Az uszonyain egész egyszerűen a szárazföldre kisétáló mutáns cápa koncepciója egyáltalán nem számít újdonságnak, Mark Polonia nevű önjelölt hulladékkirály ezt már 2017-ben ellőtte. Azonban egy másik kontinensen valószínűleg nem érdekelte őket ezt a tény, így annak rendje és módja szerint is megcsinálták a saját maguk földben úszó vagy éppen a talaj felszínén szörföző tengeri ragadozójukat.

Egy gyógyszergyártó vállalata főnökének utasítására a földalatti kutatólaboratóriumban egy cápából kinyert rákellenes szer fejlesztése közben hibát vétenek: a ragadozó génjeinek önkényes megváltoztatásával elszabadítják a különleges képességű monstrumot. Előbb a kutatólaboratóriumot árasztja el vízzel, majd mikor szereplőink feljönnek a felszínre, a dzsungel-szigeten kezdi őket egyenként levadászni. Később ismét megjelenik a főnök, de harci osztagával még ő sem képes befogni az állatot, aki ezután mintegy Cápazillaként kezdi el terrorizálni a legközelebbi város lakosságát. Ezután hőseink hajóra szállnak, hogy a high-tech szerkezetükkel valahogy kontrollt gyakoroljanak rá, de a cápa még így is lazán a sziget egy földalatti barlangjába vonszolja őket. Itt látszólag lebénítják, de persze újra aktivizálja magát, majd a fináléban egy hal és némi robbanótöltet segítségével végérvényesen sikerül likvidálniuk.

A másfél órás csoda kezdőjelenete letagadhatatlanul hajaz a Deep Blue Sea-ben történtekre (apropó, nemrég jött ki a széria harmadik része!), és mintha annak egészen olcsó kópiáját néznénk vagy fél óráig, mire hőseink egyszerűen kimásznak a felszínre – és ekkora jövünk rá, hogy szürreális módon az egész labor, ahol az óceán betörő vízétől majdnem megfulladtak, valójában egy trópusi sziget alatt volt! Ne keressetek benne nagyon logikát, mert szinte ötpercenként történik benne valami indokolatlanul ótvaros baromság.

Maga a cápa amúgy imádnivaló azzal az álla alatti kis szakáll-kinövésével, és szintekkel jobban néz ki, mint egy átlagos mutációban szenvedő uszonyos Asylum-borzalom. Legtöbb jelenetben természetesen computeres változatot láthatunk, néhány helyen pedig akad egy-két gumiuszonnyal felvett szekvencia. Nem semmi, ahogy jellegzetes felső uszonyát kidugva egyszer vakondokat megszégyenítő módon konkrétan a földalatt túrja a CGI-humuszt, máskor pedig a felszínen mintegy szörföző mozdulatokkal hihetetlenül kecsesen siklik előre. Néha pedig az utolsó pillanatokban ugorja át a kiszemelt áldozatát, mert például kislány.

Áldozatainak elfogyasztásakor be kell érnünk néhány élénkpiros vízben oldott pacsmaggal, de szerintem ha valaki ilyen trash-mozik megtekintésére fanyalodik, azt biztos nem fogja zavarni ez az apró részlet. Igazából majdnem ugyanannyi hülyeség akad benne, mint egy hasonló kaliberű SyFy vagy Asylum produkcióban, talán még is egy kicsit szórakoztatóbbnak éreztem.

Értékelés: 4/10

eyescream