Néhány héttel azt követően, hogy betekintést nyerhettünk 2019 legjobb filmjeibe, most kicsit kitágítottuk látókörünket és megnéztük, hogy melyek voltak a 2010-2019 közötti évtized legjobb horrorjai. A szavazásban a CINEGORE 16 szerkesztőjéből 13 vett részt.

A voksolás menete nem volt éppen egyszerű, ezzel is szerettük volna megalapozni, hogy tényleg csak a szerkesztők által elismert, legjobb filmek kerülhessenek be a top20-ba. Előbb minden szerkesztő összeírta a top25 kedvenc horrorját 2010. és 2019. között, majd amelyik filmre legalább hárman szavaztak, azt lepontoztuk egyesével. Ha a 13 íróból legalább 6-an adtak pontszámot a filmre (vagyis látták azt), akkor kerülhetett bele a listába. Ez egyébként egy különleges esetet is elhozott, hiszen azt eredményezte, hogy a legmagasabb átlagpontot kapó film nem kerülhetett be a top20-ba, mert túl kevés szerkesztő látta.

A hosszas felvezetés után lássuk a lényeget! Íme, ezek voltak 2010-2019 legjobb horrorfilmjei a Cinegore szerint. Zárójelben a szerkesztők átlagpontszámát találjátok.

20. Insidious (7,07) – kritika

James Wan és Leigh Whannel lassan fűrészi hosszúságra emelik az Insidious-franchise-t, amely azt is mutatja, igenis sikeres volt az első rész. Nem korszakalkotó, de groteszk módon humoros és jól vegyíti bele a cselekménybe a horroripar klasszikus elemeit.

 

19. The VVitch (A boszorkány) (7,11) – kritika

2016 legjobb horrorfilmje csupán a 19. helyre ért oda, mutatva ezzel azt is, hogy Robert Eggers filmjeit vagy utálni vagy imádni lehet csupán. A négy szerkesztőtől is 10 pontot kapó New England-i boszorkányhistória rendkívül történelemhű és baljós, de való igaz, hogy kell hozzá egy bizonyos hangulat, hogy az ember igazán élvezni tudja.

 

18. The Lighthouse (A világítótorony) (7,14) – kritika

Leszámítva a plotot, szóról szóra leírhatnánk ugyanazt Robert Eggers második darabjánál is. Az év legjobb horrorja, de sok 10-es értékelés ellenére több alacsony pontszámot is kapott a lassú történetvezetés és a nehézkesen kibontakozó cselekmény miatt. Mindazonáltal sokat elárul a Világítótorony sikeréről, hogy Oscarra jelölték az operatőri munkát, illetve a két színészt, Willem Dafoe-t és Robert Pattinsont is az egekig magasztalták.

 

17. The Cabin in the Woods (Ház az erdő mélyén) (7,15) – kritika

Brutál monster crossover epic mindfuck scene – jellemezte anno eyescream kolléga a mű epikus perceit, amely tisztelgés egyszerre szinte minden előtt, ami horror, sci-fi vagy rémisztő. A lebutított slasherből a végére nagyon jó kis mű kerekedik és bár ez a top20 egyetlen olyan darabja, amely valamelyik szerkesztőtől 1 pontot kapott (!), Robert Eggers műveire így is rávert néhány századot.

 

16. V/H/S (7,25) – kritika

Egy horrorantológia esetében nagyon nehéz egy egzakt pontszámot megállapítani, hiszen a filmen belül is több részegységet lehet értékelni, de a V/H/S első részénél az összkép mindenképpen pozitív. A found footage-műfaj egyik erősebb darabja lett, amely a listánk egyik legnagyobb meglepetéseleme.

 

15. Dark Skies (7,33) – kritika

Ismerve a Cinegore ufófanatikus szerkesztőit, esély sem volt rá, hogy legalább egy darab ne kerüljön be a top20-ba, bár az is igaz, hogy már több, mint egy évtizede várunk egy olyan erős darabra, amilyen a 2009-es The Fourth Kind volt. Ugyanakkor a Dark Skies nem sikerült rosszul, az viszont már kevésbé tölthet el minket örömmel, hogy ezen kívül olyan sok ufós darab nem is szerepelhet az évtizedes toplistán.

 

14. Get Out (Tűnj el!) (7,44) – kritika

Ritka esemény, hogy egy horrorfilmet az Oscaron a legjobb filmre is esélyesnek tartanak, de Jordan Peele-nek sikerült ezt elérnie. Nyernie ugyan csak a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriájában sikerült, de így is kicsit helyreállította a horrorfilmek megtépázott Oscar-renoméját. Ti mit gondoltok, az Us-nak is helye lett volna a legjobb horrorok között?

 

13. Sinister (7,5)

A Sinister ékes példája annak, hogyan is lehet egy mainstreamnek szánt horrort jól megírni és megrendezni. Ugyan a története egyszerű, tele van felesleges jumpscare-ekkel, a gonosz lefestése jól sikerült és a borzalmasan sikerült második epizód ellenére az első rész az évtized egyik legjobb horrorélményét jelentette.

 

12. Tucker & Dale vs. Evil (Trancsírák) (7,5) – kritika

Igazi trancsírozós, idióta slasher paródia, amelyet egy percig nem szabad és nem is kell komolyan venni. Könnyed kikapcsolódás néhány vidéki redneck és balszerencsés tinédzser társaságában.

 

11. A Quiet Place (Hang nélkül) (7,5) – kritika

2018 egyik legjobban várt horrorjának néhány hónapon belül érkezik a folytatása, de egy pillanat erejéig még emlékezzünk meg az első epizódról. John Krasinski darabja az atmoszféra miatt leginkább moziban hatásos, ott viszont rendkívüli módon tud ütni a baljós, néma csend.

 

10. Dead Snow 2 (Náci zombik 2) (7,71) – kritika

A Náci zombik második része az első pillanatától az utolsóig egy epikus röhögőgörcs, amelynek utolsó jelenetei túlzás nélkül állítható, hogy a horrortörténelem egyik leghumorosabb aktusában teljesednek ki. Nem csak az évtized, hanem valószínűleg a valaha készült egyik legjobb horror-vígjáték, amely egy jó nagy lapáttal tesz rá még az első részre is.

 

9. Train to Busan (Zombi expressz) (7,91) – kritika

Ha egy horror Dél-Koreából egyenesen a 9. helyig repül a Cinegore-on, az valóban tudhat valamit. A szinte végig egyetlen vonaton játszódó zombis horror a lista egyetlen ázsiai horrorja, de a kiváló átlagpontszám nem véletlen. Még azoknak is vaskosan ajánlott, akik nincsenek oda a keleti filmekért.

 

8. The House That Jack Built (A ház, amit Jack épített) (8,0) – kritika

8. helyzet, 8,0-s átlagpontszámmal Lars von Trier 2018-as botrányfilmje, amelynél kevés megosztóbb darab volt az évtizedben – persze a dán filmest ismerve ez közel sem meglepő. A ház, amit Jack épített a legtöbb szerkesztő szerint viszont egy igazi mestermű, amely egyszerre Matt Dillon életének legnagyobb alakítása és egy naturalista köntösbe bújtatott filozófiai horror.

 

7. Midsommar (Fehér éjszakák) (8,09) – kritika

Általános vélekedés volt a Cinegore-on belül, hogy a két Ari Aster-műből a 2019-es, részben Magyarországon forgatott Midsommar sikerült jobban. A szektás horror nem csak az év legjobb filmje lett nálunk, de egy hosszas kerekasztal keretein belül is kibeszéltük, mennyire jól sikerült a mű.

 

6. The Conjuring (Démonok között) (8,23) – kritika

A végeláthatatlan hosszúságú Conjuring-franchise első epizódja még kétségtelenül megérintette a horror-fanatikusokat. A Sinisterhez vagy éppen az Insidious-höz hasonlóan igencsak sablonos film, de így is az évtized egyik legjobb “szellemházas” horrorja.

 

5. Searching (Keresés) (8,28) – kritika

Minden kétséget kizáróan az évtized legnagyobb meglepetése a Searching top5-ös helyezése. Valósághű, hihető csavarok, realisztikus ábrázolás és hibátlan atmoszféra. A Keresés tulajdonképpen csendben, a fű alatt szólt hatalmasat 2019-ben, így helye van az évtizedes legjobbak között is.

 

4. What we do in the shadows (Hétköznapi vámpírok) (8,33) – kritika

Sok szempontból az évtized egyik legjobb műve Új-Zélandról érkezett el hozzánk. A 2014-es vámpíros horror-vígjáték egyvelege az Addams Familynek, az évtizedben hatalmas jelentőséget kapó mockumentary stílusnak és a Horrorra akadva-filmek blődségének. A What we do…-nak idő közben megszületett a sorozatos verziója is, amely nem kevésbé kacagtató, mint a film.

 

3. Shutter Island (Viharsziget) (8,38)

A Viharsziget olyan régóta nagy kedvencünk, hogy szinte el is feledkeztünk róla a lista összeállításakor, hiszen 2010 márciusi bemutatójával épphogy befért a nominálható darabok közé. Leonardo DiCapriónak viszont itt már jogosan reklamáltunk Oscar-díjért, de Ben Kingsley, Mark Ruffalo is hatalmasat játszik, Martin Scorsese rendezése pedig méltán repítette a Viharszigetet az évtized dobogójának alsó fokára.

 

2. The Divide (Hasadás) (8,4) – kritika

Második helyre ért be a 2011-es The Divide, amelyet nyugodtan nevezhetünk a valaha készült legjobb posztapokaliptikus horrornak. Kőkemény utazás az emberi megőrülés, kétségbeesés és állatiasodás folyamatán, amelyet egy igazán katartikus néhány perc zár le a film végén. Nehéz felállni a Divide után úgy, hogy ne maradjon az emberrel ott a film még órákig, napokig.

 

És mielőtt megismernénk az évtized legjobb horrorját, röviden ejtsünk szót a “futottak még” filmekről, kitérve arra, melyik mű is végzett a pontszámok alapján az első helyen, de maradt le a listáról elegendő szavazat hiányában.

Átlagpontszám alapján a 14. helyen végzett volna a Green Room (Zöld szoba), amely egy neo-náci csapat és egy punk banda furcsa összecsapását mutatja be. Szerkesztőségünk szerint 2016 egyik legjobb filmje volt, de sajnos csak kevesen látták. Top10-es lett volna a 2010-es Los ojos de Julia (Júlia szemei) Spanyolországból, amelynek “elkövetője Guillermo del Toro. Remek színészi játék és néhol picit vontatott, de így is kiváló thrillerként aposztrofálják, akik látták. A dobogón is végezhetett volna, de sajnos a Bone Tomahawk (Csontok és skalpok) is áldozatául esett a kritériumoknak. Kurt Russell megküzdött a gonosz kannibálokkal és végül kiütéssel (vagy inkább skalpolással) nyert is!

Mindössze négy szerkesztő látta, de 9,25 átlagpontszámmal végzett a 2016-os Contratiempo (Láthatatlan vendég), amely szintén a hispán filmművészet egyik ékköve. Igen magas színvonalú thriller, amely valamiért úgy tűnik, méltatlanul merült feledésbe.

 

És akkor következzen a tényleges első helyezett, amely nem más, mint a…

1. The Autopsy of Jane Doe (A boncolás) (8,54) – kritika

Egy teljesen ismeretlen rendező óriási sikerfilmje, amelyet a legtöbb, horrorokkal foglalkozó oldal a valaha volt legjobb darabok között emleget. Szerkesztőnk egyszerűen csak úgy ajánlotta a filmet, hogy nézze meg az, aki “szeretné tudni, milyen a jó horror, mert ez még akár a laikusokkal is megszeretheti a műfajt“. Az évtized legjobb horrorfilmje tehát a Boncolás.