Mai filmünk némiképpen kilóg a sorból, de a Serial Chillersben nem először kerül terítékre olyan darab, amely a szó szoros értelmében véve nem horrorfilm. Bár sorozatgyilkosokról van szó, az ő tetteiket, életüket feldolgozó filmek esetében a készítők nem mindig ragaszkodnak a véres részletek bemutatásához, így a rovatban gyakran mutatunk be thrillereket is; de ma olyan jön, ami még nem volt: egy hamisítatlan történelmi film, Báthory Erzsébetről.

A Báthory az én fejemben úgy élt emlékként, hogy egy magyar filmről van szó, de csupán koprodukció volt, anyaországaként Szlovákiát kell megneveznünk, és így el is nyerte a minden idők legnagyobb költségvetéséből készült szlovák film címét. Leginkább azonban mégis a bemutatása körüli botrányok miatt lehet ismerős sokak számára a darab azok között is, akik nem látták: a stábból sokakat nem fizettek ki, a film egész finanszírozása körül rengeteg kérdés merült fel, és a magyar koproducerek közül is volt, aki kiszállt, amikor a rendező úgy döntött, hogy kevesebb magyar helyszínen forgatnak, és magyar színészek sem lesznek a filmben. Ami mégis “bent tartotta” a magyarokat, az az a szándék volt, amellyel a film készült.

A Báthory gyakorlatilag egyedüliként a palettán egy a valósághoz közeli képet kíván nyújtani Báthory Erzsébet történetéről. Azt mutatja meg, hogyan keletkezett az őt övező legenda, hogyan alakulhatott ki, hogy vámpírnak és sorozatgyilkosnak tartották – és tartják sokan valójában ma is, hiszen “kulturális rehabilitációja” máig sem történt meg – nem véletlenül szerepel rovatunkban sem.

A főszerepben játszó Anna Friel talán legemlékezetesebb alakítását nyújtja Báthory Erzsébetként, és igen hitelesen játssza el az istenfélő grófnőt, akit azért nem kellett félteni – szépsége mellé ugyanis észt is kapott. Egészen más képet nyújt azonban férje, Nádasdy Ferenc (szerepében Vincent Regan) akiről azt tartják, hogy a valóságban egy jóságos férfi volt, aki egyenesen imádta gyerekeit és feleségét. A Báthoryban van egy egyébként egészen jól sikerült szerelmi szál is, ami elég fájdalmas ferdítés volt. Bár a romantika teljesebb, szimpatikusabb karakterré teszi Erzsébetet a vásznon, de a valóságban mindig hűséges volt férjéhez.

A film története legfőképpen Darvuliára fókuszál, aki Erzsébet kisérője lett férje halála után, és akit már korában is boszorkányként tartottak számon. A grófnő titokzatos betegségeit (vérzékenység?) kezelte, de a legendák szerint erősen befolyásolta őt, hogy a miszticizmus felé forduljon, azonban nem ő tanította a vér jótékony hatásaira – ami az oly elhíresült (szó szerinti) vérfürdőkben végződött – azok valójában csak vörös színű gyógyfüvek voltak. A környéken ilyen-olyan okokból elszaparodott jelenséggé vált a fiatal lányok halála, és e két pletykát összefűzve a grófnő rosszakarói elterjesztették róla, hogy szépsége és fiatalsága megőrzése érdekében ő követi el a gyilkosságokat. A történetet egy szerzetes narrálja a nézők számára, az ő beszámolóiból ismerjük meg az eseményeket; ami szintén a valóságot követi, mert a legendák elterjedésének oka elsősorban egy szerzetes krónikái voltak.

A háttérben nem állt más, mint politikai cselszövés, melynek célja a grófnő hatalmas vagyonának megszerzése. Nem kiálthatták ki egyszerűen boszorkánynak, mert máglyára küldése esetén az egyház elkobozta volna földjeit, melyet ellenfelei – élükön Thurzó Györggyel – maguknak akartak.

A Báthory nagyon erős mű lehetett volna, de sajnos nem lett igazán így. A készítők mintha nem tudták volna eldönteni, hogy mit akarnak igazán, és többféle hangulatot erőltettek bele, amelyek egymást kifejezetten gyengítik. A történelemhű, komoly ábrázolás mellett a misztikus vonal még csak-csak megfért volna, de a szerzetesek komikus jelenetei annyira nem illenek ide, hogy teljesen tönkreteszik az atmoszférát. Kár, mert bár a csatajelenetek inkább az 1968-ban készült Egri csillagokra emlékeztetnek (a film nem használ CGI-t), de a szép kosztümöknek és díszleteknek köszönhetően egy kifejezetten jó történelmi film készülhetett volna belőle (bár Erzsébet ruhái szerintem olykor túl extravagánsak).

Összességében legnagyobb érdemeként talán azt jegyezhetem meg, hogy külföldön készült egy viszonlag hiteles film a magyar történelem egy részéről, melyben a középkor olykor horrorisztikus vonásai is jól kerülnek bemutatásra; illetve hogy kísérletet tett arra, hogy rehabilitálja Báthory Erzsébetet, és többen megismerhessék valódi történetét.

 

Kinek ajánljuk: Történelmi filmek kedvelőinek, akiket nem zavar, ha kevesebb a látvány, és több a dráma.

Értékelés: 6/10

Blissenobiarella