Az elmúlt esztendő igen erősre sikeredett képregény adaptációk terén. A Marvel filmuniverzum lezárta a végtelen kövek történetét, megjelent a 2020-as Oscar díjra legtöbb nevezést kapó Joker, az év végén pedig a DC Comics bemutatta a nagyérdeműnek a már 1 éve beharangozott és azóta alkotásaiban felvezetett Végtelen Világok Krízisét. A krízist a már 2012 óta futó, úgynevezett Arrowverse keretein belül filmesítették meg, mely így egy 5 részes crossover lett a tv-s univerzum jelenleg futó 5 szériája, a Supergirl, Batwoman, Flash, Zöld Íjász (Arrow) és a Holnap Legendái (DC’s Legends of Tomorrow) szereplői között. A crossover a valóságban azonban jóval több volt ennél: nemcsak a modern kor talán legsikeresebb képregényszériáit vonta be a történetbe, hanem, a multiverzum koncepciót felhasználva igyekezett minél több DC Comics alkotás egy-egy szereplőjét felvonultatni, ezzel egy valóban epikus és nagy volumenű alkotást tárva elénk.
A történetet az Arrowverse sorozatai tulajdonképpen már a krízis bemutatása előtt elkezdték felépíteni: Oliver Queen (Stephen Amell) társai, Barry Allen (Grant Gustin) és Kara Danvers (Melissa Benoist) életének megmentése érdekében szövetséget köt egy Mar Novu nevű, nagy hatalmú, magát Monitornak nevező idegen lénnyel, aki szerint hamarosan egy krízis közeleg, amely az egész multiverzumot, minden párhuzamos Földet veszélyezteti. A krízis egy év múlva érkezik meg, mely során Novu rettegett ellensége, az Anti-Monitor egy antianyag hullámmal akarja elpusztítatni az univerzumokat, hogy helyüket egy általa teremtett és uralt világ vegye át. Mar Novu segítőjével, Harbringer-rel így összegyűjti a multiverzum legnagyobb hőseit és csatasorba állítja az Anti-Monitor ellen. A hősök feladata, hogy az univerzumokat átszelve összegyűjtsék az úgy nevezett Paragonokat, akik képesek megállítani a világokat elpusztító lényt, mielőtt az az utolsó Földet is megsemmisítené…
Az elmúlt évtizedben a DC Comics történeteit egy furcsa kettősség jellemezte: a mozivásznon, ahol egy, a Marvelhez hasonló filmes univerzumot próbáltak felépíteni csupán szenvedtek, azonban a tv képernyőjén, sokszor egymástól független sorozataik rengeteg ember tetszését elnyerték. Így alakult ki az a meglepő jelenség az évtized végére, hogy szemben a konkurens képregény kiadóval, a DC a sorozatok szintjén épített fel egy igencsak színvonalas és gazdag univerzumot, az Arrowverse-t. Ráadásul, mivel a Flash című sorozat második évadjában bevezették a multiverzum koncepciót, mely a képregények történeteinek megalkotásában szabadságot adott az íróknak a DC Comicsnál, tulajdonképpen már várható volt, hogy a kiadó majd így próbálja összekapcsolni akár az eddig független sorozatokat, akár pedig a nagy, filmes univerzumot. Ez az idő pedig most érkezett el, amikor is az Arrowverse soron következő éves nagy crossoverében , ahol sorozataik szereplői együttesen csapnak össze egy náluk sokkal erősebb gonosz ellen, a ’80-as évek egyik legmeghatározóbb képregényét, a Crisis on Infinite Earths-öt dolgozták fel. A képregény anno pont azért született, hogy leegyszerűsítse a már túlzottan bonyolulttá és átláthatatlanná váló DC multiverzumot, jelen esetünkben azonban emellett egy lassan 1 éves történetszálat igyekezett lezárni, amelyet az Arrowverse szinte összes sorozata felvezetett nekünk.
A crossover így kettős célt szolgált: egyrészt rengeteg cameoval próbálta bemutatni nekünk, milyen hatalmas is maga a multiverzum. Ez természetesen nem volt más, mint hogy az epizódok korábbi, híres és népszerű DC adaptációk szereplőit mutatták be nekünk, kit több, kit kevesebb játékidővel. Ez többek között azt is jelentette, hogy eme hatalmas világ részévé vált például az 1966-os Batman sorozat, Tim Burton Batman univerzuma, vagy éppen az eredeti Superman filmszéria és a Smallville világa is. Ez lényegében egy óriási lépés volt a DC részéről, akik így egy csapásra egy nagyobb és összetettebb világot hoztak létre, mint riválisuk, a Marvel, kihasználva egyetlen fegyverüket, az örökségüket.
A crossover második feladata pedig az eddig felvezetett történetszál lezárása volt, amit remekül teljesített. Az 5 részből álló, tulajdonképpen miniszéria érzelem dús, fordulatos és izgalmas epizódokat tár elénk, melyek végeztével szinte azonnal akarjuk látni a következő részt is. A főbb szereplők szálai, annak ellenére, hogy rengeteg karaktert sorakoztat fel a crossover, nagyszerűen vannak kidolgozva, egyik lényegesebb szuperhős sincs elnyomva, annak ellenére, hogy természetesen így egyes mellékszereplők jóval kevesebb szerephez jutnak mint a többiek. A Crisis on Infinite Earths így egy színes-szagos szuperhős parádé, mely nincs híján a drámának.
A Crisis on Infinite Earths-el a DC tehát meglépte azt, amit csak titkon mertünk remélni, és legtöbb filmes világát összeterelte. A minisorozat méltó befejezése egyes történetszálaknak és remek kezdése másoknak, hiszen az Arrowverse és a DC világa robog tovább, hogy újabb kalandokat és újabb hősöket mutassanak be nekünk.
Értékelés: 9/10
Kiknek ajánljuk: Arrowverse és DC Comics rajongóknak, hogy értsétek azt a rengeteg kikacsintást a képregénykiadó világaiba.
Kele-man
Be the first to comment on "Crisis on Infinite Earths (2019-2020)"