Bár a maga idejében H. P. Lovecraft amerikai író munkássága nem igazán volt elismert, ám az azóta világhírűvé vált rémtörténetek számos modern, a horror műfajban született filmet, könyvet és játékot ihletettek meg. Nincs ez másként cikkünk alanyával sem, ugyanis is a The Sinking City ügyesen helyezi Lovecraft bizarr novelláinak alapjára a saját, elvont, nyomozós történetét.

Charles W. Reed magánynyomozó szörnyű rémálmoktól szenvedve érkezik Oakmont városába, hogy gyógyírt találjon betegségére, mivel hírek szerint hasonló tünetek tűntek fel a városban is. Ám tenger mellett fekvő település komoly gondokkal küzd, ugyanis egy hatalmas árvíz szinte teljesen elmosta és halak különös szétmarcangolt tetemeit, valamiért a felszínen is életben maradó, s folytonosan terjeszkedő, groteszk élővilágot, és betegséget hagyott maga után. A még mindig elárasztott területekről eddig sosem látott rémségek másznak elő, törnek a lakosok életére, emiatt pedig elbarikádozott, fertőzött zónák jöttek létre. A várost irányítása alatt tartó egyik befolyásos család fejének fia is eltűnik és a mi feladatunk lesz előkeríteni a csemetét, cserébe a nagykutya segít nekünk kapcsolatai által a rémálmaink megfejtésében.

A teljes egészében bejárható (gyalogosan, motorcsónakkal, és telefonfülkék között gyors utazva), igen nagy kiterjedésű város – az elavult grafika ellenére is – erős atmoszférát áraszt magából. A ’30-as éveket idéző település hangulata ügyesen keveredik az utcákat ellepő, különös mélytengeri fertő misztikumával. Amit csak fokoz a számtalan lovecrafti utalás, és itt érdemes megjegyeznem, hogy a játék igazán a Lovecraft rajongóknak szól. Hiszen az olyan elemek, mint pl. az Insmouth-i halemberek bevándorlása, vagy az elmegyógyintézetben lógó, “Az őrület hegyei” című festmény csak nekik fog mosoly csalni az arcukra.

A játék mechanikája teljes egészében a nyomozásra épül, mely nemcsak részletesen, de egész élethűen lett kidolgozva. Ugyanis a mai trendekkel szembemenve, semmilyen segítséget nem kapunk. Nincsenek kijelölt pontok, hogy ide kell mennünk, nem fogják a kezünket végig a készítők, és nem is rágnak semmit sem a szánkba. A karakterek között párbeszédek, a felszedhető dokumentumok, vagy a rendőrségi, levéltári, esetleg a helyi sajtó irattárában turkálva fogjuk saját magunknak összerakni, hogy mit és hol kellene csinálnunk. (Ami miatt nem árt egy erősebb angol nyelv tudás, hiszen sajnos nincs magyar felirat a játékban.) Ami bizony erősen megmozgatja majd az agytekervényeinket, és pont emiatt lesz akkora a sikerélményünk, amikor saját magunk rakunk össze egyes eseteket, melyek végkimenetelét is mi magunk határozhatjuk meg.  A játék a többször is döntéshozatal elé állít majd minket, ami más és más befejezést von majd az egyes ügyeknek, és ez akár befolyásolhat majd bizonyos dolgokat a jövőben is.

A probléma viszont ott kezdődik, hogy azt a nagyon miniális, a kissé esetlen irányításból fakadó, béna akció részeket, és az ehhez kapcsolódó egyszerűbb craft rendszer és a lootolást leszámítva, a fentebb ecsetelt nyomozósdin kívül semmi mást nem fogunk tudni csinálni. Ugyanis bár a melléküldetések egy némelyike egész érdekes történeteket kínál, pluszba ott van még egy egyszerűbb fejlődési rendszer is, még is szinte minden küldetésen ugyan azt a formulát ismételjük újra és újra. Ez pedig egy idő után monotonná, ingerszegénnyé válhat számunkra. Pedig a város hatalmas és sokszínű, megannyi lehetőséggel teli, még is a “tehetetlenségünk” végett, a nagyszerű atmoszféra ellenére is élettelennek hat. Ezt tetőzi a lakosok teljes interakció hiánya, mert semmit se fogunk tudni kezdeni velük, azt leszámítva, hogy néha nekik megyünk, amire vagy reagálnak, vagy mintha mi sem történt volna teszik tovább a dolgukat. A több mint húsz órás játékidő alatt végig olyan érzésem volt, hogy a készítők minden energiájukat a nyomozgatásba ölték, ami így tökéletes lett, de éppen emiatt másra nem jutott szusz.

Összességében tehát a The Sinking City, egy nagyszerű atmoszférával megáldott, kicsit rút külsejű, de jól kivitelezett nyomozó játék, és sajnos se több se kevesebb, pedig volt benne bőven lehetőség.

Értékelés: 7,5/10

Kiknek ajánljuk: Lovecraft rajongóknak, és akik szeretik a nyomozós játékokat.

wooltur