Farkas Balázs (Ismétlés, Nyolcasok, legutóbb pedig az Embertestről olvashattatok magazinunkban) ezúttal ismét egy kisregénnyel jelentkezett, méghozzá a Fiatal Írók Szövetsége Hortus Conclusus sorozatának részeként. A nehezen bekategorizálható, kísérletező kedvű prózájában – melyet Juhász Ernő illusztrációi gazdagítanak – a fiatalos, humorosan szórakoztató hangnem keveredik a jóval komolyabb, egzisztencialista kérdéseket boncolgató filozófiai irányzatokkal. Útikönyv, Irvine Welsh-féle csapatás és lovecraft-i kozmicizmus egy kötetben, ez a Lu Purpu.

A kisregény főszereplője a jelenlegi életével elégedetlen – mondhatni egzisztenciális válságba sodródott – fiatalember, Joó Márton, aki barátaival a dél-olasz Salento tengerparti városában nyaral, ahol az időt jobbára szex és kábítószer okozta örömökkel mulatják. Egyikük azonban megfejt egy titokzatos üzenetet, aminek következményeként utolsó estéjüket egy zártkörű okkultista buliban töltik, ahol mindenki egy misztikus Polip eljövetelét várja…

Ahogy Balázs az interjúban is elmondja, a polcára pillantott, ahol egy Irvine Welsh-regény, egy Cthulhu-gyűjtemény és egy Salento-útikönyv sorakozott egymás mellett… És valóban: e három tematika keveredik a kisregényben. Egyrészt megelevenedik előttünk az olasz tengerparti kisvárosi hangulat, mely olvasás közben magával ránt, beszív, annyira nyüzsög és él, aztán teret hódít magának a jó öreg Irvine Welsh trágár nyelvezetével bíró agyament és önromboló partizás, amiből természetesen a szex és a kábítószer okozta hallucinációs élmények hada sem maradhat ki, illetve valamennyire Lovecraft világvégét elhozó polipszörnye is tiszteletét teszi, bár ő inkább csak amolyan utalás-motívumként.

Apropó, motívumok. Ennek az alig százoldalas kötetnek a cselekményét önmagunk kereséseként is lehet értelmezni, ahol alászállunk a tengermély tudatalattinkba, mindenféle titokzatos dolgokat felfedezni, és itt jön a képbe a POLIP mint a fura nemevilági idegenség egyik ősi motívuma. (A kötet címe is egyébként a polipot jelenti salentói dialektusban).

Mondják, hogy ami nem hasonlít ahhoz, amit megszoktunk, az félelmetes, és ami félelmetes, az gyűlöletes. Azt hiszem, a csápok magyarázattal szolgálnak még az emberi természetre is.

Sodró lendületű cselekménye csak úgy olvastatja magát, és amellett hogy humorosan szórakoztat, egzisztencialista jellegű kérdéseket is feltesz, sőt a kozmicizmus filozófiai irányzatát sem hagyja ki ebből a szórásból. Elgondolkodtat, megzavar, néha pedig szimplán egészen sötét tud lenni.

Kinek ajánljuk? Elsősorban Farkas Balázs rajongóinak, illetve akik nyitottak egy kis filozófiai szándékkal megbonyolított, lendületes és humoros szórakozást kiváltó, szimbolikában gazdag kisprózára.

Értékelés: 9/10

eyescream