A SOMA bár nem mai játék, még is csak mostanában került a kezeim közé. Létezése valamilyen rejtélyes, túlvilági oknál fogva elkerülte a figyelmemet, pedig nem mindennapi anyag. A maga nemében mondhatni páratlan próbálkozás a zsáner mai képviselői mellett. De, hogy miért is azt lentebb olvashatjátok. 

A SOMA történetének főszereplője Simon, aki súlyos agybetegként egy újfajta eljáráson vesz részt, ahol agyáról  egy különleges gép segítségével modellt készítenek , hogy aztán az eredményt kielemezve találják meg a betegsége gyógymódját. A vizsgálat azonban balul sül el, főhősünk eszméletét veszti és a jövőben ébred fel, egy hátborzongató, víz alatti létesítményben, melynek kihalt folyosóit különös lények róják. Hogy került ide, miért, hol van pontosan, de főként, hogy jut innen haza? Ezen kérdésekre keressük a választ, miközben egyre jobban kitárul előttünk a rejtelmes jövő.

A SOMA okosan építi fel a játék hangulatát. A jelenkorban játszódó lassú, kezdeti betanító részben megismerkedünk a game igen élethű fizikájával, a karakterrel és kézre álló irányításával, amit ezután más játékok azonnali akcióval folytatnak, ezzel megölve a bemelegítésből felépíthető sejtelmes hangulatot. De a SOMA nem így tesz. A jövőbe kerülve, az üres járatokban bandukolva eleinte csak elsuhanó árnyak, váratlanul kioltódó lámpák, sejtelmes hangok fogadnak minket, ezzel tökéletesen építve a hátborzongató hangulatot. A készítők okosan nem lőnek el egyből mindent a legelején, hogy aztán szimpla akcióval próbálják fent tartani a játékos érdeklődését, helyette fokozatosan egyre többet és többet borzongatva kísérnek minket végig a játék egészén, így szinte végig képesek fent tartani a feszültséget. Mindössze egyetlen dolog rondít bele az amúgy tökéletesen komponált nyomasztó érzetbe… de erről kicsit később.

A SOMA egésze egy roppant egyszerű ám a mai játékokhoz képest komolyabb agymunkát igénylő mechanizmussal bír. A game tulajdonképpen egy csőrendszerű játék, juss el A-ból B pontba, közben old meg az adott szakasz feladványát. Mindezt segítség nélkül. A mai címekből már megszokhattunk, hogy a készítők szinte végig fogják a játékos kezét, és szinte a kezébe adják a továbbjutás kulcsát, hogy végig meglegyen az ember sikerélménye. A SOMA nem így tesz. A minket kísérő AI elmondja, mit kellene elérnünk az adott szakaszon, és aztán azt oldja meg a játékos ahogy tudja. Nincsenek villogó tárgyak, melyek sikítanak, hogy „hello velem kell csinálni valamit”, vagy ha gép észleli, hogy a játékos már percek óta töketlenkedik, a mai trendekkel ellentétben, akkor sem segít be nekünk megmutatva, hogy amúgy itt és ott kellene valamit tenni. Itt minden ránk van bízva, ami egyfajta jóleső, a régebbi motorosok számára, már-már nosztalgikus agyalásra serkent minket. És ez miért jó? Mert ha magunktól jövünk rá az adott szakasz megoldására, sokkal nagyobb sikerélményt ad, mintha fogták volna közben a kezünket. Egyszerűen összemérhetetlen az emberben ilyenkor felszabaduló érzés különbsége egy “irányított” sikerhez képest. Tényleg le a kalappal a készítők előtt, hogy egy ilyen játékmechanizmust bemertek vállalni, a mai akció orientált felhozatalban.

De valahogy még sem sikerült ezt az egészet tökéletesen kivitelezniük. A probléma igazából ott gyökerezik, hogy a juss el A-ból B-be, közben pedig csináld meg az adott szakasz feladványát, darabossá teszi a játékot. A játékos minden egyes részen megtorpan, körbe-körbe jár, és azon agyal, mit kellene és hogyan csinálnia. Ez pedig nemcsak magát a hangulatot töri meg, de a folyamatos előrehaladás élményét is. A nagyjából 10 órás játékidő vége felé, pedig már kifejezetten frusztrálóvá válhat az újabb feladvánnyal való szembekerülés, amit az olykor bedobott, rövidke menekülős részek sem tudnak felfrissíteni.

A SOMA a mai játékfelhozatalban egy üdítőnek ható, mély, gondolatébresztő sztorival ellátott, jó hangulatú sci-fi horror. A mostani mércével kifejezetten komolyabb, agyalós feladványok operáló játékmenet ügyes húzás volt, ám egy idő után, inkább lesz frusztráló, mint élvezhető, és sajnos ennél többet nem is nagyon tud nyújtani a játék.

Értékelés: 8/10

Kiknek ajánljuk: Mindenkinek aki szereti a műfajt, vagy aki még csak most ismerkedik vele.

wooltur