A Paul Naschy által fémjelzett „hombre lobo” széria második részeként a Las Noches del Homre Lobo, azaz a Farkasember éjszakái című film vonult be a történelembe, azonban ezt az alkotást senki, még maga a „spanyol Lon Chaney” sem látta soha, ezért mind a mai napig elveszett filmnek tekintik.  A következő művet a szériában, mely az Egyesült Államokban az Assignment: Terror címet kapta, tehát a sorozat harmadik részeként tartják számon, habár az előző epizód nagy valószínűséggel sosem létezett. Paul Naschy így csak két évvel a La Marca del Hombre Lobo után változhatott ismét farkassá telihold idején, azonban ezzel a művel immáron egy igazi szörny all star gálát mutattak be a nagyérdeműnek, hiszen Waldemar Daninsky karakterén kívül vámpírok, múmiák és még Frankenstein szörnye (illetve annak jogi okokból annak átnevezett mása) is felbukkant a filmben.

Dr. Odo Warnoff (Michael Rennie) egy földönkívüli tudós, akinek a célja, hogy elpusztítsa az emberiséget, kihasználva annak legnagyobb gyengeségeit. Ehhez feltámaszt egy gyönyörű nőt, Malevát és egy sebészt, hogy minél több embert elcsábítva és szolgájukká téve feltámasszák a Föld legszörnyűbb rémeit: egy farkasembert (Paul Naschy), egy vámpírt, egy múmiát és Farancksalan (többé nem fogom ezen a nevetséges néven hívni, ő Frankenstein és kész) szörnyét. Tevékenységei hamar gyanússá válnak Tobermann felügyelőnek (Craig Hill), aki elkezd a doktor után nyomozni. Az Ummo bolygóról érkező tudósnak hamarosan azzal is szembesülnie kell, hogy szolgái engedetlenek, hiszen néhány korábbi emberi tulajdonságuk még befolyásolja őket, ezzel veszélyeztetve Warnoff küldetését. Tobermann felügyelő egyre mélyebbre ásva az ügyben rájön, hogy az egész emberiséget veszélyeztetik a legendákból ismert szörnyetegek, azonban senki sem akar hinni neki…

Mikor először hallottam az Assignment: Terror című film koncepciójáról, egy pillanatra felébredt bennem a rajongó: egy horror, melyben egyszerre szerepelnek a gótikus horrorok leghíresebb szörnyei, olyan film, amit látnom kell. A lelkesedésemet azonban hamar letörte hosszú filmes karrierem tapasztalata, mely azt súgta nekem, hogy nem valószínű, hogy egy túlságosan szórakoztató, esetleg nézhető alkotást dobott össze a ’70-es évek elején Hugo Fregonese és Tulio Demicheli. Bár a mű szinte rögtön a legelején belecsap a lecsóba, hiszen már rögtön azzal indít, hogy a gonosz Warnoff doktor elkezdi összegyűjteni a filmtörténet legnagyobb rémeit, azonban az Assignment: Terror hamar unalmassá válik. Igazából egyetlen említésre méltó momentumot sem tudok felidézni belőle, hiszen egyfelől a szörnyek utáni hajsza is túlságosan elhúzódik, ráadásul ezek a rémségek jószerint nem is találkoznak egymással, mindemellett szinte semmilyen szerepük sincsen a történet elmozdításának szempontjából. A film össze-vissza csapódik egy-egy történetszál között, ráadásul egyik sem sikeredett egy percig sem érdekesre.

Talán a leginkább hangulatrontóbb eleme a Los Monstrous del Terror-nak a filmzene, hiszen egészen váratlan pillanatokban csendül fel a tipikus ’70-es évekbeli diszkózene, ami egyáltalán nem illik bele az egész alkotásba. Sajnos szinte semmi pozitívumot nem tud az ember erről a filmről mondani, talán egyedül Naschy játékát, aki ismét remekül hozza az önmagával küzdő, reményvesztett farkasembert. Kár, hogy ez mindössze pár perc az egész játékidőből, hiszen Naschy karaktere sem tud kibontakozni a műben. Az egyetlen emlékezetes jelenet talán a film a végén jön elő, ami megidézi a régi klasszikus Universal-os horrorokat.

Összességében a Assignment: Terror egy végtelenül unalmas és felejthetetlen alkotássá sikeredett, lényegében csupán arra jó, hogy elvegyen az ember életéből 83 percet.

Értékelés: 2/10

Kiknek ajánljuk: az égvilágon senkinek.

Kele-man