Az HBO Tales from the Crypt kultikus horror-antológia (1989-1996) mellett volt egy másik, nyolcvanas években készült rémszéria, ami mára szintén klasszikus jelzőt vívott ki magának. A George A. Romero által rendezett és Stephen King forgatókönyvei alapján készült, másfél-két órás játékidővel rendelkező produkcióban félelmetes(en szórakoztató) rövidfilmek kaptak helyet, egy kvázi-kerettörténettel és egy szerethető animált karakterrel. A Creepshow első részét egy gyengébb folytatás követte, majd pedig egy videóra kihozott harmadik – aminek már semmi köze nem volt az előzőekhez -, most pedig a kor trendjeinek köszönhetően, sorozat-formátumban tért vissza.

Az amerikai Shudder című kábelcsatornán látható sorozat első évadjában hat darab negyven-negyvenöt perces epizódot láthatunk, mindegyikben két-két történettel. Szegmensek közötti átvezető animációkban megjelenő Rém (vagy Kaszás?) közjátéka ugyan nem bír semmiféle nettó szórakoztató értékkel, azonban a képregény oldalait lapozgatva jópofának tűnő dolgokat láthatunk. Nekem különösen bejöttek a film és az animáció közötti technológiai áttűnések – kisfilmjeink elején panelokból indul a cselekmény, a végén pedig abban merevedik ki -, de az sem ritka, hogy az események egyes részleteit olykor-olykor képkockákban látjuk viszont. Szóval technikailag nekem abszolút okés.

Ami az epizódok illeti, elég vegyes a felhozatal. Főleg kortárs thriller/horror írók novelláiból szemezgettek (Stephen King, Joe Hill, Joe R. Lansdale, Josh Malerman, David J. Schow stb.), de akadnak kifejezetten erre az alkalomra készült történetek is. King Szürke anyag című írásától eltekintve (amit már korábban olvastam az Éjszakai Műszak című gyűjteményes kötetében) szinte mind újdonságként hatott. Van itt tehát raktári baktériumból kifejlődő ormótlan szörny, babaházba költözött zombifej, vérfarkassá alakuló katonai osztag, egy furcsa ujjból kinövő igazságtevő szörny, aktatáskába gyömöszölt dzsinn, de találkozhatunk Mindenszentekkor visszajáró szellemekkel, életre keltett madárijesztővel, kívánságokat teljesítő majommanccsal, tavi szörnnyel, valamint megtudhatjuk, hogy mi az árnyékos oldala a zsírleszívást rövid időn belül elvégző gyógyító pióca-kezelésnek, haha!

Ha ki kellene emelni részeket, akkor a Stephen King-es szegmens (Gray Matter) egyértelműen ott lenne a dobogón, bár azt is kicsit túltolták a végén. Horrorügyileg szórakoztatóan sikerült még a zsírleszívó piócás (Skincrawlers), de a The Finger drámai csattanója is bőven üt. Általában viszont elmondható, hogy bár nagyobb gond nincs velük, többségük mégis valahol középszerű, átlagosan élvezhetően teljesítettek. (Mármint az én szememben; azt pedig mindenki tudja, hogy én szőrös szívű kritikus vagyok, haha! )

A Creepshow moziktól eltérően itt minden egyes kis epizódért más-más direktor felelt: rendezésben jártas trükkmester Tom Savini (Élőhalottak éjszakája remake) mellett az ismertebbek közül David Bruckner (Signal), illetve Roxanne Benjamin (VHS, Southbound, illetve XX antológiák) tudom említeni. Sztárokra ne is számítsunk, be kell érnünk David Arquette (Sikoly 1-3, Mérges Pókok) és DJ Qualls (Az ember a fellegvárban) párosával, illetve feltűnik még minden idők kedvenc B-színésze, Jeffrey Combs (Re-Animator trilógia, Nekronomicon, Castle Freak), de ez utóbbi kettő sajnos jelentéktelen és igencsak felejthető pillanatokat okoz.

Összegezve tehát egy szórakoztató első évad született – részben már ismert novellák, részben kizárólag ide írt történetekből -, és ha nem veszünk mindent olyan véresen komolyan, mint mondjuk egy horror-filmnél, egész kellemes élményben lehet részünk.

Értékelés: 7,5/10

eyescream