Az elmúlt évek egyik legnagyobb vihart kavart sztoriját dolgozta fel ezúttal a Netflix, amely egy igen kemény témát boncolgat az Unbelievable című minisorozatában. A 8 részes történet egy bizonyos Marie Adler “Hihetetlen” történetét meséli el, az igazi történettel kísérteties hasonlósággal. Figyelem, a történet a valóságon alapul, így elkerülhetetlen a kisebb spoiler.

2011-ben egy mai napig ismeretlen személyazonosságú, a sajtóban csak Marie-ként megjelent 18 éves lányt megerőszakolnak Washington államban. Az áldozatot megkötözik, megfenyegetik, majd megerőszakolják, végül pedig lefürdetik. A rendőrségi nyomozás hamar kérdőjelekbe ütközik, a nyomozók ugyanis rengeteg ellentmondásos tanúvallomást vesznek fel, ami csakhamar Marie-ra tereli a gyanút. A lány végül több különböző vallomást ír alá, melynek végén megvádolják őt hamis tanúzásért, azt gyanítva, hogy csak kitalálta a történetet, melyet végül már ő is elhisz. Néhány évvel később, Coloradóban hasonló körülmények között több erőszak is történik, a szálak pedig szépen kezdenek összeérni.

Az alapanyag tehát adott volt, egy rendkívül nagy botrányt keltő, jóval a #metoo megjelenését megelőző, igazi áldozathibáztatás került a sorozat középpontjába, nem kevésbé lényeges mellékszálként egy államokat átívelő nyomozásba is belecsöppenhettünk.

Kezdeném a pozitívumokkal, mert abból volt lényegesen több. A nyolc rész elejétől a végéig rendkívül izgalmas, feszült és érdekes, mi magunk sem tudjuk (a háttérsztori ismerete nélkül), hogy Marie vajon igazat mond vagy hazudik. A karakterek jól vannak megírva, életszerűek, megvannak a szokásos, szerethető fazonok, ahogyan a színészi játék is nagyon rendben van. A cselekmény lendületes, a történet megható és persze elgondolkodtató, amihez a való élet nyújt nagyon szomorú apropót. Szóval lényegében a sorozat legfontosabb elemei a helyén vannak, ami a végső pontozásnál is látszódik majd.

Viszont egy nagyon kínos és erőltetett negatívum mellett nem tudok elmenni, és itt idézném egy IMDb-s kommentelő szavait.

“Ez a sorozat egy igazán jelentős alkotás lehetett volna, létfontosságú mondanivalóval, de a végignézéséhez igen nagy önuralom és tolerancia kell. A legnagyobb probléma, hogy minden férfi karakter az Unbelievable-ben inkompetens, gonosz és mihaszna. És pontosan azzal fedik el a valóban inkompetens férfiak hibáit, hogy mindenki mást is egy szintre helyeznek velük.”

Magam sem mondhattam volna pontosabban, és ez tényleg nagyon bosszantó eleme a sorozatnak, ami hamar szemet szúr. Talán nem meglepő, hogy az írói és rendezői székben is hölgyek ültek. Az már csak a személyes véleményem, hogy ha minden tökéletesen úgy történt, ahogyan a sorozatban, akkor még az áldozathibáztatást is egy teljesen elfogadható és érthető következtetésnek tartom…

Nekem a másik mínuszpont a gonosz személye volt, amely karakter motivációit, gondolatait és a részletekben rejlő furcsaságait szinte szó nélkül elintézték, ami kicsit lezáratlanul is hagyta a sorozatot.

Mindent összevetve – ha ezeket a közel sem elhanyagolható tényeket áthúzzuk – szinte hibátlan minisorozat lett az Unbelievable, amely egyszerre érinti az igazságszolgáltatás nehézségeit, az áldozathibáztatás kérdését és védtelenségünket a gonosszal szemben. Erőteljes, megrázó és kifejezetten csak felnőtteknek való.

Kiknek ajánljuk: Akik szeretik az igaz történeteken alapuló kőkemény sztorikat és nem riadnak vissza a karizmatikus női főszereplőktől.

Kiknek nem ajánljuk: Akiket idegesít, ha minden férfit velejéig rossz és gyarló teremtménynek állítanak be.

Értékelés: 7.5/10 (-2 pont a férfiakkal kapcsolatos mondanivaló miatt)

(Varin)