A filmtörténelemben időről időre felbukkannak hányatott sorsú alkotások, melyekkel rendkívül mostohán bánt az élet. Legyen ez elátkozott forgatás (pl. Az ördögűző, Poltergeist – Kopogó szellem), sokszor eltolt premier (pl. Az új mutánsok) vagy az aktuálpolitikai helyzet miatt a fiók mélyére süllyesztett darab. Mostani kritikám tárgya ez utóbbi kategóriáknak az egyik nagy vesztese, ami azért is különösen fájó, mert a Vadászat egy veszettül szórakoztató és véres film lett.

Az eredetileg 2019 őszére tervezett bemutatót az Universal Pictures határozatlan ideig elhalasztotta az augusztus elején történt amerikai lövöldözések miatt. A daytonai és el pasoi tragikus eseményeknek több, mint 30 halálos áldozata és közel 50 sérültje volt. A két nap alatt lezajlott egymástól független incidensek sokkolták az amerikai közvéleményt, így a stúdió döntése abszolút indokolt volt. A szerencsétlenül időzített idei tavaszi premier pedig pont elcsípte a koronavírus tombolását, így egy héttel az amerikai bemutató után a Universal otthoni mozizásra elérhetővé tette Craig Zobel filmjét.

A Vadászat kőegyszerűségű alaptörténete sok hasonlóságot mutat a tavalyi év egyik legjobb horror-komédiájával. Az Aki bújt alkotóit és forgalmazóját (Fox) azonban teljesen hidegen hagyták a fenti események, így a 2019 augusztus végén mozikba küldött alkotás szépen kaszált a pénztáraknál, közel 58 millió dollárt szedett össze a 6 milliós produkciós költségvetés ellenében. Mindkét történetben gazdagok vadásznak szegényekre, miközben görbe tükröt mutatnak a jelenlegi amerikai társadalmi viszonyoknak. A Vadászat azonban kifejezetten explicit módon teszi mindezt, míg az Aki bújt egy kissé misztikus, a társasjátékok témájába csomagolva ábrázolta mondandóját.

A kezdő képkockák egy online chat néhány üzenetét mutatják, majd azonnal belecsapunk a lecsóba. Egy tucat idegen ébred fel egy ismeretlen erdőben, a közeli tisztáson egy óriási fadoboz várja őket, amelyből először egy disznó totyog ki. A láda tömve van fegyverekkel, a potenciális trófeák pedig azonnal rájönnek, hogy miért is kapták őket. Elindul a macska-egér játék és egy darabig nem igazán sejtjük, hogy ki is lesz valójában a történet főhőse.

Sokkal többet nem szeretnék elárulni, de az nem titok, hogy a forgatókönyv szinte egy az egyben a klasszikus slasher tematikáját követi, így nem nehéz kitalálni ki is lesz a főszereplő. Ahogy korábban említettem a felütés elég egyszerű, nem is túlzottan eredeti, de mindez egy roppant intelligens és fekete humorban gazdag történetben lett tálalva, ahol a legrövidebb dialógus is bővelkedik az irónikus kikacsintásokban. Ez a fajta társadalmi önreflexió nem érhető ennyire tetten az Aki bújt-ban, ráadásul szerintem a Vadászat nem csak viccesebb, de véresebb is. Az akció-jelentek teljesen rendben vannak, a Crystal (Betty Gilpin) és Athena (Hilary Swank) duójára felfűzőtt konfliktus remekül el lett találva, mindkét színésznő lubickol a szerepében.

A finálé fantasztikus, a történet egy fontos flashback formájában itt zár kerek egésszé, még egy fricskát elhelyezve a nézők arcán. A film felénél gyorsan ránéztem, hogy ki írta ezeket a pazar párbeszédeket, de nem lepődtem meg túlságosan, hogy Damon Lindelof (Watchmen sorozat) keze is benne volt a végeredményben. Nincs olyan aspektusa a modern társadalomnak, ami ne kapná meg a maga kritikáját: a közösségi médiák, a rasszizmus, a szexizmus, a túlzott politikai korrektség, a baloldal vagy a jobboldal, szem nem marad szárazon.

Nagyjából 6 millió dollárt szedett össze a film egy hét alatt Amerikában a mozipénztáraknál, mielőtt átkerült a stream kínálatba. Nagy eséllyel simán kitermelte volna a 14 millió dolláros költségvetését, de így a Universal (és a Blumhouse Prodcutions) elkönyvelhet némi veszteséget, bár a szóbeszéd által generált reklám még rentábilissá is teheti a projektet.

Számomra nagyon kellemes meglepetés volt a Vadászat, mivel nem sok mindent vártam a klisésnek tűnő alkotástól, de izgalmas, véres és friss darab, ami jobb sorsa lett volna érdemes. A film egy erős koncepcióra épül, ami az áthúzott premier dátumos plakáttól kezdve egészen a stáblistáig vasmarokkal tartja a nézőket. Mindenképpen érdemes esélyt adni neki, néhány képkocka erejéig akár még magunkra is ismerhetünk. Akár szeretnénk, akár nem;)

7,5/10

afiaf