Minél jobban megismerkedünk Hugh Howey nagy sikerű sorozatának a főszerepében álló létesítménnyel, a silóval, annál biztosabbak vagyunk benne, hogy rossz kezekben van. Bármennyire is úgy látszik, hogy a seriff, valamint a polgármester fontos személyek, ők isszák meg a legjobban a levét az aktuális rendszernek. A posztjukra teljesen alkalmatlan, rossz szándékú emberek férkőztek magasabb rendű pozíciókba, ezzel napok alatt felborítva a siló korábban jól megszokott működést. Hirtelen túl sok lesz a gyanús haláleset az elszigetelt, zárt közösségben…

Miután két részen keresztül már tökéletesen húzta az agyunkat Hugh Howey, a részről részre egyre növekvő oldalszám mellett még több izgalommal ajándékozott meg A siló harmadik, Kivetve című részében. Most már nem csak az tűnik fel az olvasónak, hogy a fejezetek számozása folytatólagos, nem csak egy-egy újabb titkát ismerjük meg a biztonságot nyújtó hatalmas épületnek. Azt is megtapasztalhatjuk, hogy mekkora veszély leselkedhet bárkire a siló falain belül. Persze joggal merül fel a kérdés, hogy ha sem bent, sem kint, akkor mégis hol lehet biztonságos…

Az új seriff, Juliette alig esketett fel, máris bőven akad munkája, hiszen azzal egy időben, hogy seriffé vált, életét veszítette Jahns polgármester asszony. Nyilvánvaló, hogy gyilkosság történt, ami azért is szomorú, mert a polgármestert – majdnem – mindenki szerette. Még ki sem hűlt az asztal Holston után, az iratok ott hevertek feldolgozásra várva, amikor Juliette veszi kezébe a siló bűnügyeit. Mint azt már az előző részben írtuk, nem mindenki értett egyet Jahns polgármester asszony döntésével az új seriff kiválasztásakor, így mi is sejthetjük, ki állt bosszút a megölésével.

Az eset azonban ennyire nem egyszerű. A seriff tudja, ki a tettes, de bizonyítani nem tudja. Ha mindez nem lenne elég, azzal, hogy nyomoz, saját magát is hatalmas veszélybe sodorja. Azután, hogy az előző seriff, Holston elhagyta a silót, ezzel vállalva a takarítást, és az azzal járó biztos halált, a polgármester asszonyt megölik, a seriffhelyettes, Marnes pedig öngyilkosságot követ el. Ez túl sok haláleset rövid időn belül, Juliette pedig teljesen zöldfülűként próbál összefüggéseket keresni. Annyi szerencséje van, hogy a mély-lenti világban meg kellett tanulnia következetesen gondolkodni ahhoz, hogy ki tudja következtetni, mire mikor kell figyelnie munkája során, és ezt ügyesen átülteti jelenlegi munkakörébe. Amint talál egy nyomot, tudja, hol kérjen segítséget, azonban hamar kiderül, hogy ezzel másokat is komoly veszélybe sodor.

Elődje számítógépének adatait kinyerve olyan veszélyes információra bukkannak, ami sok mindent megmagyaráz a korábbi takarításokkal kapcsolatban. Úgy tűnik, megtalálják az okát a korábbi felkeléseknek, ám mielőtt még bármit bizonyíthatnának, az újonnan avatott polgármester minden számítást keresztülhúz. Juliette-et megfosztva rangjától visszaküldik a mély-lenti világba, és mivel túl sokat tud, a legjobb megoldásnak azt látják, ha kiküldik takarítani, ezzel könnyen megszabadulnak tőle. Juliette azonban náluk is okosabb…

A siló harmadik része, a Kivetve már már a második résznél is hosszabb pár oldallal, így egy picivel tovább tartózkodhatunk ebben a remekül felépített, mégis csúf vilában. A jelenben haladunk tovább, mégis egy kicsit a múlt árnyékában lépkedünk folyamatosan. Juliette rövid seriff léte alatt annyi hibát fedez fel a silóban, hogy még az olvasó is ledöbben a sorokat olvasva. Aztán persze, hogy nehogy úgy érezzük, nem kapunk eleget a kötettől, felbukkan Lukas, aki pár mondattal és egy kis csillagleséssel belopja magát nem csak Juliette, hanem minannyiunk szívébe. Ezzel a kis mellékszállal előbukkan Juliette érzékenyebb oldala, így még valóságosabbá, emberközelibbé válik mindaz, ami a siló falai között zajlik.

Az már biztos, hogy nem mindenki jó szándékkal dolgozik a siló fejlesztésén. Túl sok a gyanús haláleset, és nyilvánvaló, hogy nem a komposztba kell ennyi hulla pár nap leforgása alatt.

Bár még jó pár rész hátravan a sorozatból, egy valami nyilvánvaló: semmi sem az, aminek látszik…

Értékelés: 10/10

Kiknek ajánljuk: A rövidebb olvasmányokat kedvelőknek. Mindazoknak, akik szeretik, ha egy nem mindennapi világ szippantja magába, ami a szürkén színes keserűségével varázsolja el. Igen, még neked is!

Cetti