Ha Dan O’Bannon nevét említem, nem hinném, hogy túl sok mindenkinek beugrik, hogy ő Az élőhalottak visszatérnek horror-vígjáték rendezője, nem mellesleg pedig olyan immáron klasszikusnak számító sci-fi és horror mozik forgatókönyvírója, mint az Alien, az Életerő, az Emlékmás vagy  a Screamers – Az elhagyott bolygó. Filmes karrierje során speciális effektekért szintén felelt, például a Csillagok háborújában. Ezek után talán kevésbé lesz meglepő, ha azt állítom, hogy még egy teljesen korrekt Lovecraft-feldolgozást is szállított a világnak!

A magánkopó John March megbízást kap a gyönyörű Claire-től, hogy nézzen utána a vegyészeti körökben dolgozó férjének, aki egy nemrégiben egy rokonától furcsa örökséghez jutott. Csak annyit tud, hogy egy mindentől távoli ócska farmházban különös kísérleteket végez titokban, amihez rendszeres időközönként emberi maradványok érkeznek ládában, de a laborjából kiszivárgó penetráns bűznek sajnos nem tud gátat szabni.

Miután Charles két szomszédját is brutálisan meggyilkolják – valamiféle állati támadásnak vélik -, Claire és March úgy döntenek, hogy itt az ideje megtudni az igazságot, és elmennek a férjhez. Mivel nem használ a szép szó, ezért rendőri segítséggel térnek vissza, és kényszerzubbonyba vitetik el a megőrült tudóst. Miután March további nyomozása során rábukkan Ward egy felmenőjének ősöreg naplóra, így újra visszatérnek a farmházba, hogy felderítsék, valójában mivel is kísérletezett Charles. De amit ott találnak, arra senki nem készülhet előre fel…

…ahogy e filmet megtekintve mi sem, ugyanis VÉGRE egy újabb teljesen korrekt Lovecraft-feldolgozással találkozhatunk. A történet Charles Dexter Ward esete című híres novella alapján készült, amit elég rég olvastam már, de szerintem bőven változtattak rajta, csiszolgattak ezt-azt, hogy a modernebb korhoz igazodjon, és úgy is megállja a helyét.

Törekvésük sikerült, ugyanis Dan O’Bannon biztos kézzel vezényelte a cselekményt. Bár maguk a főszereplők nem túl ismertek – John Terry (Zodiákus) és Jane Sibbett (később Jóbarátok) – mégis rendkívül szimpatikus a játékuk, és valahogy az az érzésem, hogy a misztikusság ellenére is sokkal barátságosabbá, szinte lakossági szinten is átélhetővé varázsolták az alapjáraton rideg és morózus, természetfelettien horrorisztikus hangulatot.

Személy szerint én iszonyatosan kedvelem a kilencvenes évek praktikus effektjeit, így nagyon tudtam élvezni bizonyos szituációkban megelevenedő földöntúli húsmassza-szörnyeket és egyéb rémségek megjelenítéseit. Egyedül talán a bolondokházában zajló finálé sikerült egy kissé hiteltelenné (vagy talán picit túltolttá?), ráadásul oda elég szépen jutott a gore-ból, és a számítógép által generált, mára talán kezdetlegesnek ható szemkápráztatásból. Ezen hibáján kívül viszont tényleg egy teljesen korrekt és szerintem még a mai napig élvezhető Lovecraft-adaptációval gazdagította a horror-palettát, pedig aztán egy harmincéves moziról beszélünk! Nosztalgiára vágyó rajongóknak tehát kihagyhatatlan élmény!

Értékelés: 8,5/10

eyescream