Reprezentatív felmérés nélkül is borítékolom, hogy az európai gyerekek zömének legelső találkozása a horror műfajával a Grimm-testvérek munkásságához köthető. Jacob és Wilhelm Grimm nem bántak kesztyűs kézzel fiatal olvasóikkal a 19. század közepén, ennek ellenére a nem kevés véres kegyetlenséget és szexuális utalást tartalmazó népmesegyűjteményük 2005 óta a világörökség része.

Természetesen az alkotók évről-évre igyekeztek finomítani a sztorikon, de az 1812-es első kiadás 86 meséjéhez képest az 1857-es utolsó, 211 történetet tartalmazó kollekció még így is bővelkedik az erőszakos elemekben. Ugyanakkor egyáltalán nem véletlen, hogy Walt Disney is többször merített ebből a forrásból, pl. Hófehérke és Hamupipőke meséi a világ legnépszerűbb történetei közé tartoznak. A horror műfaj szerelmesei számára azonban sokkal érdekesebb Jancsi és Juliska meséje, hiszen ebben már egy tisztességes boszorkány is felbukkan.

Természetesen nem kevés mozgóképes adaptációval büszkékedhet ez a történet is, az utóbbi időszakból kettőt emelnék ki, amelyek teljesen más szemszögből közelítették meg az alaptémát. A dél-koreai Az erdő foglyai (2007) és a 2013-as Boszorkányvadászok tökéletesen megmutatják, hogy milyen merőben eltérő perspektívákból lehet megközelíteni az alapanyagot, erre pedig Oz Perkins is rátett egy lapáttal idén.

Az amerikai író/rendező nem állt be a sorba, a korábbi munkáiból (I Am The Pretty Thing That Lives In The House, The Blackcoat’s Daughter/February) megismert stílusjegyekkel erősen átitatott aspektust kínált nézőinek. Ez egyfelől remek hír, ha kedveljük ezeket az alkotásokat, más oldalról megközelítve viszont igen erős szűrő, hiszen a mainstream horror-rajongók nagy részét azon nyomban elveszítette.

Én szerencsére az előbbi nézők táborát gyarapítom, a women empowerment jegyében újragondolt Juliska & Jancsi adaptáció nekem összességében tetszett. Ugyanakkor teljesen megértem a fanyalgó kritikákat is, nehéz lenne azt állítanom, hogy a Gretel & Hansel egy pörgős horrorfilm, amit egy igazán erős forgatókönyv támogat. De a kevesebb, néha több, vizuálisan roppant megkapó az alkotás, és a kellően sötét atmoszférát sem hiányolhatja senki.

A történet ismertetésére sok karaktert nem vesztegetnék, úgyis mindenki ismeri, ráadásul egy bizonyos pontig elég sok hasonlóságot mutat az eredeti mesével. A legfontosabb változtatás, amit a címmel remekül el is spoilereztek az illetékesek, hogy ezúttal Juliska lesz az igazi főszereplő, aki nővérként már fiatalon kénytelen gondoskodni öccséről. A boszorkány házához érve nem tudják legyőzni az éhségük okozta kínt, ezen döntésük pedig komoly következménnyel jár.

Ahogy korábban említettem is, a klasszikus felütés megfelelő modernizáláson esett át, de azokat a gyermekbetegségeket nem sikerült kiküszöbölni, amelyek a rövid, csekély cselekményű alapanyagból adódnak. Ilyesformán az események lefolyása meglehetősen lassú és nem hemzseg az akcióktól, így akik mást várnak a Gretel & Hansel esetében, nagy eséllyel csalódni fognak. Azonban az önmegvalósítás és sorsunk saját kezű alakításának univerzális mondanivalójának becsomagolása technikailag kifejezetten kellemesre sikeredett, így aki kedveli a vizuálisan erős, sötét hangulatú boszorkányos történeteket, mindenképpen tehet vele egy próbát.

6,5/10

afiaf