December 20-a pirosbetűs ünnep volt a fantasyfanatikusok és a gamerek naptárjában, hiszen ekkor jött ki a Netflix saját gyártású sorozatának, a The Witchernek az első évada. Az Andrzej Sapkowski regényeiből készült sorozat egy korábbi, nem túl sikeres lengyel változat után most minden segítséget megkapott, hiszen nem kis költségvetésből és Henry Cavill személyében egy igazi sztárszínésszel a főszerepben készült el.

A The Witcher sorozat elmúlt hónapjai egészen a péntek reggelig igencsak izgalmasan teltek. Nem titkoltan a dicstelen befejezést kapó Trónok Harca utódsorozataként aposztrofálták a történetet, amelyet a készítők bizony nem csak 1-2 évadban mesélnének el, hanem akár egy évtizedig is. A 2019-es évben fokozatosan jöttek az információk a karakterekről, rövid bemutatók, előzetesek és minden egyéb, ami a hangulat fokozásához kell. Lehet mondani, hogy igen vegyes volt ezek fogadtatása, hiszen voltak olyan álhírek, mely szerint mondjuk Ciri afro-amerikai lesz, de a Trisst megformáló színésznőt sem zárták kegyeikbe a fanok.

Megintcsak sok találgatást és kritikát kapott az, hogy tulajdonképpen miről is fog majd szólni a sorozat. Nem tagadom, jómagam (és szerintem a péntek reggel 9-kor a Netflixet lázasan nyomkodó fanatikusok többsége) az egész világot a harmadik játékkal ismertem meg, majd ezt követően érkeztek meg hozzám a regények. Az viszont hamar kiderült, hogy az első évad nem a játékokhoz fog idomulni, hanem az első két regény történeteit láthatjuk majd, amit már az előzetesek is jeleztek. Ez viszont egy olyan tényező, ami sok embert elbizonytalanított, hiszen nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a sorozattal megszólítandó célközönség túlnyomó többsége a játékot/játékokat ismeri, a könyveket viszont nem olvasta. Lássuk hát ennek fényében, hogy szerintem hogy sikerült az első évad.

Talán sokan egyetértenek vele, hogy az első könyv novelláskötetének megfilmesítése azért eléggé bátor lépés. Különálló történetek, kevés közös pont, nem egyszerű ezt egy olyan egésszé gyúrni, amely koherens történetté áll össze. Ezért is kellett mellékszálként egy folytatólagos történet, amely Yennefer küzdelmeit és felemelkedését mutatta be. Mondhatni, hogy az évad elején Yennefer és Ciri adta nekünk az állandóságot, míg Geralt csapongott ide-oda – ez egyébként végül el is vezetett odáig, hogy az évad nem annyira Geralt, mint inkább Yen történetét meséli el. Persze akik olvasták a regényeket, jó szívvel láthatták viszont azokat a történeteket (például a megátkozott strigáról, a sárkányról vagy Renfriről), amelyek fontos részei voltak az első könyvnek.

A történet eleinte több idősíkban is halad, amely kicsit ugyan zavaró lehet, de viszonylag hamar összeáll a kép azoknak is, akiknek ez az első Witcher-élményük. Néhány dologban ugyan eltér a sorozat a regényektől, de többé-kevésbé regényhű, ami szerintem csak a javára válik. Maga a sztori tehát nem lephet meg minket különösebben, ahogyan a karakterek sem.

És ha már karakterek, mert ugye ez egy nagyon sarkallatos kérdés volt az első pillanattól kezdve. Henry Cavill teljesen okésan hozza a mogorva szörnyvadász karakterét, nyilvánvalóan egy ilyen, viszonylag egysíkú karaktert eljátszani nem nagy kihívás, de azokat is jól hozza le Cavill, amikor Geralt a szokásostól eltérően viselkedik. Nekem teljes mértékben átjött az, amit Cavill is elmondott, vagyis hogy ő egy igazi Witcher-fan és megtiszteltetés neki Ríviai Geralt bőrébe bújni. Az első évad eléggé központi szereplője Yennefer, aki ugye nagy átalakuláson megy keresztül, de ezt nem spoilerezném el. Triss az első nyolc részben alig kap szerepet, ő azért így első ránézésre nem annyira adja át azt a rendkívül vonzó és kedves karaktert, amelyet a könyvben és a játékban.

Pozitív meglepetés viszont kettő is van. A játékból csak Dandelionként megismert, de az eredeti és az újsorozatban is Jaskier néven szereplő bárd pontosan hozza azt a fajta karaktert, amelyet szerettünk volna látni és amely egyértelműen szórakoztató eleme a sorozatnak. A Cirit képernyőre varázsoló Freya Allan viszont még pozitívabb meglepetés, kifejezetten szerethető, okos karakter, a 18 éves lány pedig rendkívül hitelesen alakítja a cintrai hercegnőt. Külön öröm, hogy a készítők elengedték Ciri regénybeli, kicsit gyermeteg énjét.

Összességében a The Witcher első évada kifejezetten jól sikerült. Szenzációs zenei aláfestés, jól kinéző szörnyek, remek csatajelenetek, amelyeknél külön kiemelendő a kamerakezelés és a szögek, illetve vártnál jobb színészi játék és karakterek – no meg persze Roach. Nyilván a hibák mellett sem szabad szó nélkül elmenni, az időbeni ugrálás néha zavaró, Yennefer karaktere nem áll össze igazán, illetve valahogy az erdei jelenetek sem sikerültek túlságosan érdekesre. Mindemellett mintha az egész első évad nem is annyira Geralt, hanem inkább Yen nefer körül forgott volna, de mivel az első novellás kötet hangsúlyos szerepet kapott az évadban, így kellett az ellensúly a sztoriban.

A kritikák egyébként igencsak vegyesre sikeredtek, nagy átlagban viszont azt lehet mondani, hogy a közönségnek tetszett (azért az iMDB-s 9,3-as értékelés nem véletlen), a kritikusok viszont nem egy oldalon hordták le a sárga földig a sorozatot, a fene tudja miért… Mindezek ellenére is egyértelműen azt mondom, fanoknak ajánlott, a többiek pedig valószínűleg egy átlagosnál lényegesen jobb fantasysorozatot üdvözölhetnek a The Witcherben.

A 2. évadot várhatóan 2020 tavaszán kezdik el forgatni, amely valószínűleg csak 2021-ben érkezik el hozzánk.

Értékelés: 9/10

(Varin)