Ha olcsó szórakozást keres az ember, akkor a Tremors (Ahova lépek, szörny terem) franchise véget nem érő folytatásaira bizton számíthat. Az 1990-ben, vagyis pont harminc évvel ezelőtt készült jópofa és szórakoztató első rész alapkoncepciójában még mindig láttak annyi fantáziát, hogy egy csomó ingerszegényen középszerű és/vagy gyászosan unalmas sequel után most egy újabb installációban tárják azt a DVD-kedvelő közönség elé. Hátha még nem unták meg, hetedszerre sem.

A graboidok ezúttal az ázsiai régió egy fain kis szigetén bukkannak fel, méghozzá a szokásostól kissé eltérő módon. Ugyanis egy iszonyatosan arrogáns fickó helyi kiskirályként illegális trófeavadászatot hirdet az erre utazó kőgazdag idiótáknak. Csakhogy a dögök újra elkezdenek randalírozni, és emiatt a szomszéd szigeten lévő tudósok a visszavonult drabál-szakértőhöz, Burt Gummer-hez fordulnak.

A mindentől távoli sziget szubtrópusi környezetét látva először mintha csak egy alacsonyabb költségvetésű (túl sokadik) Jurassic Park helyszíne tárulna elénk, de aztán a sok C és D kategóriás szereplőnek titulált biodíszlet tesz róla, hogy ez is csak egy újabb hulla legyen a CGI-szörnyeket felvonultató felejthető folytatások tömegsírjában. Ezen folytatásban egyszerre vannak jelen a hagyományos értelemben vett graboidok (vagy magyarosan: drabálok), illetve a belőlük születő második generációs lények, a shriekek (vagyis süvöltők), akik ugye infravörösen érzékelik a környezetükben lévő áldozatot, illetve nevükből fakadóan dobhártyarepesztőt tudnak sikoltani. Ők legelőször a második részben tűntek fel, már ha jól emlékszem.

A szériára jellemző erőltetett mértékű humorizálás most mintha alábbhagyott volna vagy legalábbis érzékelhető módon visszavettek belőle, inkább a Thaiföldön forgatott szemet gyönyörködtető trópusi atmoszférába próbáltak kihozni valamit. De ettől függetlenül ugyanúgy kényeztetnek minket a cselekményben rendre felbukkanó logikátlan húzásokkal (lángszóró hatásos fegyver, mire felrobbantják, II. világháborús erőd biztos fedezéket nyújt, erre azt is felrobbantják stb.), illetve akadnak olyan indokolatlan módon túlélésre kondicionált szereplők, akiknek az egész cselekmény alatt egyáltalán nincs szövege. Viszont legalább látták a Predator című filmet, és tudják mit kell csinálni hőérzékelés ellen, néha meg láncfűrésszel is aprítják őket.

Egyébiránt látszik, hogy Burt Gummer, vagyis az őt játszó Michael Gross már iszonyat öreg, de azért még igent mondott erre a folytatásra, hogy méltó módon zárhassa le szörnyvadász karakterének ívét: konkrétan önfeláldozási drámával. Viszont az előző két, cselekményében némileg egymásra épülő filmben (Tremors 5: Bloodlines, Tremors 6: A Cold Day in Hell) a fiát alakító Jamie Kennedy bármennyire várható volt, ezúttal nem bukkan fel – forgatókönyv szerint éppen egy mexikói börtönben csücsül. De igazából ez senkit nem fog érdekelni, mert ami egy esős délutáni B-filmhez kell, az így is megvan benne.

Értékelés: 6/10

eyescream