Nekropolisz. Görög eredetű szó, jelentése: halottak városa. Általában egy, a településen kívül elhelyezkedő temetkezési helyre használják ezt a kifejezést, amely felépítésében, elrendezésében eltér a mai temetőktől. Az ókortól kezdve a világ számos pontján hoztak létre nekropoliszokat, hogy leróják tiszteletüket az eltávozott ősök előtt. Gondoljunk csak az egyiptomi piramisokra, a római katakombákra vagy az első kínai császár, Csin Si Huang-ti agyaghadseregére. Az alábbiakban egy kevésbé ismert, de annál látványosabb temetkezési helyet fogok bemutatni, következzen Dargavs, a holtak városa. 

Dargavs Észak-Oszétiában található, amely egy autonóm terület Oroszországon belül. Kis méretű faluról van szó, jelenleg nagyjából 150-en lakják, többnyire idősek. A település határában helyezkedik el a holtak városa, amelyet egy iráni eredetű, nomád nép, az alánok építettek, de hogy pontosan mikor, azt nem lehet tudni. Állítólag a 14. században láttak neki a munkálatoknak, de tudósok egy csoportja ezt kétségbe vonja, ők kétszáz esztendővel későbbre datálják a kripták létrehozását.

Az építmények tulajdonképpen nem is szokványos kripták, hanem torony-szerű, kőből épült házak, pici ablakokkal és sötétebb színű, de ugyancsak kőből épült, csúcsos tetőkkel. Érdekesség, hogy ezek a mai napig jó állapotban vannak, így azt a látszatot keltik, hogy emberek laknak bennük. Egyes tudományos vélekedések szerint a pestisjárvány miatt a falubéliek karanténházakat emeltek a megbetegedettek számára olyan távolságban, ahonnan már nem jelentettek veszélyt az egészségesekre. Az elkülönítettek enni ugyan kaptak, de tilos volt elhagyniuk az épületeket, ennek következtében mindannyian itt lelték fájdalmas és keservesen lassú halálukat. A dargavsiak később, a kolera idején is ugyanezt a módszert alkalmazták. Mára összesen kb. 100 darab ház található itt.

A régészeti feltárások során a holtakat ruháikkal és személyes tárgyaikkal együtt találták meg, ami nem csoda, hiszen még éltek, amikor ide kerültek. Minden család külön házzal rendelkezett, minél magasabb volt egy épület, annál több holttestet rejtegetett magában. A helybéliek természetesen gondoskodtak azokról az emberekről is, akiknek nem volt családjuk: nekik külön építményt emeltek, mely kisebb volt, kocka alakú és hiányzott róla a sötétebb kőből készült tető. A régészek a holttesteket egy-egy fából készült, hajó szerű ládában találták meg, ugyanis azt tartották, hogy a holtak hajón (vagy csónakon) keltek át a túlvilágra. Minden ház előtt kút is van, ennek magyarázata, hogy amint valaki meghalt, a még életben lévő emberek közül valaki egy érmét dobott bele és ha lehetett hallani a csobbanást, azt jelentette, hogy az elhunyt sikeresen átjutott a “túloldalra”.

A helyszínt rendkívül nehéz megközelíteni, az út hosszú és veszélyes, eldugva a kíváncsi tekintetek elől. A házak meredek domboldalra épültek, alattuk pedig a Gizeldon-folyó kanyarog zabolázatlanul. Dargavs lakói úgy tartják, hogy aki ezek közé a házak közé megy, soha többé nem tér vissza élve, ebből kifolyólag nekik eszük ágában sincs ide jönni, manapság már a halottaikat is máshová temetik. Aki mégis vette a bátorságot és bemerészkedett a holtak városába, különös atmoszféráról számolt be. A turisták természetesen fittyet hányva a helyiek intelmeire, egyre nagyobb számban látogatják ezeket a különös épületeket.

 

Norka