Elérkeztünk a Dr. Uwe Boll-al készített közel két órás interjúnk fordításának utolsó felvonásához (az előző két részt itt és itt tudjátok elolvasni), mellyel egy időben Facebook oldalunkon elindul a korábbi részekben pedzegetett nyereményjáték is, melynek győztesei személyre szóló ajándékokat kaphatnak majd Dr. Boll-tól. Befejező részünkben elsősorban a Boll munkásságát övező, meglehetősen megoszló véleményekkel kapcsolatban kérdezősködött Fixxerx és Zoo_Lee kitérve mind a pozitív, mind a lényegesen lehúzóbb kritikákra.

Zoo_Lee: A Holtak házával kapcsolatban viszont lenne egy apróság, ami érdekelne – a filmben van egy elég emlékezetes jelenet, amikor a zombik halálakor az eredeti játékokból kerültek bevágásra az ellenfelek halálanimációi. Említetted, hogy a forgatókönyvet a SEGA-tól kaptad – ez a vágás is benne volt az általuk jóváhagyott, megkövetelt elemek között, vagy a saját ötleted volt?

UB.: “Az én ötletem volt, és ízekre is szedtek miatta a kritikákban. Azokban a túlpörgetett akciójelenetekben, ahol amúgy is mátrix-szerű effekteket használtunk, a kamera 360 fokban filmezte a karaktereket úgy éreztem, igazából még jobban kihangsúlyozhatnánk az eredeti játékok jellegét, hogy amit látunk, az egy videojátékba illő jelenet. A SEGA nagyon együttműködő volt, az összes klipet elküldték nekünk nagy felbontásban, és a végeredmény nagyon tetszett, legalábbis ötletként mindenképp. De mások nem igazán gondolták így. Múlt héten volt egy interjúm egy amerikai újságíróval, aki épp egy könyvön dolgozik játékfeldolgozásokról, és mindketten egyetértettünk, hogy a videojátékokból készített filmek alapvetően mindig is bukásnak számítottak a filmtörténelem során. Csak vess egy pillantást, hogy ehhez képest mi történt a képregényekkel, szuperhősökkel, mit értek el ott karakterépítéssel, gyakorlatilag született egy külön filmműfaj! Az olyanokat, mint a Sin City egyenesen mesterműveknek is nevezhetjük, vagy például az új Joker filmet is Joaquin Phoenixszel. Ráadásul iszonyatosan rugalmasak is, senki sem mondhatná például, hogy a Joker filmet valaki már megcsinálta egyszer: adott a karakter, adott a nagy vonalakban ismert háttértörténete, de egy olyan újfajta, drámai módon közelítették meg, ahogy a képregényekben még nem láthattuk – de korábban a Sötét Lovagban Heath Ledger alakítása is zseniális volt Jokerként. Videojátékokon alapuló filmek között azonban nem hinném, hogy valaha született volna mestermű. Amikor a kritikákat kaptam, elsősorban amerikai újságíróktól, azt válaszoltam nekik többször is, hogy oké, mutassatok egy igazán jó játékadaptációt, ami jobb és hűbb, mint a Postal.“

Zoo_Lee: Ha jól sejtem nem tudtak. (Fixxerx: Ami azt illeti, én sem tudnék.)

UB.: “Nos nem, de a Postalt sem vették igazán komolyan, mint videojátékot. Pedig összességében úgy vélem, hogy a Postal film jelentős alkotás, és a konkurencia, még amikor több száz milliót áldoznak a filmekre, mint a World of Warcraft, Assassin’s Creed, Prince of Persia esetében, telenyomják rengeteg CGI-val, a végeredmény mégis egy kalap szar. Semmi értéket nem mutatnak fel, ami a Warcraft esetében kicsit vicces is, mert anno elküldtek a francba, hogy Uwe Boll sosem rendezheti meg a World of Warcraft filmet bla, bla, bla, kóstolgattak, erre amit a végén letettek az asztalra, egy szarkupac, ami 150 millió dollárba került. Egy-két élvezetes darab azért eszembe jut, ha kicsit elgondolkozok – a Silent Hill első része például tetszett, a Hitman sem volt rossz, azoknál legalább tagadhatatlan, hogy szórakoztatóak voltak. De mégis, ha összevetjük őket mondjuk a képregényfilmek sikerével, meg sem közelítik, mintha Hollywood egyszerűen képtelen lenne erre. Időről-időre megpróbálják, de összességében ez egy halott műfaj. “

Fixxerx: és mit gondolsz a sorozatokról, melyek videójátékokat adaptálnak, gondolok itt a Vajákra, a közelgő Fallout-ra vagy a Last of Us-ra? Jelenleg olyan, mintha a sorozatokat részesítenék előnyben a videójátékok adaptálásakor, és ugye te is említetted, hogy egy sorozat leforgatásán gondolkozol, persze ezúttal képregényekből merítesz majd.

UB: “Úgy gondolom, néha még jobb is sorozatot forgatni. A Vaják nem rossz, noha nem a legjobb, amit valaha láttam, de még mindig jobb, mint a legtöbb filmadaptáció. Valóban, a sorozatok akár működhetnek is, persze csak ha kellő alapanyag van a folytatáshoz. Persze mellé is lehet nyúlni velük. Akárhogy is, a sorozatok korát éljük. Például, A mandalorit jobban élveztem, mint a legújabb Star Wars filmeket. A mandalorinak jó sztorija van, ami inkább felnőtteknek szól, és amit nem a számítógépes effektek visznek el a hátukon, Jon Favreau meg egy jó rendező, és egy jó producer. A mandalori tényleg az a sorozat volt, amit egyben le tudtál darálni. Ez alapján a videójátékadaptációknak is adnék még egy esélyt sorozatok formájában, pl. a Bloodrayne-ből el tudnék képzelni egy nagyszerű sorozatot.“

Fixxerx: És ha korlátlan büdzsével rendelkeznél, melyik videójátékból forgatnál egy újabb filmet vagy sorozatot?

UB: “Hát nem a Fortnite-ból! A fiam ugyan napi tíz órát játszik vele, de mi értelme lenne filmet forgatni belőle? Véleményem szerint az nagy hiba lenne. A Grand Theft Auto viszont egy nagy kedvencem, azt hasonlóan lehetne adaptálni, mint a Postalt. Abból is készülhetne egy igen sötét, erőszakos, humoros szatíra.“

Ákos: Az szuper lenne!

UB: “De úgy látom a srácok [Rockstar Games] ezidáig minden adaptáció-ajánlatot visszautasítottak.“

Fixxerx: Említetted korábban a Rampage filmeket. Egy kérdést hagy tegyek fel ezzel kapcsolatban! Úgy tudom, több Rampage filmet is a felesegéddel együtt készítettél. Megosztanád ezzel kapcsolatban a tapasztalataid? Hogy tudtatok együttműködni?

UB: “Válaszolva a kérdésedre, ő a TV-nek dolgozott, mielőtt megismertem, pl. főzőműsorokban meg hasonlókban vett részt, mint gyártásvezető. Ő volt a mindenkori rendező, ő osztotta be a menetrendet, ő nézte át a produkciók pénzügyeit. Amikor a Rampage második és harmadik részét forgattuk, kisebb büdzséből dolgoztunk, így nem tudtam kifizetni Dan Clarke-ot, a fickót, akivel tizenöt-húsz filmen dolgoztunk együtt. […] A lényeg, hogy ekkor mondtam azt a feleségemnek, hogy ez mostantól családi biznisz, ő meg bele is ásta magát, nagyon sokat dolgozott. Ekkor elmagyaráztam neki, hogy a filmforgatás más, neki most nem kell azon aggódnia, hogy nem leszünk kész időben, már csak azért sem, mert nálam a forgatás egy gördülékeny folyamat. Őt ez meglepte, meg az is, hogy mindig mindent időben befejezünk, hogy szinte sose túlórázunk. Egy forgatási nap eleve tizenkét órából áll, de amikor ez tizennégy, tizenöt órára hízik, a csapat már nem fog annyira gördülékenyen dolgozni – nem tudnak aludni, nem tudnak enni, kvázi minden elcsesződik. Így viszont megmarad a tempó is. Csak hogy értsd, láttam rendezőket, akik csigalassúsággal kezdik meg a napot, és a végén éppen ezért futnak ki az időből. Én meg szeretem rögtön azután elkezdeni a munkát, hogy kikeltem az ágyból, szeretem korán felvenni az első snitteket, hajtani a csapatot, forgatni, amilyen korán csak lehet. Így ők gyorsabban isszák meg a kávéjukat [nevet], befejezik a szendvicsüket. Ezt főleg akkor kell csinálnod, ha nem sok pénzből dolgozol. A második és harmadik Rampage filmet teljesen kidolgozott forgatókönyv nélkül vettük fel, szándékosan, ami igencsak megnehezíti a gyártásvezető feladatát, mert nem tudja biztosan, hogyan is nyúljon a dolgokhoz, vagy, hogy milyen hosszú lesz leforgatni egy jelenetet, ill. magát a filmet. Ha a gyártásvezetőnek a kezébe adom a forgatókönyvet, beleírom, hogy én hány percig képzelem el azt az egy bizonyos jelenetet. Például, nem mindegy, hogy a rendezői utasítás csak annyi-e, hogy két fickó bemegy az erdőbe, beugrik a lyukba, mint a Tunnel Rats-ben, ahol az egész jelenet tíz másodperc alatt megvan, és ennyi volt, vagy egy bújkálós, ijesztő, nyomasztó jelenetről van-e szó, ami akár kétperces is lehet. És így ott volt a film nyitánya, amit képtelenség lett volna leforgatni tíz vagy húsz perc alatt, be kellett tervezned legalább egy órát egy kétperces jelenetre. Ez a fajta tervezés sokat segít a gyártásvezetőknek.“

Fixxerx: Köszönöm, ez mind nagyon szórakoztatónak hangzik. Azt tudjuk, hogy híresen jó veled együtt dolgozni, mind a stábtól, mind a színészeidtől nagyon pozitív visszajelzéseket kaptál. Gondolod, hogy ez a személyiségednek tudható be? Mitől van az, hogy noha főleg kis költségvetésű filmjeid vannak, egy-két hatalmas költségvetésű kivételtől eltekintve, mint pl. A király nevében, ami ugye jelentősen megterheli a stábot, meg téged is, de végül mégis pozitívan nyilatkoznak rólad? Még ma is előttem van, milyen szépeket nyilatkozott rólad Michael Madsen. Mitől lehet ez, mit gondolsz?

UB: “Én úgy vettem észre, hogy a színészek kifejezetten szeretik a hajtást. Úgy gondolom, a színészek többsége elunja magát, ha öt órán át kell a lakókocsijukban várniuk, hogy felvegye előttük valaki más a jelenetét. Szerintem én kifejezetten színészbarát vagyok ebben a tekintetben, nem szeretem megmutatni nekik, hogy mit hogyan csináljanak. Először persze rávezetem őket, de utána hagyom őket kibontakozni, már csak azért is, mert nagyon sok színész néha nagyon sok jó ötlettel rukkol elő, vagy éppen ugyanazzal, amivel én is, ami felbátorítja őket az önállóságra. Hagyom nekik, hogy azt csináljanak, amit akarnak, nem játszom el nekik, amit nekik kellene. Vannak rendezők, akik a szájukba rágják a szöveget, és még azt is, hogy hogyan mondják, én meg ilyet soha nem csinálok, már csak azért se, mert ez sértés a színészre nézve. Nehogy már én színészkedjek Ben Kingsley előtt, pláne helyette! Nem, ilyet soha nem csinálok, és úgy veszem észre, ezért kapom a pozitív visszajelzéseket. Továbbá, szeretek viccelődni. A Seedtől a Tunnel Ratsen és a Rampage-en át a Darfurig mindig törekedtem a vidám hangulatra a forgatáson.

…

Így visszatekintve a Rampage-re, eszembe jut Brendan Fletcher bizonytalansága, elvégre ő is hajtogatta, hogy „Uwe elcseszi a filmet”, én meg mindig azt mondogattam neki, hogy „Brendan, halálod után”, és még egy fiatal fickó volt ekkor, „a Rampage-re úgy fognak emlékezni, mint életed legjobb alkotására. Ebben száz százalékig biztos vagyok.” Csinált már egy pár filmet életében előtte is, úgy ötvenet-hatvanat, tévéfilmeket meg miegymás, de mondtam neki, hogy a Rampage-ben azért fog kiemelkedőt alkotni, mert szövegkönyv nélkül is véghezviszi. Láttam rajta, és mondtam is neki, hogy képes rá, csak bízzon bennem. Persze volt az a jelenet, mikor egy nagy politikai beszédet kell mondania, és azt persze én írtam, de akkor is arra biztattam, hogy úgy mondja, ahogy érzi. Szerintem kiválóan hozta a figurát, meg úgy az egész filmet, a brutális akciót, a cinizmust, és mégis meg tudott maradni szimpatikusnak. Mindig is sajnáltam, hogy meghal a filmben. Szerintem egy jó film legjobb jellemzője, mikor a rosszfiú el tudja hitetni veled, hogy ő a jófiú, ill. hogy az a jó, ha neki drukkolsz. Az is fontos, hogy akármi hangzik el a filmben, az igaznak tűnjön. Ott van az első Rampage, ugye, elmondják benne, hogy a Föld megtelt emberrel, a környezetünk pusztul, haldoklunk. Az a film jó tizenkét, tizenhárom éves, azaz jó régi, Greta Thunberg sehol nem volt akkor még, a második rész hét éve készült el, és már akkor is voltak seggfejek, akik gyilkolásztak, drónokkal figyeltek meg. Nézzünk szembe a tényekkel, Obama nem vette elejét ezeknek, nem tette jobbá a feketék életét, nem gátolta meg az öldöklést, a megfigyelést, nem állította az arab tavaszt sem, amikor megölték Mubárakot, Szaddam Huszeint, Kadhafit, meg még miegymás. Fontosnak tartom a politizálást, hogy a véleményem tisztán átmenjen. A Rampage még mai szemmel is fontos üzenetet hordoz, mert csakis a tiszta igazság mellett áll ki, és nem pedig politikai pártok mellett. Mindenki megkapja a maga savazását a filmben, pontosan azért, mert mindenki megérdemli.”

Fixxerx: Ugyanezt mondhatjuk az Assault on Wall Street című filmről is, Dominic Purcellel a főszerepben. Mit gondolsz, miért volt kevésbé sikeres, mint a Rampage? Szerintem nagyszerű film és tudom, hogy te is az egyik legjobb filmedként tartod nyilván.

UB: “Szerintem az Assault egy nagyon jó film volt és szerintem nagyon fontos volt elkészíteni. Nem értem miért nem ment egy bankár sem börtönbe 2008 után és hogy miért nem ment be senki lövöldözni a bankokban 2008 után, főleg az Egyesült Államokban, ahol mindenért lőnek még a McDonald’s-ban, óvodában, iskolákban: rengeteg ott a tömegmészárlás. Szerettem volna bemutatni egy fickót, aki igazságot szeretne szolgáltatni, hogy megijesszem a bankárokat. Szerettem ezt a filmet, kiváltképp John Hurtot bankárként, nagyon erőteljes a játéka. Azonban ebből a műből hiányzik az a nyers könyörtelenség, mint ami a Rampage-ben megvolt. Szerintem az Assault on Wall Street egy nagyon hagyományos módon elmesélt történet, ami egy szélesebb közönségnek volt szánva, TV-ben így könnyebben bemutatják, de szerintem igazi filmrajongóknak a Rampage tetszhet jobban, mert olyat kapsz tőle, amit más filmektől nem.”

Fixxerx: Mi volt a legpozitívabb visszajelzés neked, ami a leginkább emlékezetesebb a számodra? Illetve melyik volt a leginkább negatív visszajelzés, ami a legjobban fájt neked?

UB: “Rengeteg negatív visszajelzést kaptam a videójáték adaptációmiról, ami néha fájdalmas volt, mert úgy érzem minden filmem teljesen más, például ott a BloodRayne, vagy ott A király nevében, amik teljesen különböznek és lényegében ugyanazt a kritikát kaptam mindkettőhöz, ami szerintem hülyeség. Hasonlóan negatív kritikát kaptam az újságokban amikor a Postal megjelent, amit abszolút nem értettem, szerintem butaság volt, hogy nem is adtak esélyt annak a filmnek. Tehát sok negatív visszajelzést kaptam, de ezek közül nem tudnék kiemelni egyet sem, ami a leginkább fájt volna. Ugyanez a helyzet a pozitív visszajelzésekről is. Talán a legboldogabb egy cikk miatt voltam amit Art Ettinger írt New Yorkból az Ultraviolent Magazinban, egy újságban, ami a keményebb filmeket mutatja be. Ez a cikk olyan 12 éve készülhetett, lehet hogy a Postal után, de Rampage filmek még nem készültek el. Az írás körülbelül 3-4 oldalas volt, és azt írta: „Mindannyian látni fogjátok, hogy Uwe Boll minden idők leginkább alulértékelt és legrosszabbul megítélt rendezője”. Szerintem azt, hogy igaza van, inkább a későbbi filmjeimmel bizonyítottam be, amiket így nem is tudott figyelembe venni, ilyen volt például a Tunnel Rats. De tudom, hogy például A Holtak Háza nem egy túl jó film, de nem hagyhatod figyelmen kívül, mint ahogy fél Amerika teszi, az Assault vagy a Rampage filmeket. Mármint hány jó filmet csinál egy átlagos rendező? Egyet, és utána pozitív kritikákat kap egész életében. Én olyan 8-9 igazán jó filmet csináltam és teljesen keresztülnéznek rajtam, mint rendezőn.”

Fixxerx: El tudnád mondani nekünk, melyik a kedvenc horrorfilmed és hogy melyek hatottak rád?

UB: “Imádtam a Ragyogást és a Rosemary gyermekét, de Romerotól A Holtak hajnálát is. Az új Ragyogás (Álom Doktor szerk.) nagy csalódás volt számomra.  Az előzetese nagyon tetszett, de maga a film hihetetlenül nagy csalódás volt és úgy éreztem, te jó ég, elrontották az egész Ragyogást. Imádtam magát a helyszínt, a házat az eredetiben, és ebből semmi sem volt, pedig az előzetesben minden erről szólt. Ha már gore, én a Péntek 13 és Halloween-en, Rémálmon filmeken nőttem fel, amikor 15-16-17 éves voltam, olyan volt, hogy úgyse mered megnézni ezeket a filmeket. Azonban ha egy filmet kell kiválasztanom, akkor a Ragyogást választanám, mert nagyon nyugtalanító volt. Nagyon szeretem azokat a filmeket, amiknél nem tudod, hogy hogy érnek véget és abszolút kivesznek téged a komfort zónádból, amire a legtöbb „táboros” filmek nem képesek. Az olyanok, mikor egy csomó tini elmegy egy táborba és tudod, hogy a végén egy ember megmarad. De vicces, például első megnézésekor halálra rémísztett a Mother’s Day, de amikor újranéztem, már-már nevetséges volt, mert látszik rajta, hogy nem egy túl jó film. De szerettem például a Maniac-et, az egész jó volt.”

Fixxerx: Azt hiszem a Ragyogás egy remek példa, mivel nem tudom, hogy tudtad-e, de amikor kijött annak idején, két Razzie-díjat is bezsebelt, mint a legrosszabb film. Aztán tíz-húsz év múlva már a kult-klasszikusok egyike. Szerintem ez fog történni sok filmeddel is a jövőben. És a megítéléseddel. Szóval úgy vélem, ez egy jó összehasonlítás a karrieredre nézve és azokra, amikről beszéltünk ezzel kapcsolatban. Az elismerés jönni fog, csak majd egy kicsit később. 

UB: “Remélhetőleg! (nevet) Nézd, néhány éve már mondtam, hogy amikor valójában visszanézel a filmtörténelemben, a nagy túlélők – úgy értem a játékfilmek közül – nem a drámák közül kerültek ki. Mindig a zsánerfilmek azok, amik 50 vagy 80 év elteltével is számítanak. Nézz meg valami westernt – mondjuk az Üldözőket John Fordtól vagy a Cápát Steven Spielbergtől. Minden héten meg tudnám nézni a Cápát. Ugye? Én imádom azt a filmet tudod. De van egy csomó olyan… Nézd meg az összes Oscar filmet – Holdfény vagy micsoda. Le se szarom azokat a filmeket. Úgy értem ezek már két perccel azután elvesztik a fontosságukat, hogy megkapták az Oscart. És soha nem is voltak fontosak a világnak vagy mi. Úgy látom a zsáner filmeknek nagyobb relevanciájuk van a kultúrára és a célközönségre nézve is.

…

A filmek [még a 80-as években] képesek voltak megragadni, mint a Szarvasvadász, az Apokalipszis most vagy a Francia kapcsolat vagy volt még egy csomó film. Oscart kaptak vagy jelölték őket, de valóban számítottak is. Nem zsánerfilmek voltak, de fontosak és jók, remek alakításokkal. A Keresztapa tudod, remek filmek voltak, de nem csupán drámák. Mindig volt bennük pénz tudod, meg ilyenek. Aztán ezeket lecserélték a hollywoodi metoo mozgalomra. Alapjában véve, ha van már két fekete leszbikusod a filmedben, már jelölnek is. És ez így szar. Úgy értem – hiszen ismersz – én totál inkorrekt vagyok politikailag és le se szarom a politikai korrektséget. Úgy gondolom, hogy ez a hanyatlás. Ez a teljes liberális abszurditás ami Hollywoodban megy már 7-8 éve, ez Hollywood hanyatlása. Mert ez mindent annyira egyértelművé tesz, hogy azt hiszik, hogy ez és ez a film baromi fontos – az a sok felhypeolt cucc. És még ha ezek a filmek nem is rosszak, biztos nekik kéne kapniuk az Oscart? Tudod a Nincs Bocsánat. Azok filmek voltak. Most meg az utóbbi 7-8 évben olyan filmeket jelölnek, hogy csak nézel: mi a faszom?

…

Meg kell őrülni! Az Élőskődők esete érdekes volt. Minden más film olyan szar volt, hogy még a hollywoodi Oscar zsűriben ülők is az Élőskődőkre szavaztak. Mivel az volt az egyetlen valóban jó film tavaly. Kicsit fogós is volt, kicsit vad, volt valami benne. A vége picit szétesettnek érződött, de összességében ez volt a legjobb film. Mivel az összes többi totál fos volt. “

Fixxerx: Köszönjük szépen és egy utolsó kérés, ha szabad. Szeretnénk megosztani az élményt az olvasóinkkal. Azt hiszem ez egy csodálatos interjú volt és nagyra becsüljük az idődet és a fáradozásodat. Nagyon jó volt beszélni veled és személyesen megismerni Uwe Bollt, szóval nagyon hálásak vagyunk. Szeretnénk megosztani ezt az élményt az olvasókkal egy kis aprósággal. Lehetséges lenne, hogy két személyes üzenettel ellátott képeslapot küldjél nyereményjátékunk nyerteseinek?

UB: “Hogy küldjem el postán?“

Fixxerx: Igen, köszönjük szépen!

UB: “Csak küldd el az címüket, oké?“

Fixxerx: Köszönöm, és köszönjük az idődet.

UB: “Megismételhetjük, talán majd 2021-ben 🙂“

Fixxerx & Zoo_Lee

Az interjú fordításában való közreműködésért külön köszönet Keleman, gabblack és Chucklit kollégáknak