában kötődnek Lovecraft munkásságához.

Többségében vannak az olyan írások, amelyek szinte már hagyományőrző módon egy-egy misztikus, okkult vagy természetfeletti történetet tárnak elénk, általában megjósolható(an tragikus) véggel. F. Paul Wilson kisregény hosszúságúra nyúló írásában (A fenyvesek) az egyetem óta nem látott szerelmespár szegődik a jersey-i ördög rejtélyének nyomába, ám a térségben fellelhető ún. fenyőtüzek jelensége sokkal inkább felkelti az érdeklődésüket. Thomas Ligotti szuggesztív tálalásban meséli el nekünk a Nethescurial-ban, amint egy szigeten talált furcsa szobrocskáról szóló jegyzetek maguk is átveszik a tárgy kozmikus gonoszságát.

Egy régészcsapat rejtélyes tárgyra bukkan (Caitlín R. Kiernan: Amikor a hegy megindult), ami csávába keveri szereplőinket – ezt egy napló bejegyzéseiben tárja elénk az író -, de az edzett, észak-amerikai favágók is különös természetfeletti dolgokkal szembesülnek az erdő mélyén (Laird Barron: Háborító vendégek).

Olvashatunk még idős tulajdonosról, aki az üzlete alagsorában titokban nekromanta szertartásokat végez (Walter C. DeBill: A könyvárus második felesége), különféle tárgyak apróbb részleteiben megbúvó kozmikus iszonyatot felfedező öreg hölgyről (China Miéville: Részletek), egy másik történetben pedig tragikus sorsú főszereplőnk földöntúli jelenlétet érzékel sötétségben, amelyek aztán teljesen megváltoztatják (Darrell Schweitzer: Üvöltés a sötétben). Ugyancsak furcsa események mozgatórugója lesz egy rejtélyes festő képe (W. H. Pugmire  A bűvölet lidércében).

De akadnak lovecraft-i elemekben bővelkedő, egyéb műfajokba tett kirándulások is. A szarkasztikus humorú, noir-hangulatú novellában (Kim Newman: A nagy hal) a mit sem sejtő magánnyomozót mélységlakókkal hozza össze a sors. Elizabeth Bear és Sarah Monette közös történetében (Mongúz) egy tudomány-fantasztikus sci-fi kalandra hívnak minket. Szakemberünk speciális „fakutyájával” egy veszélyes parazitafertőzés megszüntetésére okán érkezik a Kadath-állomásra, ahol Alíz csodaországából kölcsönzött nevű különféle lények (brigyók, plények, gyilkanyesszek) bukkannak fel, persze mindehhez kozmikus körítés is jár. A már-már egyfajta bizarr poszt-apokaliptikus hangulatba ringató John Langan írás (A sekélyesek) pedig a Vének ébredése utáni megváltozott élethelyzetet próbálja meg szemléltetni.

Emellett konkrét Lovecraft művekre is találunk utalásokat. Brian Stableford novellájában (Az igazság Pickmanről) a címben említett, különös festőről szóló elbeszélés által a genetikai elváltozásokról szóló kisebbfajta nyomozásba csöppenünk. Lois H. Gresh részecskefizikát érintő fogalmakkal operáló Mandelbröt Moldrot című elbeszélésében pedig az Arkham városában lévő – nem evilági geometriai formák sokaságában bővelkedő – Boszorkányházba találjuk magunkat, ahol az önálló entitásokként életre kelő kvantumszámítógépek próbálják megérteni a káosz mibenlétét.

Jellemzően több novellában is megidéződik a XX. századi háborúk tematikája, és az ezzel kapcsolatban a szuperhatalmak között zajló fegyverkezési verseny. Míg Elizabeth Bear Virágzó shoggothok című művében inkább csak a háború és a szabadság eszméje kerül terítékre egy kortalan entitások tengeri megfigyelése során, addig John Sunseri váltakozó helyszíneken kibontakozó izgalmas és akciódús kém-thrillerében (Mily áldozatra gyűl emitt a nép?) már egy természetfelettivel operáló merényletet kell megakadályozni. Charles Stross pedig odáig merészkedik az Egy hidegebb háborúban, hogy egyes hatalmak Mérhetetlen Véneket vetnek be a győzelmük érdekében, amely persze koránt sem úgy véződik, ahogy azt elképzelték.

A Mily áldozatra gyűl emitt a nép?-ben az 1908-as, máig rejtély övezte tunguszkai esemény is szerepet kapott, a leginkább tudományos-fantasztikus filmregényeitől (Star Trek: Csillagösvény, Alien-kvadrológia, A dolog) népszerű Alan Dean Foster egy másik, huszadik századi katasztrófáról rántja le a fátylat, és meséli el a mögötte megbújó titokzatos igazságot Az ajtó odalennben.

Ahogy láttátok tehát, újfent csak egy sokszínű és ötletes kavalkádnak lehettünk tanúi a lovecraft-i kozmicista és weird borzongás határmezsgyéjén, amiket a szerkesztő Somogyi Gábor Bevezetés a Cthulhu-mítoszba című ismeretterjesztő anyagának harmadik része zár le. Érdekes volt megtapasztalni, hogy az eredeti szerző barokkos mondatszerkezetekkel operáló, jelzőket halmozó leírhatatlan iszonyatainak kelléktárát alapul véve milyen irány(ok)ba fejlődött tovább az öröksége, és hogyan sikerült átmenteni, parafrazálni vagy éppen továbbgondolni a mítoszt – akár egy teljesen modern környezetben.

Továbbá büszkén jelenthetjük, hogy a hazánkban első alkalommal olvasható novellák közül CineGore-kollégánk, Szabó „Zoo_Lee” Zoltán ismét csak kivette a részét: a gyűjteményhez két fordítással járult hozzá, amelyből az egyikbe ITT tudtok beleolvasni.

Értékelés: 10/10

eyescream