Különféle ünnepekhez kapcsolódó antológiákkal több ízben is találkozhattatok már a CineGore oldalán (Holidays, Tales of Halloween, All Hallow’s Eve 2), most pedig a 2015-ben készült A Christmas Horror Story mellé ismét csak egy karácsonyi tematika köré csoportosított rövidfilmekből álló gyűjteményt szeretnénk megosztani veletek. Ebben a több mint két óra hosszú produkcióban huszonnégy (!) vérben és gyilkosságban gazdag kis történetet tárnak elénk a készítők, hogy a családi körben feldíszített fenyőfa mellett ne mindig csak az öröm és boldogság legyen az osztályrészünk!

Ebben a több mint kétórás gyűjteményben a keretként funkcionáló animáció során a különféle disszonáns tárgyakban bővelkedő szobabelsőben egyesével nyílnak ki a történetek, mintha csak egy karácsonyi csokinaptárból szemezgetnénk. Az ünnepi témakörhöz kapcsolódóan találkozhatunk mindenféle adekvát kellékekkel: karácsonyt már-már megszállottan imádó, valamint azt ki nem állható emberkével, céges bulival, családi étkezésekkel, ajándékokat váró gyermekekkel, különféle embereket hentelő télapóval (vagy éppen a fordítottjával, amikor őt gyilkolják meg), krampusszal és egyéb rémségekkel…

Egy varázslatos bosszúnak köszönhetően a mindenre fittyen hányó falánk gyermek egy ünnepi naptárban végzi (A Door Too Far). Egy már-már szatirikus gengszterkomédia keretei között a rosszarcú Mikulások ékszerboltot rabolnak (X-mas On Fire). Életre-halálra menő harc zajlik eladó és vevő között (All Sales Fatal). Szenteste egy különös és bizarr családi beavatás zajlik a body horror jegyében (Family Matters). A Five Deaths in Blood Red egy szimpla euro-horror roppant szórakoztatóan túljátszott alakításokkal – nem mellékesen levágott fejekkel és csupasz emlőkkel, különösebb csavar nélkül.

A Villancicos éveket ugró narratívájában például egészen absztrakt: egy szobabelsőben egy csapat gyászoló énekeli az élet és halál között vergődő gyermeknek az ünnepi dalokat. Míg a Pig címűben megerőszakolt nők egy csoportja egy disznómaszkos alakot végez ki, addig a némafilmes hagyományokat szem előtt tartó fekete-fehérben forgó The Hunchback of Burg Hayn-ban egy halálraítélt nyomorék kap karácsonyi bűnbocsánatot. Annyira sok nevetségesen véletlenszerű baleset történik a December the 19th című epizódban, hogy az egész simán átmegy profán komikumba, de attól függetlenül baromira szórakoztató. Akárcsak a Lost Cottage in the Countryside, bár ott inkább a bizarrba hajló fekete humora az, ami megmaradhat.

Egyértelműen a legbűnösebb szórakoztatást ígérő rész a claymation animációs technikával készült Crappy Christmas: Operation Christmas Child, melyben egy szerencsétlen gyurmagyereket pedofil papok rabolnak el, akik aztán mindenféle ocsmány dologra kényszerítik. De aztán a jóságos Krampusz megsegíti őt egy sörétessel, és kezdetét veszi a bosszú: robbannak a fejek, csattannak a műbránerek, a viagrával felturbózott püspök is megrövidül egy farokkal. Elmebeteg egy valami, annyi fix!

Sajnos az epizódok többsége azonban inkább közepes színvonalú, mind a forgatókönyv, mind a megvalósítás, mind pedig a színészi teljesítmény tekintetében. Általánosságban elmondható, hogy nem tartalmaznak semmi extrát – egy lineárisan cselekménnyel bíró, piros folyadékkal karcérkodó, egyszerű történetet próbálnak elmesélni, amelyben valaki majd meghal.

Persze akadtak olyan szegmensek is, amelyek egyáltalán nem találtak be nálam. Ilyen például a Jason-maszkot is felhasználó japán babás történet (Santa is Coming), vagy a két, világűrben játszódó szekvencia (Aurora, illetve Christmas Cracker). De mondhatnám a westernbe oltott rémmesét (They Once Had Horses), a Barbara Crampton (Re-Animator, From Beyond) színésznő szereplésével készített Christmas Miracle-t vagy éppen a Joy to the Girls rendkívül fantáziátlan szösszenetét.

Összességében a Deathcember néhány egészen korrekt kis epizóddal, többségében viszont közepes színvonalú ünnepi gyilkolásokkal próbálja meg véresen üdévé tenni az idei karácsonyt, már ha valaki egy ültő helyében végig tudja nézni a több mint kétórás játékidőt, ho-ho-ho!

Értékelés: 6/10

eyescream