Glenn Danzig a horror-punk Misfits és a doom-os betütésű Danzig énekes-frontemberének támadt az a kiváló gondolata, hogy miért ne készítene egy horror-antológiát az általa vezetett kiadó (Verotik) felnőtt témájú képregényeinek krémjéből. Így tehát a rémfilmekért eleve rajongó emberünk íróként és rendezőként is egyaránt jegyzi ezt a horror és az erotika tematikáját felölelő szoftosabb produkciót, amelynek filmzenéjéért természetesen ki más is felelne, mint Danzig bandája.

A film három szegmensből tevődik össze, de releváns kerettörténet mint olyan, nem jelenik meg. Az elsőben (Albino Spider of Dajette) a főszereplő lila hajú Dajette jóravaló melleiből bizony szemek (!) állnak ki, amelyek állandóan bámulják a kuncsaftot, és ezért elég nehéz megfelelő szexipari munkásként helyt állnia. Egyik befejezetlen aktus után az említett emlő-szeméből származó könnyel életre kelt egy borzalmasan animált pókot, ami aztán egy hatalmas, fehér nyolclábú humanoiddá változva elkezd gyilkolgatni. És pókként teljesen irreleváns módon egyszerűen kitörti a nyakukat…

A második rész (Change of Face) egy sztriptíz-táncosnőről szól, aki a férfiak szórakoztatása mellett titokban más lányok arcát tépi le és gyűjtögeti a falán, merthogy csúnya hiba ékesíti a sajátját, és ezzel próbál kompenzálni. Az utolsó szegmens (Drukija Contessa of Blood) főszereplő hölgyeménye tüskés koronával a fején gyakorlatilag letagadhatatlanul Báthory Erzsébetről lett mintázva. Vagyis a kastélyából a faluba kirándulva szűzlányokat gyűjt be, legyilkolja őket, és a vérükben fürdik. Rendkívül eredeti ötlet, mi?! Ne legyünk ennyire szarkasztikusak, azért van benne újdonság: trófeát csinál a fejükből, hogy legyen mivel kitapétázni a falat, néha pedig még meg is eszi a hajadonok gumiszívét…

Ahogy olvashattátok, egyik történet sem nyűgözött le kifejezetten. Az első kivételével nem túl eredetiek, de ha még azok is lennének, mindenféle különösebb csattanó nélkül ugrunk át a következőre. Mintha ők is unnák ezt az egészet, de ha már belekezdtek, elmesélik. A ruhában lévő szereplők se sokat tesznek a cselekményhez, játékuk többségében kritikán aluli. Ami a megvalósítást illeti, az alacsony költségvetés jegyében elég minimális kelléktárral dolgoznak. A legtöbb esetben csupán megmosolyogtató trükköket kapunk, a pókos történetben pedig konkrétan olyan bénán néz ki a lény, hogy  még az 1995-ben készült Mortal Kombat Goro-ja félelmetesebb nála, pedig az a film aztán huszonöt éves!

Kinek ajánljuk? Az epizódokban olykor-olykor felbukkanó precíz csöcsökön kívül nem igazán tudok mit felhozni igazi indokként, hogy megtekintsétek ezt az erotikával és Danzig kísérőzenéjével fűszerezett „horror” jegyében készült meglehetősen olcsó produkciót, szóval röviden: hagyjátok a fenébe.

Értékelés: 4/10

eyescream