Abel Ferrara  (Testrablók támadása) 1979-ben készítette el a jó ideig a video nasty néven elhíresült tiltott zsebbe száműzött polgárpukkasztóan zsigeri, szatirikus és fekete humorba oldott, hihetetlenül olcsó és brutálisan véres horrorját. A Driller Killer tehát mára egy klasszikussá érett trashként kezelendő. Most, negyven évvel később Matt Jaissle és Justin Scro párosa próbálta feleleveníteni annak történetét egy kvázi-folytatás, de inkább egyfajta modern újragondolás formájában. Na, de vajon felér az elődhöz?

Az eredeti film ismeret nélkül vajmi kevés referenciát találhatunk benne – többek között a mű elején felbukkanó HANGOSAN JÁTSZD LE felirat is az originált idézi. Főhősünk Reno, egy elgyötört forgatókönyvíró. Barátnőjével, Carollal él egy fedél alatt, miközben nem talál rendes állást, így képtelen fizetni a számláit. Ráadásul problémáit az is tetézi, hogy egy suttyó punk-banda próbál alattuk, így Detroit utcáit járva a mindenhol felelhető mocsok mellett még otthon sem hagyják pihenni. Aztán egyik nap megrendel egy tévéreklámba látott kiváló minőségű fúrót, és ámokfutásba kezd az eszközzel…

Az igazat megvallva valahol nem is csodálkoztam, hogy a Necro Files első és második (valamint a harmadik, stop-motion animációval készült) epizódjáért is felelős Matt Jaissle nevéhez fűződik az új változat. Az előbb említett művek finoman szólva sem tartoznak az igényes és/vagy minimális minőségi kívánalmaknak megfelelő horrorfilmek népes táborába, de legalább a hihetetlenül amatőr módon elkészített, iszonyatosan brutálisan, alantas képsoraikkal valahol szórakoztatni tudtak. Engem, legalábbis, ugyanis bigott nagy trash-hívő vagyok.

Véleményem szerint az eredeti Driller Killer anno azért tudott hatásos lenni, mert egyrészt jó időben született, amikor még eleve bizonyos távolságtartással kezeltek ilyen alkotásokat, egyébiránt pedig azért is érhetett klasszikussá, mert manapság nézve is különleges retro-élményt okoz, egyfajta kortünet. És most itt van ez a negyven évvel későbbi parafrázis (hommage?), ami gyakorlatilag nulla újdonságértékkel rendelkezik, és még csak nem is túlzottan szórakoztató vagy annyira durván véres, hogy már komolytalan legyen, és emiatt élvezhető. Az eredetit kedvelő közönség már csak a kíváncsisága miatt is megnézi, bár valahol tudja, hogy csalódás lesz, az egyszerű horrornézőhöz pedig a mostani túltelített felhozatalban szerintem el se jut, ha célzottan nem keresi. Szóval szakmai szemmel nézve, a filmnek igazából nincs létjogosultsága; annyira minimális összegből forgatták, hogy kis túlzással bárki összehozhatta volna, ez még nem ok a létrejöttére.

Többnyire felejthetően olcsó képsorok, és döcögve menetelő üresjáratok, amelyek közül néha egyik-másik az eredeti változatra próbál reflektálni. De modern környezetben átültetve ez a többnyire ingerhiányos attitűddel élő cselekmény túlzottan is semmitmondóan veszi ki magát. Nem tud már annyira bizarr vagy groteszk lenni és szórakoztatva megbotránkoztatni egy fiktív produkció keretein belül, amikor szinte naponta-hetente jön egy hír, hogy valami agyament brutális gyilkosságokat vitt véghez, mondjuk egy fúróval. Vagy fűnyíróval. Vagy kávéfőzővel. Szóval egész egyszerűen a set-up nem működik, nem tud eltúlozni vagy annyira nevetségessé tenni bizonyos dolgokat, hogy tényleges szórakoztatást adjon másfél órára. Valóságunk olcsó leképezésére pedig szerintem nem sokan vagyunk kíváncsiak, főleg nem az előbbiekben vázolt módon.

Értékelés: 3/10

eyescream