A vietnami háborúról számos alkalommal forgattak már filmet. A Rambo például egy megkeseredett veterán kálváriáját mutatja be akció-köntösbe bújtatva, a Hair-ben pedig eléneklik és eltáncolják, hogy a hippi-kultúrának mi a véleménye a harcokról, a fegyverekről. Amit most hoztam a kedves olvasóknak, az merőben eltér a a fent említett, két legnépszerűbb alkotástól: nem hétköznapi forgatókönyv alapján vitték filmszalagra és nagyon sajátos hangulattal bír. Következzen az 1990-es Jacob’s Ladder, magyarul a Jákob lajtorjája.

 

A főszereplőt, Jacob Singert (Tim Robbins), amióta leszerelt a hadseregtől, nem ereszti a múlt. Folytonos flashback-jei vannak a géppuska-ropogásról, a bombák robbanásáról, társai üvöltéséről, sőt, újraéli saját megsebesülését is. Sehogy sem tud visszailleszkedni normál, civil életébe, annak ellenére, hogy van rendes munkája és minden este barátnője, Jezebel (Elizabeth Peña) ölelő karjaiban hajtja álomra a fejét. Egy nap arra eszmél, hogy elméje elkezd még elborultabb játékot játszani vele. A megszokott felvillanó képek mellett ijesztő, démoni alakokat is látni vél a metróban, vagy a környék utcáin, ahol lakik. Jacob teljesen kikészül és úgy határoz, felveszi a kapcsolatot egykori pszichiáterével, ám akadályokba ütközik.

Egyik éjjel magasra szökik a láza, majdnem meghal. Miközben barátnője és a szomszédok kétségbeesetten próbálják magához téríteni, a férfinak látomása lesz: volt feleségéről és három fiáról álmodik, akik közül az egyik elhunyt, ám a vízióban nagyon is él. Néhány nappal később váratlan telefonhívást kap egy másik veterántól, Paul-tól (Pruitt Taylor Vince), aki ugyanarról számol be, mint amit Jacob maga is nap mint nap átél. Megbeszélik, hogy találkoznak, de ez is kudarcba fullad, Paul rejtélyes körülmények között életét veszti. A temetésen jelen vannak a korábbi harcostársak, ők is említenek furcsaságokat, Jacob számára most már nem kérdés, hogy sötét titkok húzódnak a háttérben. Ráveszi a többieket, járjanak utána a dolognak, de ők a kezdeti lelkesedés után hirtelen visszalépnek. A főhős egyedül vág neki az igazság kiderítésének, küldetése azonban tele van veszélyes csapdákkal.

 

A filmet Adrian Lyne rendezte, a forgatókönyvet Bruce Joel Rubin írta, még a 80-as évek elején. A történet alapját Mózes 1 28:12 ihlette, amelyben a bibliai Jákob álmában egy eget és földet összekötő létrát lát, s amelyen angyalok járkálnak fel és alá. A filmbéli Jacob, hallucinációi során ugyancsak két világ között ingadozik, bár a földi világ helyett inkább a pokolba száll alá. Az alkotás alternatív címe éppen ezért a Dante’s Inferno volt, ám a készítők úgy gondolták, ezt inkább elvetik. Rubin különben is sokáig sikertelenül próbálkozott, senki nem akarta megvásárolni a forgatókönyvet. A Paramount Pictures ugyan jelezte, hogy érdeklődik, de miután közölték, hogy kicsit át kellene írni itt-ott, az együttműködés, Rubin döntésére meghiúsult. Végül Andy Vajna cége, a független filmes Carolco Pictures vállalta a projekt megvalósítását.

 

 

A Jacob’s Ladder-t kezdetben mérsékelt lelkesedés övezte, eleinte erős kritikákat kapott, ám az évek során egyre több nézőhöz jutott el, s végül elnyerte a kultuszfilm-státuszt. Igen hatásos a zene, a színek, az operatőri játék, valamint az, hogy New York egyik lepukkantabb részén játszódnak a jelenetek. Érdekesség, hogy semmiféle speciális effekt nincs benne, mindent jelmezekkel, kellékekkel és a kamera mozgatásával oldottak meg.

A film több másik horrort is inspirált, pl. a komplett Silent Hill franchise-t, valamint az X-Akták Groteszk című epizódját is. Tim Robbins pedig úgy nyilatkozott, hogy ez egy kiváló lehetőség volt számára, hogy szélesebb spektrumon kibontakoztathassa színészi tehetségét. 2019-ben az alapkoncepciót elővették és leporolták, hogy remake-t készítsenek belőle. Sikerült teljesen átfazonírozni az egészet, apró morzsák maradtak csupán az eredeti filmből. Személy szerint osztom a kritikusok véleményét abban a tekintetben, miszerint teljesen feleslegesen jött létre az új változat, egyrészt, mert túlzottan sejtelmes akart lenni, ehelyett azonban kaotikus és nehezen értelmezhető lett, másrészt mindent áthat a középszerűség és a “láttunk már ilyet”- érzés.

 

Kinek ajánljuk: Az eredeti Jacob’s Ladder-t mindenki nézze meg, aki szereti a pszichológiai horror/thriller műfaját, aki érdeklődik az emberi elme rejtett bugyraiban lakozó dolgok iránt és akit nem riaszt el a tény, hogy van benne némi összeesküvés-elmélet.

 

Értékelés: 9/10

 

Norka