A közösségi oldalak veszélyeiről már számtalan film készült, kezdve a realisztikus kultfilmektől (Megan is missing) a kevésbé hiteles horrorokig (Unfriended). Az online felületre készült Tagged, vagy a hitelesség kedvéért T@gged kiindulási alapja is valami hasonló, ám végül ez a szegmens szerencsére csak előnyére válik a sorozatnak, és egy viszonylag szokványos, de szerethető tinihorror-sorozat lesz belőle, méghozzá amolyan igazi 21. századi.

Három tinédzsert, Hailey-t, Rowant és Elisiát egy igen nyugtalanító videóban taggelik, vagyis jelölik be az egyik közösségi alkalmazásban, valaki kifejezetten a lányok tudtára akarja adni, hogy lelőtt egy negyedik tinédzsert. A lányok kalandjai innentől összefonódnak és habár három teljesen más karakterről és személyiségről van szó, együtt kell kideríteniük, ki vagy mi is üldözi őket és miért.

A három évadot megélt sorozat tele van gyerekbetegségekkel, kezdve a néhány pocsék színészi játékon át a logikátlan történések egész sorozatával. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a karakterek egytől egyig inkonzekvens, érthetetlen döntéseket hoznak, az ember legszívesebben felpofozná őket, hogy térjenek már észhez. Ennek ellenére igen könnyű velük azonosulni. Bele tudjuk magunkat képzelni a helyzetükbe, hiszen mi is megküzdöttünk ugyanazokkal a problémákkal (idősebb barát, alkohol, zaklatások, stb.), így nagyon hamar kialakul irányukba a szimpátiánk, amely az egyik mozgatórugója is a sorozatnak.

Az egész sorozat ugyanis az online térbeli történések köré épül: videófeltöltések, taggelések, arctalan üzenetek, cyberbullying és hasonlók. Ezek olyan témák, amelyekkel tényleg nagyon könnyű azonosulni, könnyű átérezni a szereplők mindennapos problémáit, a tinédzserkori barátkozás nehézségeit, a megfelelési kényszer és a képmutatás állandó jelenlétét.

Mindemellett a sorozat modern formában tálalja elénk a közösségi oldalak mai világban létfontosságú szerepét, szemünk elé tárulnak a szereplők üzenetei, feltöltött képei, reakció és minden, ami mozdítja a cselekményt. Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, mint ami a #horror című filmben volt, de annál egy fokkal szofisztikáltabb.

A sorozat miszitkumfaktora egy bizonyos időszakban viszonylag magasan van, és meglepő módon ez főleg a 2-3. évadra koncentrálódik, mivel ott több a “változó” is. Persze az évadok szorosan összefüggnek egymással, csak amíg az elsőben hamar kibogozgató a cselekményszál, addig később már érhetnek minket meglepetések. Persze Fűrész-jellegű csavarra ne számítsunk, de azért vannak megoldások, amelyre elismerően bólinthatunk.

Pozitívuma tovább a sorozatnak, hogy nem akar ránk erőltetni semmilyen tanulságot, esze ágában sincs a közösségi oldalakat valami szükségtelen rossznak beállítani, pedig nagyon tartottam tőle, hogy a lezárás valami ilyen irányba megy majd el.

Szintén jó volt látni, hogy az író-rendező hölgy nem aggatta tele tinidrámával és töménytelen szerelmi szállal a 35 epizódot, noha azért a 3. évadra jutott már a manapság rendkívül divatos meleg és leszbikus vonal is – de így is üdítő volt, hogy ez csupán a sorozat végén köszöntött be.

Összességében a T@gged jobban sikerült, mint vártam és jobban, mint amilyennek az első néhány epizód sikerült. A 20 perces részek lendületesek, érdekesek, a szereplők szerethetőek, a cselekmény ugyan néhol igen logikátlan, de megfelelően fenntartja a feszültséget.

A sorozat teljes egészében elérhető az HBO GO-n, magyar felirattal.

Kiknek ajánljuk: Akik nem feltétlenül horrorsorozatot szeretnének látni, hanem inkább egy tinithrillert, amely szereplőivel könnyű azonosulni.
Kiknek nem ajánljuk: Akik vérfröcsögést és kemény jeleneteket akarnak látni.

Értékelés: 7.5/10

(Varin)