Az Osztrák-Magyar Monarchia fennállásának évtizedeit afféle boldog békeidőkként szokás emlegetni. Dübörgött a gazdaság, jó volt a közbiztonság, virágzott a kultúra és a művészet, sorra nőttek ki a földből az impozánsabbnál impozánsabb épületek, sőt, megkezdte működését Európa első motorkocsis üzemű földalatti vasútja is. Mondanom sem kell, hogy óriási riadalmat keltett, amikor 1914. januárjában a Margit-rakodóparton egy utazóládába rejtett női holttestet sodort partra a Duna vize. A hatóságok rövid idő alatt megállapították, hogy a rejtélyes hölgy nem más, mint Mágnás Elza, a kor legendás éjszakai pillangója. Következzen most az ő története és a neki emléket állító Félvilág című film bemutatása.

Turcsányi Emília, alias Mágnás Elza

Mágnás Elza Turcsányi Emília néven született 1880-ban, egy nyitra megyei kis faluban, a Felvidéken. Gyermekkorát szegénységben töltötte, édesanyja mosónőként kereste a csekély napi betevőt, amikor pedig a lány elég idősnek bizonyult, hogy dolgozhasson, őt is magával vitte. Mivel félig magyarul, félig tótul beszélt és gyakran káromkodott, környezete ‘Mocskos Elzának’ szólította. Mindig is tisztában volt vele, hogy ez nem az ő útja, ezért a jobb élet reményében 1900-ban Budapestre költözött.

Kezdetben ő is, mint a hasonló cipőben járó fiatal lányok, csupa alantas munkát volt kénytelen elvállalni: kétes hírű kocsmákban mosogatott, cselédként dogozott. A nehézségek ellenére nem adta fel, gőzerővel fáradozott célja eléréséért. Mivel szép volt és gyorsan tanult, egyre inkább a bűnös pesti éjszaka irányába kezdett sodródni: neves mulatókban volt felszolgáló, majd rövid időn belül a híres-hírhedt Orfeumban találta magát, mint ,,büfédáma”. Ez annyit jelent, hogy a szórakozni vágyó gazdag és befolyásos uraknak nyújtott szellemi társaságot, segített nekik ételt-italt választani, és aki elég szélesre nyitotta a pénztárcáját előtte, azzal félre is vonult egy csendesebb helyiségbe, ahol behatóbban megismerkedtek egymással. Az orfeumi évek alatt ragadt rá a ‘Mágnás’ gúnynév, ugyanis meglehetősen rátartian viselkedett, tehetős úriasszonyok allűrjeit imitálta.

 

Max Schmidt

Számos urasággal került intim viszonyba, azonban a legjelentősebbnek egy nála húsz esztendővel idősebb, Max Schmidt nevű bécsi bútorgyáros és lakberendező bizonyult. A férfi azonnal beleszeretett, lakást bérelt neki a Margit-rakparton (mai Bem-rakpart), elhalmozta drága bútorokkal, ruhákkal és ékszerekkel, kézbe vette neveltetését és taníttatását, továbbá megtiltotta, hogy ezentúl az Orfeumban dolgozzék. Elza nagyon élvezte a hirtelen jött luxust, naphosszat kiöltözve parádézott Budapest utcáin és két kézzel szórta a pénzt a különböző nívós üzletekben. Még afelett is szemet hunyt, hogy mindezért cserébe függetlensége jelentősen megrövidült, illetve ki kellett szolgálnia urának perverz vágyait, például olyan módon, hogy hófehér ruhában, egy koporsó-szerű fekhelyen kellett boldoggá tennie a férfit. Származása és előélete miatt a felsőbb körökbe csupán látszólag fogadták be, a háta mögött felváltva utálkoztak és nevettek rajta. Hogy milyen volt az élete azokban az időkben és milyen lehetett kapcsolata Schmidt-tel, leginkább Krúdy Gyula fennmaradt írásainak köszönhetően tudjuk, akit ugyancsak nem hagyott hidegen ez a nagyszabású nő.

 

 

A sikertörténet szörnyű véget ér

A hírnév és vagyon mellé természetesen rosszakarók is társultak. Legtöbbjük csak ártalmatlanul irigykedett rá vagy undorodott tőle, nem úgy, mint házvezető nője, Kóbori Róza (Rózsi) és annak szeretője, a pékinas Nick Gusztáv, akik egy napon a tettlegességig is elmentek. 1914. január 9-én a ház úrnője éppen lefekvéshez készülődött, amikor Nick váratlanul a háta mögép lopózott és megfojtotta. A gyilkos páros ezután magához vette a nő ékszereit, készpénzét és néhány csekket és váltót, az élettelen testet egy utazókosárba tették és az éj leple alatt a közeli rakpartról a Dunába lökték. Másnap reggel két kocsis vette észre a ládát, ők értesítették a hatóságokat.

 

 

A korabeli sajtó szinte felrobbant a hír hallatára. Nem csak Magyarország területén, hanem az egész Monarchiában, sőt még New York-ban is cikkeztek a gyilkosságról, amelyhez hasonló brutalitással az átlagos polgárok nem nagyon találkoztak. A detektívek lázas munkába kezdtek és felforgatták egész Budapestet, hogy kiderítsék, ki ez a rejtélyes hölgy és kik tették ezt vele. Számos szemtanút kihallgattak: utcalányokat, a közeli vásárcsarnok árusait és vevőit, kocsisokat, rakodómunkásokat, legtöbbjük fals információkkal tudott csak szolgálni, nem úgy, mint egy tejesasszony, aki viszont látta a cipekedő Rózsit és szeretőjét, s mindezt egy szolgálatban lévő révkapitány is megerősítette. A kosár származása is gyorsan kiderült, az alján lévő azonosító-számsorból megállapították, hogy Bécsben készült, innen aztán nem volt nehéz Schmidt bútorüzeméig eljutni.

Három nappal a nyomozás megkezdése után végre sikerült megállapítani az áldozat személyazonosságát, és gyilkosait is kézre kerítették. Az eset megoldásán nagyjából százhúsz detektív és legalább ugyanennyi civil dolgozott. A boncolásra a Szent János kórházban került sor, ahol kiderült a halál pontos oka és ideje is, egészen konkrétan Kóbori Róza itt bukott le, amikor azt állította, nem ismeri fel az elhunytat, az áldozat féltestvére, Zvara Mihály viszont azonnal rávágta, ki ő, de amikor Elza közvetlen környezetének kihallgatása következett, mások is gyanúsnak találták Rózsi viselkedését. A nő a rá nehezedő nyomás alatt végül megtört és mindent bevallott, és a házkutatás során is igazolódni látszott a tettesek kiléte. A hosszúra nyúlt tárgyalás után a tettesekre halálbüntetést szabtak ki, amelyet később császári közbenjárással életfogytiglani börtönbüntetésre módosítottak. Nicket jó magaviseletért 1929-ben szabadlábra helyezték, és valamikor az 1970-es években halt meg egy szociális otthonban. Kóbori kevésbé volt szerencsés, ő 1926-ban hunyt el Márianosztrán, rácsok mögött.

Ami Mágnás Elza örökségét illeti, Óbudán, a Kiscelli Múzeumban 2017-ben kiállítás nyílt, amelyben részletes betekintést nyerhettek a látogatók a a kurtizán történetébe, ruháin, ékszerein, bútorain és egyéb tárgyain keresztül. A helyszín nem véletlen: a Kiscelli Múzeum ugyanis, bár a múltban szerzetesi kolostor, raktár és hadi kórház is volt, később Max Schmidt kastélyaként is funkcionált: ő és szeretője viszonylag gyakran tettek látogatásokat ide hétvégente, nyaranta. S ha ez nem volna még elég, az éjszakai élet nagyasszonyáról film is készült, ennek bemutatása következik most.

 

Félvilág (2015)

Az alkotás 2015 végén látott napvilágot, a rendező Szász Attila, a forgatókönyvíró Köbli Norbert volt (mindketten köthetők például A berni követ vagy az Örök tél című alkotásokhoz), a szereplők listáján pedig olyan neves színészek sorakoznak, mint Kovács Patrícia, Gryllus Dorka, Döbrösi Laura, Elek Ferenc és Kulka János. A 88 perces filmdráma Mágnás Elza utolsó négy napját tárja a nézők elé, és azt, hogy milyen volt ő, hogyan élte kicsapongó életét és hogyan alakította maga önző érdekei szerint emberi kapcsolatait.

 

A gyönyörű díszletek között lavírozva átragad ránk is ezen életforma hangulata: egyik oldalon az elképesztő luxus, a hatalomvágy, a fülledt erotika, a másik oldalon pedig az öregedéstől való eszeveszett félelem, az örökös harc a riválisokkal és a Nagy Háború baljós előszele. Hátránya, hogy főhősnőnk életét sokkal jobba ki lehetett volna bontani, szívesen láttam volna a kezdeteket is és magát a folyamatot, amelyben ez a szerény körülmények közül érkező teremtés egyre magasabbra és magasabbra tör. Az sem nyerte el feltétlenül a tetszésemet, hogy bizonyos karaktereket átalakítottak, másokat kivettek, és sok fiktív személlyel próbálták meg színesíteni az eredetileg is kellőképpen színes történetet. Véleményem szerint egy igaz történet ihlette mozinál ilyesmit csak módjával (vagy egyáltalán nem) lenne szabad csinálni…

 

Kinek ajánljuk: Akik kedvelik a századforduló kosztümjeibe bújtatott bűnügyi történeteket, nézzék meg. Akiket zavar, hogy eltér a valóságtól, ők nem biztos, hogy szeretni fogják.

 

Értékelés: 6/10

 

Norka