Oroszország tele van titkokkal. Egyrészt, mert hatalmas területet foglal magába, emiatt szép számmal vannak olyan vidékek, ahová ember még nem tette be a lábát. Másrészt, mert a politikai vezetés mindig is szerette elfedni a dolgok valódi természetét, különösen igaz volt ez a szovjet időkre. Az alábbiakban egy kifejezetten hátborzongató hely bemutatása következik, amelyhez megannyi megmagyarázhatatlan jelenség kapcsolódik, és amelyet nemes egyszerűséggel csak úgy hívnak: az Ördög Temetője.

Szibériában, a Krasznojarszki határterületen belül, Kova falutól nem messze van egy tisztás az erdő közepén, amelyet a helyiek az Ördög Temetőjének neveztek el. Keletkezését egy meteorithoz kötik, amely 1908 nyarán érkezett meg a Földre, mintegy 400 km-el odébb, Tunguszka településen. A meteorit nem csapódott be a talajba teljes terjedelmében, hanem a légtérbe érve lángra kapott, majd ezernyi darabra hullott szét. Szem-és fültanúk Tunguszkától még 500 kilométerre is beszéltek vakító fényjelenségről, hatalmas hangrobbanásról és lökéshullámról, magában az epicentrumban pedig a földdel tett egyenlővé mindent. (A legbelső zónában, 4-5 kilométer távolságra tőle létrejött az ún. Távíró-erdő, amely nevét onnan kapta, hogy az állva maradt néhány fa olyannyira lecsupaszodott, hogy távíró-póznákra emlékeztette az embereket.) A fent említett tisztás is az egyik eltévedt meteor-darabnak köszönheti létrejöttét.

 

A szóban forgó sík terület majdnem teljesen szabályos kör alakú. Ami a méretét illeti, kb. 200 méter átmérőjű, ám pontosan még senki nem tudta elvégezni a mérést. A mező közepén állítólag van egy mély gödör – a néphiedelem szerint ez az a sír, amelyben maga az Ördög nyugszik – de csak keveseknek adatott meg, hogy a közelébe férkőzzenek. Közéjük tartozott egy Shemchenko nevű állattenyésztő, aki az 1920-as években leeresztett a lyukba egy kötelet, melynek a végére súlyt erősített, ám az sosem érte el a gödör alját. A vadászoknak feltűnt, hogy rengeteg elhullott madár és egyéb erdei állat teteme fekszik körös-körül, s ezek az idő múlásával sem bomlanak le. Az állattenyésztők pedig marháik és kutyáik elhullásáról számoltak be, miután arrafelé jártak. Ezután többé senki nem merészkedett oda, a gyalogutat 3 kilométerrel arrébb heyezték, valamint a mező elejére, fából egy ördög szobrot faragtak, mintegy figyelmeztetésül, hogy mindenki kerülje el ezt a helyet.

 

 

A kovai lakosok betartották e szabályt, ám az 1970-es évektől kezdve egyre több turista volt kíváncsi erre az elátkozott helyre. A környéket egyébként nagyon nehéz megközelíteni a rossz talajviszonyok miatt, olyan kísérőkre van tehát szükség, akik megfelelő helyismerettel és túratapasztalatokkal rendelkeznek, a környékbeliek azonban hallani sem akarnak arról, hogy közel menjenek az Ördög Temetőjéhez. A kirándulók így teljesen magukra hagyva kell, hogy megtegyék az utat, s ez olykor bizony tragédiába torkollik. Összesen három turistacsoport tűnt már el itt nyomtalanul, ez nagyjából 75 embert jelent. A legutóbbi csoport 1982-ben jött ide Nabarezsnije Cselni városából, ám miután ők sem tértek haza, a hatóság lezáratta a körzetet, onnantól kezdve csak engedéllyel lehetett belépni, többnyire tudományos kutatási céllal.

1991-ben Vlagyivosztokból UFO-szakértők érkeztek a helyszínre, hogy jobban utánajárjanak a paranormális tevékenységeknek. Vezetőjük, Alexander Rempel, azt mondta, hogy az iránytűik a helyszínen megbolondultak, az expedíció tagjai pokoli fej-és fogfájást éreztek, valamint a rádiós kommunikáció is megszakadt, így jobbnak látták elhagyni a helyszínt. Egy másik kutatócsoport, a “Phenomenon Testvériség” tagjai is hasonló élményekkel távoztak innen. A csoport főnöke, Nikita Tomin émelygésről, hányingerről panaszkodott, illetve az ő műszereik is meghibásodtak, így nem kockáztattak tovább, hazamentek. Ők egyébként egy ember-alkotta építmény romjaira is ráleltek, egészen pontosan egy vízimalom maradványaira, amelyet, a falécek mellett fekvő szögekből ítélve a 20. század elején építhettek.

 

Felmerül a kérdés, létezik-e racionális magyarázat mindarra, ami ezen a tisztáson és annak vonzáskörzetében történik? A Szibériai Tudományos Akadémia munkatársai több elméletet is felállítottak, ám egyiket sem sikerült száz százalékosan bebizonyítani. Azt már a legelején elvetették, hogy radioaktív sugárzás okozza az anomáliákat, hiszen a dózismérő nem mutatott magasabb értéket a normálisnál. A lehetséges okok egyike az, hogy a helyszínen végbemenő földmozgások alacsony rezgésű hangokat bocsájtanak ki, s ezek a rezgések vannak rossz hatással az emberi és állati szervezetre, ám arra nem képes, hogy konzerválja az elhullott állatok tetemeit. Egy másik teória szerint erős mágneses mező van a helyszínen, ez lehet felelős a műszerek meghibásodásáért, valamint ennek is vannak élettani hatásai. Ugyancsak lehetségesnek tartják, hogy a talaj mérgező gázokban gazdag, amelyek bizonyos réseken át a felszínre törnek. Ez lehet felelős az állatok haláláért és le nem bomlásáért, a rosszullétekért, de a műszerek meghibásodásáért nem. Valószínűleg nem csupán egyetlen jelenséget kell keresni, hanem több tényező együttes működése okozhatja az észlelt anomáliákat.

 

Norka