Egy esküdtszék munkájába számos filmben és sorozatban betekintést nyerhettünk már, hogy csak a leghíresebb példát említsem, a Tizenkét dühös ember is ide tartozik. 2019 végén a Netflix útjára indított egy De Twaalf (angolul: The Twelve, magyarul: A tizenkettő) című belga szériát, amelyben két összekapcsolódó, rendkívül súlyos bűncselekmény megtárgyalásához hívják segítségül az esküdteket. A történet több szempontból is érdekes: megismerkedhetünk egy másik európai ország jogi rendszerével és a karakterek nem igazán szeplőtelen magánszférájába is bekukkanthatunk.

Egy Frie nevű asszonyt kettős gyilkossággal vádolnak, az esetek egymástól körülbelül tizenhét esztendő különbséggel történtek. Az első áldozat a vádlott valamikori legjobb barátnője, Brechtje, s az indíték nem más, mint szerelemféltés: Frie-t gyengéd érzelmi szálak fűzték Brechtje pasijához, Stefaan-hoz. A másik áldozat a gyanúsított tulajdon, két éves kislánya, Roos, aki Stefaan-tól született, ugyanis Brechtje halála után Frie és a férfi összejöttek, majd össze is házasodtak. A kapcsolat egy idő után megromlott, a felek elváltak, válásuk után pedig a gyerek az apjához került, az édesanya elvesztette a teljes felügyeleti jogot.

 

A tárgyalássorozatot óriási média-jelenlét kíséri, a börtön és a bíróság épülete előtt tüntetők skandálják a dehonesztáló jelszavakat, mindez pattanásig feszíti az idegeket. Az események felgöngyölítése sem éppen egyszerű: felszínre kerülnek a múltbéli rendőri mulasztások, megkérdőjeleződik a vádlott mentális állapota, mint ahogy megkérdőjeleződik az apának és új élettársának nevelői alkalmassága is, illetve történik egy etikai kihágás: az esküdtek közül valaki szabályt szeg, ezért kizárják.

A tizenkettőt három részre lehet tagolni: az egyik etap a tárgyalótermen belül zajlik, a másik esetében a múltba térünk vissza, amelyben a vádlottat és emberi kapcsolatait, esetleges motivációinak láncolatát vizsgálhatjuk, a harmadik pedig az esküdtek privát élete. Mint azt már a bevezetőben írtam, mindannyiuknak nyomja a vállát valami vagy éppen takargatnivalójuk akad. Bár mindenki sáros valamiben, mégsem lehet egyértelműen negatív személyiségeknek beállítani őket, mert közben kibomlik az empatikus, szeretetre vagy éppen sajnálatra méltó énjük is, emlékeztetve a nézőt, hogy egy éremnek mindig két oldala van. Ami pedig a finálét illeti, garantáltan le fog esni az állunk!

 

 

A sorozat műfaját nehéz egyetlen szóval meghatározni, bűnügyi, drámai és jogi elemeket egyaránt tartalmaz. A belga igazságszolgáltatás rendszere eltér a magyartól, ettől külön érdekes az egész. Egyetlen évad, azon belül tíz epizód alatt a végére jutunk, folytatás nem várható. Egyesek számára kissé vontatott lehet, de a katarzisig vezető úthoz idő kell. Én magam mélyre hatónak és elgondolkodtatónak találtam, kíváncsi voltam, hogy tizenkét eltérő életúttal és tapasztalattal rendelkező ember a mérlegelés után hogyan formál végleges ítéletet. Tetszett a karakterek sokszínűsége és időnként felszínre törő szókimondása is, illetve az, hogy a széria tartózkodik a közhelyektől.

 

 

 

Értékelés: 8/10

Kinek ajánljuk: A drámával átitatott bűnügyi sztorik kedvelőinek mindenképpen, továbbá azoknak, akik szeretnének valami eltérőt látni, mint a megszokott, amerikai filmek és sorozatok.

 

Norka