Rick Remender író (Orgyilkos osztály) és Sean Murphy rajzoló (Hellblazer), valamint a színező Matt Hollingsworth (Hulk: Szürke, Batman: Fehér) csapata egy olyan kiábrándító jövőbe kalauzol minket, ahol a technológiafüggő társadalmat már csak a gyilokderbik tudják lázba hozni, és ahol a testkalózok, klónvérfertőzők, kínai öngyilkosfülék és bohóckínzókamrák mindennapi jelenségnek számítanak, legalábbis annak a rétegnek, aki tud érte fizetni. De távol mindettől a hamis színekben pompázó világtól akad egy kis sziget, egy igazi édenkert, amely reményt adhat a dróttól megfáradt menekülteknek…

A történet szerint 2089-ben járunk a Los Angeles-i szigeteken, ahol a magát teljesen lenullázó emberiség már csak a technikai megszállottság okozta kábulatért tud rajongani. A vagány és szexi Debbie Decay és szerelme, a drótfüggő Led Dent rendbiztos felszabadításukért cserébe azt a feladatot kapják a metropoliszt irányító korlátlan hatalommal bíró Flak-tól, hogy utazzanak el Tokyo-ba. Ugyanis Földünk utolsó háborítatlan, zöld helye teljesen tech-mentes, ami az uralkodó szerint nem maradhat sokáig így.

Párosunk a megérkezést követően hamar rátalál a közös hangra a helyiekkel – akik többnyire a civilizációból kiábrándult menekültek -, és az édenkerthez hasonló érintetlen környezetből nem akarnak hazatérni, így ejtik Flak küldetését. Sajnos azonban a konfliktusok itt is utolérik őket, és a digitális függőségétől épphogy megszabadult Teddy egy ponton újra Led Dentté válik, és Flak irányítására elpusztítja az egész szigetet, lakosaival együtt. Egyedül csak szerelme, Debbie éli túl a mészárlást, aki a kommuna előző védelmezőjének erejét megörökölve – immáron Tokyo titokzatos szellemeként – bosszúra esküszik…

Az eredetileg 2015-ben megjelent képregényben gyakorlatilag a kiégett és mocsokban fetrengő, egyetlen szórakozását a trash-realitykben kiélő társadalom cyberpunk kulisszái tárulnak elénk, valamint ennek alternatívájaként a civilizációtól hagyományos értelemben távol maradó nomád életmódot folytató japán kultúrát szintén bemutatja, ütközteti. A globális tech-fertőzött mindennapokat látva talán nem is annyira tudományos-fantasztikus ez az egész jövőben lezajló koncepció, legalábbis a mostani tendenciák tekintetében könnyen lehet, hogy tényleg ez a sors vár ránk. Ebből az iszonyatos hitelességgel vizionált környezetből kiindulva egy olyan dinamikus akcióközpontú cselekmény bontakozik ki, melynek a felmutatott nyers és direkt agresszió-faktorán túl bőven van szíve, sőt!  A kölyökkoruk óta egymáshoz ragaszkodó főszereplőink – vívódásokkal és ellentmondásokkal teli – párkapcsolati drámája az, ami a futurisztikus cselszövések kulisszáin túlmutatva leginkább hat az olvasó érzelmeire. Miközben egyre-másra sodródunk az amúgy lendületes cselekménnyel, szerelmük szinte minden egyes lényegi szegmentuma előkerül, nem egyszer pedig kisebb-nagyobb kronológiai ugrásoktól válik mindez jelentősebbé.

A vagányan akciókat levezénylő Debbie Decay dögös-dumás karakteréről nekem hirtelen a poszt-apokaliptikus kalandokat megélő Tank Girl karaktere villant be. Egyes külső részleteiben némi frankenstein-i drót-szörnyes hagyatékot, belsőleg pedig Jekyll-Hyde párosára utaló tónusváltást produkáló brutális módon büntető társáról pedig a szintén futurisztikus hangulatban rendszabályozó Dredd Bíró alakját véltem némileg kiérződni. Persze lehet, hogy csak én láttam mindezt bele.

Rajtuk kívül is akadnak még jelentősebb szereplők. Míg Flak figuráját egy szál ingben flangáló nemtörődöm despotaként mutatják be, akinek inkább csak a szavai tűnnek fenyegetőnek, addig a csicskásaként alkalmazott, mindig csibészes mosolyú Davey Trauma cyborgszerű karaktere valami eszméletlen módon el lett találva. Fején a cilinderrel, karján a gamepaddel. Egyszemélyben egy roppant szórakoztató, fondorlatokkal teli nemezis, mellette pedig egy fenyegető fellépésű mókamester, aki nem restell Hitler, Dzsingisz Kán és Kim Dzsong társaságában néha rém-gokartozni, haha! De a rímekben beszélő tortaképű fazon se lehet könnyen felejteni!

Persze Rick Remender tíz fejezetre osztott, remekbe szabott története nem lenne 100%-os Sean Murphy briliáns ábrázolásmódja és részletgazdag, kifejező rajzai nélkül – csomó érdekes utalást lehet észrevenni például Led által bámult műsorokban -, amelyeket Matt Hollingsworth pasztell színei járatják a csúcsra. Mindezt pedig lendületes panelokban elmesélve; nem egyszer egész oldalas gyönyörűen kivitelezett óriási poszterképekkel. És, akinek ez még nem lenne elég, a 264 oldalas, kemény táblás kötet végén ráadásként alternatív borítóvariánsok és vázlatok találhatóak.

Bár alapjaiban véve a Tokyo Ghost egy technológia elburjánzását bemutató drámai kicsengésű cyberpunk történet a rendszer elleni lázadásról és a szerelem erejéről, a brutális kivégzések és a naturalisztikus ábrázolásmód miatt elsősorban felnőtt (jóval érettebb gondolkodású) rétegnek tudom ajánlani. De igazából bárki tehet vele egy próbát, akit felcsigáztak a cyberpunk és szamuráj szavak!

Értékelés: 10/10

eyescream

A könyvért köszönet a FUMAX kiadónak, akiktől ITT tudjátok megrendelni a kötetet.