Robert Harmon (Az országút fantomja, A gázoló) Brendan Hood forgatókönyvíró (The Deaths of Ian Stone) szkriptjéből néhány évvel a Boogeyman előtt vezényelte le ezt a hasonló tematikával operáló thriller-t. Mert tudjátok: este a gardróbszekrény, amit becsuktok valamiért mégis kinyílik, és valaki (vagy netán valami?) a sötétből titeket akar megkaparintani magának…

Julia diplomamunkájának megvédésre készül, amikor felbukkan egyik rég nem látott gyerekkori pajtása, Billy. Eddig sem tartotta teljesen épeszűnek a srácot (fura gyerekkori víziói miatt), de miután találkoznak, és előadja, hogy érte fognak jönni, és végleg elviszik, de hogy kik, arról nem tud egy épkézláb mondatot összehozni, csak hogy ŐK, és persze a lány nem hisz neki – ott helyben végez magával a pisztolyával.

Julia erre kissé kiborul – többek között a fürdőszobaszekrényében mindenféle odaképzelt rémséget vél látni -, de barátja megnyugtatgatja. Mivel továbbra is kínzó látomások gyötrik, elmegy gyermekkori pszichológusához választ remélve, persze választ nem kap. Helyette Billy temetése után nem sokkal felbukkan két közeli barátja (Terry és Sam), akik állítólag gyerekkorukban ugyanolyan álmokat láttak, és ráadásul az elmondásuk szerint szintén meg vannak jelölve, szóval hamarosan értük fognak jönni ŐK.

Ez az amerikai-kanadai koprodukcióban készült alkotás hasonlóan a sötétségtől, illetve a sötétben lakozó misztikus lény(ek)től való félelmet próbálja meglovagolni, mint később a Boogeyman-széria. Ugyan az alkotás külsőségében leginkább egy olcsóbb B-filmre hasonlít, azért a kliséi ellenére mégiscsak tud feszültséget kelteni, és ezáltal amolyan thriller-hez méltó izgalmakkal szórakoztatni.

Mindent összevetve nem egy nagy durranás, hiszen egy viszonylag egyszerű alapötletből épül fel, és túlontúl látványosnak se mondanám, viszont a misztikussága magával ragad. Bár a furán kinéző lényeket többször vagy közelebbről is látni szerettem volna, azért a végső Silent Hill-szerű jelenet még így is bőven cidriztető tud lenni.

Értékelés: 6/10

eyescream