Tavalyi írásomban kifejeztem a vágyat, mennyire örülnék neki, ha Dennis Nilsen sorozatgyilkosi „tevékenységéről” születne egy igazán igényes, modern feldolgozás, egy hollywoodi produkció akár. Ritkán adódik olyan alkalom, amikor alig egy évvel később egy efféle kívánságnak a világ eleget tesz, lássuk hát ITV gondozásában, az HBO Go-n elérhető minisorozatot, ami a Des címet kapta!

 

Mint arra a bevezetőben is utaltam, rovatunknak már volt tárgya a sorozat főszereplője, Dennis Nilsen – aki az egyik legtöbb áldozatot szedő londoni sorozatgyilkos volt – ezért jelen cikkben a bűntények leírására és a férfi életrajzára nem fogok kitérni, ehhez ajánlom róla szóló cikkünket elolvasni.

A rovatban korábban bemutatott róla szóló filmek, a Tony (2009) és Cold Light of Day (1989) abban tértek el egyértelműen a Des-től, hogy azok a gyilkos szempontjából követték végig az eseményeket, ezúttal azonban a rendőrség szemszögét vették alapul a készítők. Éppen ezért a Des csak az ő bekapcsolódásuktól kezdi el elmesélni a történetet, és a főszereplők között láthatjuk Peter Jay felügyelőt (Daniel Mays). Valójában a háromrészes minisorozat Nilsen letartóztatását, az azt követő vallomásokat veszi végig és a bírósági tárgyalással végződik. Szerves részét képezi a cselekménynek Brian Masters (Jason Watkins) író munkája, aki letartóztatását követően kezdett levelezni Nilsennel, és megírta életrajzát Killing for Company (Társaságért ölni) címmel. Masters volt Nilsen egyedüli látogatója a börtönben is éveken át, és a sorozat forgatókönyve is az ő könyvén alapszik.

Sokak számára a Des valószínűleg nem azt fogja nyújtani, amit várnak tőle. Hiába, hogy sorozatgyilkosról szóló igaz történetet mutat be, a brutalitást hírből sem ismeri, és emiatt a vér látványára szomjazó nézőknek csalódást okozhat. A Des a gyilkosságokat visszaemlékezések formájában sem mutatja be, és semmilyen erőszakos jelenet nem található a több mint kétórás játékidőben. A rendőri munkára koncentrál, Nilsen személyiségére, és azt mélyrehatóan képes ábrázolni, még ha egyeseknek unalmasnak is tűnhet, hogy a szereplők mindvégig csak beszélgetnek. Annak ellenére, hogy nélkülözi az extázissal járó csúcspontokat mindvégig feszültséget árasztó légkört teremt és teljes mértékben leköti a néző figyelmét. Az ügyről fellelhető információk ismerőjeként is izgalmas volt számomra az utolsó pillanatig.

Ebben óriási szerepe van a sorozatban nyújtott színészi játéknak, amiről kizárólag szuperlatívuszokban tudok beszélni. A Nilsent játszó David Tennant alakításáról a legkevesebb, amit elmondhatok, hogy díjat érdemel. A korábban inkább szexszimbólumként csillogó színész átalakulása és hasonlósága a sorozatgyilkoshoz egészen megdöbbentő, beszédstílusát nem is említve. Tökéletes munka. Bár az egész színészgárdát csak dicsérni lehet, David Tennant mellett a Carl Stottort, az ügy koronatanúját játszó Laurie Kynastont szeretném még kiemelni. Szerepe bár kisebb, de alakítása említésre érdemes.

A Des számos alkalommal idéz szó szerint Nilsentől, az eredeti interjúk szövegét felhasználva, és korabeli, eredeti felvételeket vegyít a jelenetek közé – amik nem tolakodóak, jellemzően az veszi észre, hogy ilyet lát, aki korábbról ismerte ezeket a riportokat. Azért sem tűnik fel, mert a sorozatban a ’80-as évek atmoszféráját igen dicséretesen oldották meg mind a díszletekben, mind pedig a jelmezeket illetően. Minden természetesnek hat, semmi műviség nincs benne, és mindez számomra még tovább emeli a produkció élvezeti színvonalát.

Ahogyan a tavaly megjelent Ted Bundy-filmről azt írtam, hogy hibás döntésnek tartom egy sokszoros gyilkost ünneplő film elkészítését, úgy szeretném kifejezni most, hogy a Des-hez hasonló hangvételű műveket viszont nagyon helyes. Az ITV sorozatgyilkosokkal foglalkozó műveinek sorában ez már a kilencedik darab volt, és közülük többet már mi is bemutattunk (és fogunk is még): a See No Evil: The Moors Murders, A felelős felnőtt, a This is Personal: The Hunt for the Yorkshire Ripper mind mind dicséretes alkotások. A Des önmaga is megfogalmazza, hogy célja az áldozatok tiszteletben tartása. Masters könyve nem Nilsenről szólt, hanem arról, hogyan válik valaki olyanná, mint Nilsen.

Nem ünneplés, figyelmeztetés.

Kinek ajánljuk: Mindenkinek, aki egy kicsit is érdeklődik a sorozatgyilkosok, és azon belül Dennis Nilsen története iránt. Azok is nyugodtan megnézhetik, akik korábban nem hallottak róla, de élvezeti értékét növeli, ha előtte egy-két dokumentumfilmet, vagy csak cikkünk elolvasását beiktatja.

Értékelés: 10/10

Blissenobiarella