Hugh Howey világhírű sorozata, A siló első része csupán a felszínét kapargatta annak, milyen egy elzárt világban élni. Bevezetett egy nem éppen szokványos rendszerbe, amelyről elsőre csak annyit tudtunk meg, hogy a falakon túl nincsen esély az életre. Miután Holston, a siló seriffje önként vállalta a takarítást, ezzel együtt a biztos halált, egy valamit tudhattunk biztosan: a következő részben megtudjuk, ki lesz a siló új seriffje. A polgármester és a seriffhelyettes meglátogatja az egyik lehetséges jelöltet, hogy rávegye, legyen ő az új seriff. Ez azonban nem lesz egy egyszerű menet.

Hugh Howey már az első részben megmutatta, mennyi mindent bele lehet sűríteni pár oldalba, és azt is bebizonyította, hogy egy befejezéssel mesterien fel lehet csigázni az olvasót. Amint búcsút intettem Holstonnak, máris leemeltem a sorozat következő részét, amely a Megfelelő méret címet kapta. Annak ellenére, hogy ugyanabba az izgalmas világba csöppentünk, csak most több esélyt kaptunk annak megismerésére, a könyv első fele nem nagyon kötött le. Ezt betudtam annak, hogy nem a megfelelő pillanatban kezdtem bele, és egy kis kényszerszünet után vettem fel újra a fonalat. Ez a lehető legjobb döntés volt, ugyanis azonnal magával ragadott a komoran színes világ, az a szürke, mégis valamiért kellemes hangulat, amit eleinte kicsit nehezen éreztem magaménak.

Azon túl, hogy már a bevezető kötetben is szerves részévé válik az olvasó a silónak, ebben a részben tudunk meg róla többet. Ez pedig annak köszönhető, hogy Jahns polgármester asszony és Marnes seriffhelyettes Holston utódját keresi. Mint bárhol máshol a valóságban is működik, egy fontos megüresedett posztra vannak lehetséges jelöltek. Többnyire kompetenciák vagy éppen protekció alapján történik a kiválasztás, azonban a szerző ebben is megtalálta azt az életszerű csavart, amitől szerethetőbbé válik a kiválasztás. Egyesekben komoly megdöbbenést és ellenszenvet váltott ki a polgármester döntése, amikor a választása egy mélyebb szinten dolgozó fiatal lányra, Juliettre esett.

Ahhoz, hogy a polgármester és a seriffhelyettes személyesen tudjon beszélni az olajos gépek között otthonosan mozgó lánnyal, egy több napos „túra” vár rájuk. Ekkor tudjuk meg, hány szintes is a siló, megismerjük alaposabban a rendszerét, jobban átlátjuk, mi működteti ezt a hatalmas létesítményt. A polgármester nem csak arra fordít kellő figyelmet, hogy elérje Juliette-et, hanem arra is, hogy látogatást tegyen minden osztályon. Ez a sok látogatás rádöbbenti arra, milyen is a siló működése valójában, és pillanatok alatt foszlik semmivé az a rózsaszín köd, amit eddig az egész rendszerben látni vélt. Mivel Jahns polgármester asszony lelkiismeretes, és fontosnak tartja a siló lakóinak érdekeit is, mindenképpen szeretne megoldást találni nem csak a seriff-utód megtalálásának problémájára, hanem az egész működést érintő gondokra is.

Úgy tűnik, a siló jó kezekben van, azonban mint mindenhol, itt is jelen van a rosszindulat és a gyűlölet. Nem mindenki terveinek felel meg az, amit a polgármester asszony szeretne. Az informatikai részleg vezetőjének teljesen más elképzelései vannak, és mindent elkövet annak érdekében, hogy az ő akarata érvényesüljön. Minderre persze a kötet végéhez érve derül fény, ezzel ismét áthúzva az olvasót a folytatásba. Persze csak ha van elég bátorságunk ahhoz, hogy tovább kalandozzunk ebben a komor világban, és kezünkbe vegyük a következő kötetet, és egy kicsit Kivetve érezzük magunkat.

A sorozat második részében nem csak jobban megismerjük a silót, hanem azt is látjuk, hogyan mennek végbe bizonyos változások, hogyan fejlődik magasabb szintre a rendszer egy-egy eleme napok leforgása alatt. Egy leheletnyivel közelebb kerülünk egyes szereplőkhöz, bepillantást nyerhetünk a múltjukba, és halvány árnyékot vetnek ránk olvasás közben az elnyomott érzéseik. Látjuk a fejlődést, mégis ott hullámzik folyamatosan a levegőben a lehetséges elbukás kesernyés szaga. Az olvasó torkát végig szorongatja valami rossz érzés, mégis annyira lebilincseli a történet, hogy nem akarja letenni.

Még nem.

A siló már sokat elárult magáról, de közel sem mindent. Ezután azonban már hiba lenne visszafordulni.

Értékelés: 9/10

Kiknek ajánljuk: Mindazoknak, akik az első rész után szívesen visszatérnének a siló falai közé, illetve azoknak, akik bár még nem kezdték el a sorozatot, nem riadnak vissza attól, hogy egy hosszú utazásba kezdjenek.

Cetti