Hogy nézne ki a világ egy, az emberiséget majdnem kipusztító járvány után? Vajon képesek lennénk minden nézeteltérésünket félredobva összefogni ellenségeinkkel? Vajon a civilizációnk fel tudna-e állni egy olyan csapás után, melyben szinte mindenki odaveszett? Ilyen kérdéseket feszeget Sakyo Komatsu 1964-ben készült regénye, melyet Kinji Fukasaku vitt filmre 16 évvel később. A Virus, vagy másik címén Az ítélet napja, mely az addigi legköltségesebb japán alkotás lett, mely igencsak epikusra sikeredett mind terjedelmében (a mű több mint két és fél órás) mind pedig a helyszínekben, amiket érint. Talán pont is ez a legnagyobb hibája: sokkal több akar lenni, mint aminek lennie kéne.

Mikor egy amerikai bűnözőkből álló csapat Kelet-Németországban szert tesz az MM88 nevű vírusra, nem tudják, hogy ezzel megpecsételték az emberiség sorsát. Miután repülőgépük lezuhan az Alpokban, a vírus elszabadul a világon. Hamarosan tömeges megbetegedéseket jelentenek szerte a világon, ráadásul az új járványban szenvedők, melyet olasz láznak neveznek, (nem tudom, ez szándékos utalás-e a valós spanyol náthára, ennek ellenére ma már, a jelenlegi koronavírus járvány gócpontjait ismerve egy szomorú egybeesés ez az elnevezés) közel 45%-a nem éli túl a megbetegedést. Ebben az időszakban indul útnak D. Shûzô Yoshizumi (Masao Kusakari) antariktiszi expedíciójára, ahol ő és csapata átvészeli a járványt, hiszen a kórokozó nem tud életben maradni az extrém hidegben. Hamarosan azonban a maroknyi túlélőnek újabb problémával kell szembesülniük: egy földrengés aktiválhatja az Egyesült Államok nukleáris tölteteit, mellyel a vírus után egy atomkatasztrófa réme fenyeget. A maroknyi túlélő feladata tehát megakadályoznia, hogy a Föld másodjára is elpusztuljon.

A film rendezője, Kinji Fukasaku egy epikus történettel szerette volna bemutatni, hogy mégis mi történhet egy, a hidegháború végén járó világban, ha hirtelen egy igen magas mortalitású (halálozási arányú) járvány felüti a fejét, megbénítva ezzel az egész világot. Vajon továbbra is egymásra mutogatnánk? Vagy az emberiség végre össze tudna fogni? A mű folyamatosan feszegeti ezt a kérdést, és remekül bemutatja mindkét reakciót: azt az embert, aki realizálja, hogy összefogás nélkül nem lehet legyőzni a szörnyű kórt, valamit azt is, aki félelmében inkább még egy utolsó csapást akar mérni ellenségeire. A mű ezen kívül számtalan egyéb, erkölcsi és társadalmi kérdést feszeget, például ha mindössze néhány nő maradna életben, a fajfenntartás és a diverzivitás érdekében muszáj lenne-e több férfitől gyermeket szülnie. Éppen ezért a Virus nagyon bátor film, hiszen olyan témákat is próbál feszegetni, ami talán elsőre eszébe se jut az embernek, ha egy járványra vagy tömeges halálozásokra gondol.

Azonban talán pont ez a mű legnagyobb hibája: túl epikus szeretne lenni, egyszerűen mindent be akar mutatni. Megpróbálja megismertetni velünk mind az egyszerű japán kutató történetét az Antarktiszon, mind pedig az amerikai vezérkar kétségbeesett küzdelmét a kór ellen Washingtonban, emellett pedig rengeteg más, kisebb szál van még a filmben. Túl sok szereplőt vonultat fel az alkotás, kiknek a története így az igencsak hosszú játékidő ellenére is rövidre nyúlik, ezzel pedig szinte egyik karakterhez sem tudunk kötődni. Még a legtöbb játékidőt kapó  Yoshizumi doktor is elvész a film első felében, hogy aztán a történet végére végül magává a főszereplővé váljon. A műben így rengeteg színész szerepel, köztük Edward James Olmos, aki később a Battlestar Galactica Adama admirálisaként vált ismertté, kik a filmben mind-mind más nyelven beszélnek: hallunk japán, angol, de még orosz és német dialógusokat is a két és fél órás játékidő alatt ezzel emelve a történet eposzi jellegét.

 

Az alkotás tulajdonképpen három, különálló részre osztható: az első részben a járvány terjedését és pusztítását láthatjuk, ahol az emberiség kétségbeesetten küzd a túlélésért. A második felében a maroknyi túlélő történetét kísérhetjük nyomon az Antakrtiszon, ahogy megpróbálnak beilleszkedni az új rendbe. A harmadik, lezáró szakaszában a műnek pedig a küldetést kísérhetjük nyomon, amelyben hőseink megpróbálják megakadályozni az atomkatasztrófát, ami már csak hab lenne ezen az apokaliptikus tortán. Mindegyik résznek lényegében mások és mások a főszereplői, ezáltal ezek az epizódok nagyon szépen elkülönülnek, és csak egy valami köti őket össze: az a világvége hangulat, amely az egész művet végig kíséri. A Virus nem egy vidám alkotás, ne számítsunk szinte egy örömteli percre sem: ez a film az emberiség utolsó sikolyát mutatja be elmúlása előtt.

A Virus egy rendkívül nyomasztó film tehát, mely nagyon fontos társadalmi kérdéseket feszeget. Kár, hogy elveszik a saját részleteiben, véleményem szerint sokkal hatásosabb mű is lehetett volna, ha sokkal kevesebb dologra koncentrál. Ennek ellenére így is egy súlyos alkotás lett, melyet ne akkor tekintsünk meg, ha egy laza vígjátékhoz van kedvünk.

Értékelés: 7/10

Kiknek ajánljuk: akiket érdekel, az emberiség mégis hogy viselkedne az apokalipszis során…és utána.

Kele-man