Arra kaptam fel a fejem, hogy tavaly nyáron egy új potenciális versenyző tűnt fel a Sharkando-széria által megüresedett poszton, méghozzá nem is akármilyen módon: a készítők közösségi finanszírozásban kérték a rajongók segítségét, hogy létrejöhessen ez a komolyság legkisebb szikrájával sem bíró, teljesen agyament produkció. Most, 2019 őszén pedig már el is készült a bohócokat ide-oda szállító tornádó fergeteges koncepciója, mely bár nem az AZ-zal egy ligában indul a mostanság újra trendivé vált bohócos mozik versenyében, azonban a hulladék-filmeket kedvelő közönség bizonyára értékelni fogja! 

Dagadt csaj és vőlegénye már éppen tervezik, hogy meglopják a főnököt, és a cirkuszból lelépve új életet kezdenek, amikor egy igénytelen George R R Martin társaságában megjelenik a boss, és kinyírja a vőlegény-alapanyagot. Miután a négyzet alakú (!) cirkuszi sátorban egy előadás keretében meztelenre vetkőztetve porig alázzák a csajt, az bosszút forral: egy hasonlóan nagydarab és kevéssé esztétikus nőszeméllyel (fején egy roppant ízléstelen neon-aganccsal) istentelen szertartást visz véghez, amelynek folyományként egy hatalmas forgószél kikapja a terepjárójukból lévő bohócnak öltözött igazgatót és csatlósait.

Később a duci Savanna messze menekül a cirkusztól, de úgy látszik, nem eléggé, mert a film közepénél utolérik a tornádóval közlekedő bohócok, és egy gyorsétterem vendégeivel együtt szépen felkoncolják. Másodrangú hőseink – egy vagány kamionsofőr, egy sztriptíztáncos, egy feka Elvis-imitátor és egy harmincéves csaj által alakított elszökött tini – megpróbálnak meglógni előlük, több-kevesebb sikerrel. Később kiderül, hogy Savanna mégsem halt meg, miután a boss kitépte a szívét, szóval immáron két fronton próbálják levadászni a bohócokat.

Az alacsony költségvetésű trash-filmekben utazó Todd Sheets (Bohehill Road, Zombie Rampage 1-2, Biker Babes from Beyond the Grave stb.) filmje most sem okoz meglepetéseket. Olcsó CGI-mutatványok mellett például hamar feltűnik, hogy bohócaink mennyire gore-fanatikusok – vagy csak az alkotók néztek túl sok zombi-filmet. Nem elég, hogy emberfeletti erővel (puszta kézzel) tépnek le arcokat, roppantanak szét bordát és húznak ki hátgerinceket, imádják a rántott sajthoz hasonló módon nyúló beleket szabdalni, illetve a gumizseléből készült belső szerveket megzabálni, alkalomadtán pedig a mellükre kenni és úgy élvezkedni. És az se semmi, hogy néha még a vér színét és sűrűségét is sikerül eltalálni.

Szereplőink kevésbé megnyerő (értsd: minimális alatti) játéka egy trash-filmnél már szinte kötelező elemnek minősül, viszont a főbohóc ripacskodása még ebben a kategóriában is viszi a prímet. Iszonyatosan erőltetett, gesztikulált nevetése valami zseniálisan irritálóra sikerült, de szinte az egész karakter annyira túljátszott, hogy hosszú ideig fogok még rá emlékezni. Akárcsak a szemöldök nélküli sztrippercsajra, akinek mintha két orbitot ragasztottak volna elől a fogai helyett.

Persze ezenkívül is akadnak még emlékezetes momentumot:  halálból kétszer is visszatérő főszereplő mindenféle konyhai eszközöket tűz kézcsonkjába vagy amikor az egyik elhullt nősténybohóc mellkasából egy aranyos kis zombi-bohóc-bébi kezd kibontakozni, akinek első dolga, hogy megcsócsálja anyja beleit, haha! Ne kérdezzétek mi a logikája annak, amikor szerencsétlenek egy folyékony nitrogénnel teli tartályt cipelnek magukkal a keskeny szellőzőjáratokon és lépcsőkön keresztül-kasul, hogy aztán egy repülőgépes haverjuk rádobja azt a bohócnádóra. Akadnak még nem éppen formás kibuggyanó keblek, bohócok melleiből harapós fogakká alakuló szörnycicik, na és konfettikre robbanó bohócfej. Nyilván nem lesz egy olyan időtálló és hibátlanul szórakoztató klasszikus, mint a Killer Klown from Outer Space, de azért bőven el lehet lenni vele, már ha az ember bírja az ilyen fárasztó és blődli dolgokat!

Kinek ajánljuk? Baromi ergya szórakoztatást nyújtó, szürkeállomány-gyilkoló agyatlan trash, nem igazán sok pénzből, viszont legalább durván telepakolják gore-jelenettel. Így aztán egy Sharknado-pótlékként simán megteszi, haha!

Értékelés: 5/10

eyescream