Rögtön év elején állva tapsolhattak a Lovecraft-fanok, ugyanis végre ránk szabadították a Nicholas Cage egészen korrekt alakításával bíró Colour Out of Space című mozis adaptációt, mely szerény véleményem szerint már kellett a világnak, hogy kissé helyreállítsa kozmicista írónk filmes feldolgozásokat érintő megbicsaklott renoméját. Aztán a nyáron a BLM-láz közepén robbant be a (majdnem témába illő) HBO-sorozat, a Lovecraft földjén, mely sajnos csak a nyomokban tartalmazott némi transzcendentális misztikumot, halvány utalások formájában. Most ősszel pedig ez a mélységlakókról szóló misztikus mozi bukkant fel, szinte a semmiből.

A történetben szereplő fiatal házaspárunk egy gyönyörű tengerparti házat bérel ki, amelyhez grátiszban túlontúl kedves és segítőkész szomszédok is járnak. Míg a férfit egy különös és fura szertartás során – melyben egy csápot fogad magába orálisan -, gyakorlatilag agymossák, hogy csatlakozzon a misztikus lényeket imádó kisvárosi szektájukhoz, addig feleséget mindenféle bizarr rémálmok gyötrik. Az intő jelek okán egyre inkább kezd paranoiás lenni, és miután megtalálja a bérleményben eldugott kamerákat, kezd egyértelmű lenni számára a helyzet…

Chad Ferrin (Parasites, Exorcism at 60,000 Feet) gyakorlatilag fogta Lovecraft Árnyék Innsmouth fölött című klasszikus elbeszélését, és adott hozzá némi Rosemary gyermeke-féle babavárós-szektás misztikumot, amely így elsőre nem is hangzik rosszul. Csakhogy a végeredmény inkább hajaz egy kevésbé hatékony B-filmre, amely persze a szűkös anyagi forrásoknak is köszönhető.

Misztikus hangulata még csak-csak működik valamennyire a rémálomszerű víziók és a szegényesen kivitelezett szektás szekvenciák képében, de szereplőink annyira nem tudnak szimpátiát nyerni tőlünk, mint nézőktől, hogy nem igazán fog érdekelni a sorsuk, bármi is történjen velük. Felőlünk szülhet csápos csecsemőt a világító szemű szomszéd néni, és az utolsó jelenetek egyikében hajókürttel hívhatják az egyetlen gumijelmezes mélységlakót, hogy végre feltűnjön a színen, addigra már elvesztettük érdeklődésünk nagy részét. Szexjelenet ide, tengerparti tűzzsonglőrködés oda, ráadásul a feleséggel kapcsolatos csattanó sem fog minket meglepetésként érni.

Ha tehát érdeklődést mutattok Lovecraft és a mélységlakók iránt, akkor inkább ajánlom Stuart Gordon rendezte Dagon megtekintését, bár ha nem rettentek el a low budget és a B-filmes szóösszetételektől, akkor még a The Deep Ones is belefér, haha!

Értékelés: 5/10

eyescream