Ha már a múltkor úgy belelkesültem a török Star Trek megtekintését illetően, csak nem hagytam annyiban a dolgot, és egy újabb csodás turksploitation került a kezeim közé. Bár a filmnek igazából semmi létjogosultsága nem lenne oldalunkon – azon kívül persze, hogy első ránézésre bőven trash kategória -, azért az mindenképpen tiszteletreméltó, hogy az 1939-es Óz, a nagy varázslónak kis késéssel, mintegy harminc évvel később a törökök is elkészítették maguk rip-offját.

A kezdő képsorokban bemutatkozik Aysecik, aki egy farmon él szüleivel, teljesen átlagos körülmények között, mígnem lecsap egy tornádó, és Banju nevű kutyájával egy álomországba repíti. Egy animált főcím után már a liliputi emberekből álló csoport előtt táncoló lányt láthatjuk, aki visszamegy a házába, megtömi kis kosárkáját mindenféle jóval (várjunk, ez nem a Piroska című mese?!), majd elindul. Egy mező közepén összefut a madárijesztővel, akivel énekelnek egy sort meg táncolnak.

Útjuk során később egy bádogemberbe futnak, az erdőben pedig egy fatuskón guggoló oroszlánba. Kicsivel később egy létre segítségével bemásznak egy kőfallal kerített helyre, ahol sok kis liliputi emberke él lufikkal teleaggatott házaikban. Tutajoznak egyet, majd a semmiből feltűnő gyermekkatonáknak is megmutatják hihetetlen tánctudásukat, aztán feltűnik a színen egy várkastély. Bebocsájtást nyernek, majd egy üres teremnek nem történik semmi. Távcsövével meglátja őket egy gonosz banya, de ők kifognak rajta: szétszedik a madárijesztőt, és elrejtőznek a szénájában. Arra viszont már nem számítanak, hogy a boszi csatlósai útjuk közben rajtuk ütnek, és taperolni kezdik őket. A boszorkány kastélyában aztán Dorothy… akarom mondani Aysecik némi gyermekkatonás közjáték után nyakon önti a gonosz nőszemélyt, akinek ettől a papírmasé-maszkja és parókája végre értelmesebben néz ki, majd kinyuvad.

Miután kiszabadította társait a cellákból, és újra vidáman és önfeledten dalolásznak, táncikálnak, ahogy ezt kell. A varázsló termébe visszatérve Toto… izé Banju kikergeti a mágust, aki egy piros szív alakú tárgyat nyújt át a lánynak. A sajnos varázsló nélküle száll fel a léggömbbel, így kicsit szomorúak lesznek. De mivel ez varázsország vagy mi, így a vágás után kénytelenek újabb táncot lejteni és énekelni. Útjuk során ősemberek támadják meg őket, de a gyermekkatonák is csak megmentik a kompániát. Történetünk legvégén megjelenik a jótündér, és hazaküldi.

Megmondom őszintén, a minőség tekintetében sokkal rosszabbra számítottam, így aztán kijelenthetem, hogy nem is annyira durván trash-kategóriás a dolog. Inkább csak egy maga módján szerethetően esetlen, költséghatékony másolat. Persze az eredeti történet nyilvánvaló lenyúlása mellett a szereplők jelmezeit is szinte egy az egyben lemásolták az 1939-as amerikai változatból, és csak néha találkozhatunk megmosolyogtató(an olcsó) dolgokkal. De még így is belefér, ha azt nézzük, hogy a többi turksploitation remekműnél miket műveltek az eredeti alapanyagból.

Értékelés: 6/10

eyescream