Amikor Chris Columbus, aki később olyan műveket rendezett, mint a Reszkessetek betörők, vagy a Harry Potter sorozat második és harmadik része, nekiállt a Szörnyecskék forgatókönyvének, talán ő sem sejtette, mekkora kult film válik belőle pár évtizeddel később. A horror vígjáték ötlete, melyben aranyos kis szörnyek terrorizálják a vidéki amerikai város lakóit szentestén egy merőben új és paradox ötlet volt, mely végül magának Steven Spielbergnek is felkeltette az érdeklődését, így az ő produceri munkája alatt látott napvilágot a ’80-as évek talán egyik legismertebb karácsonyi, családi, ámde mégis horror filmje.

Randall Peltzer (Hoyt Axton) egy sikeretlen feltaláló, aki kétségbeesetten próbálja eladni a szerinte ötletes, ám gyakran meghibásodó találmányait. Egy nap, újabb üzleti lehetőséget keresve. a kínai negyedben sétálva egy boltban egy apró kis szerzetre talál, amit a bolt idős tulajdonosa mogwai-nak (ez kantoni nyelven ördögöt jelent) hív. Az apró szerzetet, melynek a Guzmi nevet adja, hazaviszi fiának, Billynek (Zach Galligan) karácsonyi ajándékként, előtte azonban a boltban dolgozó kisfiú a lelkére köti a három szabályt, ami elengedhetetlen a mogwai tartásához: ne érje erős fény, se víz, valamit ne etessék őt éjfél után. A tinédzser Billy nagyon örül az ajándékának, azonban nem tudja betartani a szabályokat- hamarosan víz éri Guzmit, amitől újabb mogwaiok születnek, majd ezek, miután éjfél után ettek, bebábozódnak majd szörnyeteggé válnak. Ezeknek a szörnyetegeknek csupán egy céljuk van: pusztítani mindenhol, ahol járnak. Így Billyre és szerelmére, Kate-re (Phoebe Cates) vár a feladat, hogy Szentestén megállítsák a szörnyecskéket…

A Szörnyecskék kezdetben egy kedves, szokványos családi filmként indul: megismerjük az idilli kisváros lakóit, a Peltzer családot, akihez beköltözik az egzotikus és roppant aranyos Guzmi, aki ráadásul nagyon intelligens élőlény. Ám amint a szabályokat kezdik megszegni a lakók és a kis mogwaiok szörnyekké válnak az idilli karácsonyi film egy paradox alkotássá válik: egyszerre marad meg a családi hangulat és mutatkozik be a vele szinte abszolút nem összeegyeztethető horror: legalábbis Chris Columbus filmje előtt ezt gondoltuk volna. A Szörnyecskékben ugyanis zseniálisan kooperál a film két pólusa, hiszen egyszerre nevetünk és szörnyedünk el a mogwaiokból vált rémek tettein. Ezek a szörnyecskék igazi kis rosszcsontok: abszolút tisztában vannak, hogy mit csinálnak, hogy embereket bántanak, azonban ezeket olyan élvezettel teszik, mint a kisgyerekek, akik apró csínyeken törik a fejüket. Az ember egyszerűen nem tud haragudni ezekre az apró, mégis roppant ártalmas lényekre.

A Szörnyecskék egy merőben új fajta horror vígjátékot mutatott be a nézőknek, amihez fogható sötét humort sem előtte, sem utána nem láthattunk sehol. Itt nem Freddy Krueger üldözi a tiniket, megölésük előtt egy-egy frappáns szöveggel küldve át őket a másvilágra, illetve ez a humor nem ugyanolyan, mint a későbbi alkotások műfajt kifigurázó viccei, mint többek között a Sikolyban (természetesen mind a két fent említett alkotás zseniális és személyes kedvenceim közé tartoznak). Ebben az alkotásban a humor teljesen természetesen hat, hiszen a szörnyecskék természetéből adódnak, akik nem fáradnak azon, hogy valami vicceset mondjanak, mielőtt megölik áldozatukat. Ők csak élvezik azt, amit csinálnak, és jól akarják érezni magukat. Ez a természetük talán a legjobban a kocsmai jelenetben csúcsosodik ki: ebben a pár percben láthatjuk, ahogy a szörnyek cigiznek, isznak és kártyáznak, majd bántják is egymást: valljuk be őszintén, ők a gátlások nélkül élő ember metaforája, akit nem érdekel a társadalom többi tagja vagy a másnap, pusztán azért él, hogy abban a percben jól érezze magát. Ez, illetve a végén az öreg kínai ember megjegyzése, miszerint a kultúránk még nem érett meg a mogwai tartására, véleményem szerint egy rejtett, ugyanakkor komoly társadalom kritika a nyugati civilizáció felé.

A Szörnyecskék mindemellett egy vérbeli ’80-as évekbeli film. A speciális effektekről csak úgy süt a korszak hangulata, a stop motion technikával és bábokkal felvett szörnyecskék egyszerűen felejthetetlen momentumokat varázsolnak, amelyhez nagyban hozzájárul a mára kultikussá vált alakja a szörnyecskéknek, mely Chris Walas keze munkáját dicséri. Emellett fontos még kiemelni Jerry Goldsmith filmzenéjét, mely helyenként igazi karácsonyi, máshol pedig utánozhatatlan horror hangulatot kölcsönöz a filmnek.

A Szörnyecskék nem véletlenül vált kult filmmé az elmúlt évtizedekben: kiemelkedik a korszak alkotásai közül a koncepciójával, hangulatával és speciális effektjeivel is. Ha így karácsony táján már kicsit unjuk az, egyébként szintén Chris Columbus által készített Reszkessetek betörők huszadik ismétlését a tévében, érdemes elővenni ezt a klasszikust, mely bizonyára ajándékozni fog nekünk pár vicces, ám mégis rémisztő percet.

Értékelés: 9/10

Kiknek ajánljuk: Mindenkinek, aki rajong a horrorfilmekért, főleg karácsony táján.

Kele-man

Boldog karácsonyt kívánunk minden kedves olvasónknak!