A ParaHelyek rovatban mindezidáig nem sok szó esett Afrikáról. Pedig a kontinens rendkívül gazdag monda- és hiedelemvilágot tudhat magáénak, s elmondható, hogy nem kevés közülük kifejezetten félelmetes. Az alábbiakban Nyugat-Afrikába, egészen pontosan Togo fővárosába, Lomé-ba fogom elkalauzolni a kedves olvasókat, egy olyan helyre, ahol a híres-hírhedt voodoo szertartásokhoz lehet megvásárolni a kellékeket, az úgynevezett fétiseket. Nem is szaporítom tovább a szót, nézzünk hát körül az Akodessewa fétispiacon, vagy ahogy franciául nevezik: a Marché des fetiches-en!

A voodoo témakörét számos cikkünkben részleteztük már, így ezúttal nem mélyednék bele nagyon. Ennek a varázslási formának ősi és mai napig erős hagyományai vannak Togo-ban, melyeket az országba érkező keresztény misszionáriusoknak sem sikerült felszámolniuk annak idején. Később, amikor rabszolgákat hurcoltak innen a Karib-térségbe, például Haiti-re, Dominikára vagy Puerto Rico-ra, a togo-iak vitték magukkal hagyományaikat és a katolikus vallás szimbólumaival keverve valami egészen különleges, félig szakrális, félig profán hitrendszert alakítottak ki.

De térjünk vissza a piacra. Ami az árukészletet illeti, a paletta igen széles. Vannak ártatlanabbnak tűnő tárgyak: a jól ismert voodoo bábuk, ékszerek, talizmánok, gyógyfüvek, varázsitalok, gyertyák és füstölők, valamint ezeknél sokkal vadabb, minden képzeletet felülmúló portékák: mumifikálódott kutya-, sakál- és majomfejek, antilop-, kecske- és bikaszarvak, szárított kígyók, gyíkok, aligátorok, skorpiók, mindenféle állati szőrmék, bőrök és csontok, leopárd- és oroszlánmancsok, illetve karmok, sőt, még emberi koponyákra is bukkanhat, aki elszántan keresgél. Az Akodessewa-n rettenetes a bűz és állandóan hadakozni kell a döglegyek hadseregével, az eladók és a helyiek nyilvánvalóan már hozzászoktak, de egy külföldi számára sokkoló lehet az egész.

A vásárlóközönség főként voodoo varázslókból és voodoo hívőkből áll, s természetesen egyre több a bevállalósabb turista, akik két kézzel hordják haza a szuveníreket innen. A vallás gyakorlói számára olyan ez a hely, akár egy gyógyszertár vagy orvosi rendelő a nyugati embernek. A roskadásig rakott standok mögött sámánok kunyhói sorakoznak, akikhez bárki fordulhat a gondjaival. A piacon megvásárolt holmikkal is be lehet térni hozzájuk, de náluk is kaphatóak kellékek különböző rituálékhoz. Ők megoldást kínálhatnak egészségügyi, pénzügyi vagy párkapcsolati problémákra, aki szeretné haragosát átokkal sújtani, abban is kaphat segítséget, de átok elleni védelemben is részesülhet, aki éppenséggel ettől tart. Az árakat nem a mágusok szabják, hanem előtte megkérdezik az isteneket, melyik varázslatért mennyi pénzt kérjenek. Alkudozni az isteni iránymutatás ellenére természetesen kötelező.

Az Akodessewa piacra az áru gyakran orvvadászoktól érkezik – bár a kérdezősködőknek azt mondják az árusok, hogy egytől-egyig természetes halált haltak… -, rájuk pedig semmiféle higiéniai vagy tárolási szabály nem vonatkozik. Togo-ban törvény tiltja az elefántcsonttal való kereskedést, de mondanom sem kell, hogy pult alól még az is előkerül, ha valaki nagyon meggyőzően kéri. A helyi vezetést mindezek miatt számos támadás éri az állatvédők és az egészségügyi szervezetek részéről, ők e sötét hírű bazár felszámolását követelik, eddig sikertelenül. Néha ugyan pár hónapra a rendőrség emberei hűvösre tesznek egy-egy orvvadászt vagy orvkereskedőt, az üzlet azonban továbbra is virágzik.

 

Norka