Stephen King egyik novellája alapján sem készült még annyi (javarészt harmatgyenge, de leginkább csak közepesen unalmas) produkció, mint az 1977-ben önállóan is megjelent, majd egy évvel később az Éjszakai műszak című novelláskötetben gyűjtött A kukorica gyermekeiből. Isten háta mögötti mezőváros, misztikus kukoricaistenséget imádó gyermekszekta, rituális áldozatokként lemészárolt felnőttek – mi ez ha nem tuti King-recept?! A 2021-re tervezett legújabb epizód kapcsán pedig úgy döntöttem, hogy részletesen is végigveszem az eddig elkészült összes részt, úgyhogy kezdjük is mindjárt a klasszikus Elsővel.

A kezdő képsorokban tanúi lehetünk, amint a nebraskai Gatlin városában egy Isaac nevű gyermekpróféta parancsára a kiskorúak kinyírják a szüleiket. Három évvel később egy fiatal pár, Burt és Vicky éppen a környéken halad át, amikor elütnek egy gyermeket. Mint kiderül, a fiú már jóval az elütését megelőzően halott volt, valaki ugyanis elvágta a torkát. Főhőseink a benzinkutas tiltására fittyen hányva mégis betérnek Gatlinbe, ahol véletlenül összetalálkoznak a kukorica-szekta szigorú szabályait nem annyira díjazó testvérpárral. A jövőbelátó képességgel megáldott Sarah rajzaiból hamar világossá válik, hogy Vicky-t el fogják kapni a gyerekek, és úgy is lesz: a szántásban kukoricakeresztre feszítik a lányt. Miközben a kukoricamisén megsebesített Burt-ot, Sarah testvére, Job bújtatja, az elveihez ragaszkodó Isaac-től átveszi az irányítást a jóval erőszakosabb Malachi, aki immáron csaliként használja Vicky-t, hogy végezzen mindkettőjükkel.

Azt mondjuk rohadtul nem értem, hogyan fordíthatták Aki A Kertek Alatt Jár-nak a lényt, viszont a megtekintés utáni első gondolatom az volt, hogy a születésem évében készült produkció (1984) elég jól viselte az éveket. Gyakorlatilag a többség számára ismeretlen Fritz Kiersch első rendezése adta meg a lökést Linda Hamilton karrierjének, akinek ez volt az első mozis bemutatkozása, a többit (Terminator és társai) pedig már tudjuk…

A film cselekményében ilyen vagy olyan módon, de megjelennek Stephen King novellájának markánsabb elemei – éppen csak valamelyest korrigálva, amit szerintem jól egészítették ki egy izgalmas és szórakoztató másfél órás thrillerré. Azonban azt is meg kell említeni, hogy az eredeti írás jóval durvább és a filmmel ellentétben ott egyáltalán nincs happy end, csak sötét és véres lezárás.

Isaac és Malachi már kinézetre is hihetetlenül irritáló figura; viszonylag tűrhetően hozzák karakterüket a gyermekszínészek, de ami mégis tutira megmarad az emberben, a rendkívül zseniális és egyben hátborzongóan dallamos kísérőzene. Egyszerűen telitalálat, amit a Jonathan Elias nevű úriember összehozott a soundtrack alatt. Akadnak benne persze hibák (tüdőn szúrt Burt sprintelése a városon át), de szerencsére a filmben végig a feszültségkeltő, misztikus hangulat dominál. Nekem például az is tetszett, hogy a titokzatosság jegyében a képzeletünkre van bízva a kukoricaistenség konkrét kinézete, és a vége felé is csak annyit látunk, hogy egy földben túró óriásvakondként akciózik, illetve egy nem annyira sikerült speciális effektben rámászik a keresztre feszített Isaac testére. Ez, és a film végi ellentámadás kicsit mondjuk gyengébbre sikerült, de még így is egy teljesen korrekt, a kor követelményeinek megfelelő alkotást kapunk. Ami manapság visszanézve ugyancsak szórakoztatónak tűnik, szóval a nosztalgiára éhes horror-fanoknak erősen javaslom!

Értékelés: 8/10

eyescream