A lovecraft-i stílusban és szubkultúrában érdekelt irodalmi fanzine jóvoltából most megjelent a természetfeletti borzongást nyújtó antológia második kötete. Míg a három részesre tervezett installáció első kiadványa az 1920 és 1960 között íródott ún. kozmikus horror zsánerébe tartozó írásokra koncentrál, mostani kötetünkben az 1960 és 1980 közti években készült olyan művekből szemezget, amelyeket a közönség most olvashat először magyar nyelven!

Az Azilum Árnyak az időn túlról három részesre tervezett gyűjteményében olyan Magyarországon alig vagy csak nagyon kevéssé ismert szerzők hosszabb-rövidebb írásait mutatja be, akiknek munkássága bizony érdeklődésre tarthat számot, és ebből kifolyólag érdemes lenne nagyobb tömegeknek is tudomást szerezni róla. Ezek a novellák tehát most, ezekben a gyűjteményes kötetekben jelennek meg először magyar fordításban, köszönhetően az Azilum fanzine lelkes kis csapatának.

Az antológia második része stílusában szinte mindenben megegyezik az elsővel (igényes kialakítás, enyhén domború borító, letisztult tipográfia), talán annyi az eltérés, hogy ezúttal jóval vastagabbra sikerült. A múltkori 284 lapos kiadvány helyett immáron 378 oldalon keresztül élvezhetjük a lovecraft-i holdudvarba tartozó történeteket.

A teljesség igénye nélkül olvashatunk titkos szobába zárt borzalmas mostohatestvérről (Arthur Pendragon: A pokoli bölcső), másik dimenzióban élő lényeket megidőző misztikus tükörről (John Glasby: A fekete tükör), illetve fura polipszerű lényt ábrázoló medálról (Frank Belknap Long: Sötét ébredés). Egy fiatal fiú túlságosan belemártja magát az okkult tanok világába (Donald A. Wollheim: Árnyak Lovecrafton túlról); amerikai úriemberek ódon kastélyuk pincéjében misztikus dolgokkal kísérleteznek (Richard L Tierney: Üvöltés a sötétségben); házi ölebünk fejébe való bekukkantás nem várt következményekkel jár (Eddy C. Bertin: A suttogó falak).

Egy elfeledett ablak segítségével múltba láthatunk (Steffan B. Aletti: A kastély az ablakban), földalatti tárnák egyikébe valami kívülről próbál betörni (Basil Copper: A 247-es akna), egy ex-misszionárius furcsa és rejtélyes halála ügyében tett nyomozás pedig egy furcsa maláj entitáshoz vezet (TED Klein: A fekete hírnök). James Wade: A Mélységlakók című novellájában tudósaink a delfinekkel való kommunikációtól várnak egy kisebbfajta csodát, de a valódi eredmény sokkal meghökkentőbbre sikerül. Míg a kötet leghosszabb írásában (Colin Wilson: A lloigorok visszatérnek) egy sor tudományos hivatkozással (valamint Lovecraft és Arthur Machen munkásságával) megspékelve fejtik meg a Voynich-kézirat rejtélyét, miközben főszereplőnk  saját bőrén tapasztalja meg a kezdetben csillagokból érkezett, mára azonban a föld alá vonult természetfeletti lények hatalmát.

De a leírhatatlan és elképzelhetetlen borzalmak néha sokkal modernebb szituációkban is megjelenhetnek. Míg David Sutton novellájában (Démoni) egy banda zenei kiadványának egyik dalában különleges varázsigékre bukkannak, addig J. Vernon Shea már-már meta-elemeket hordozó történetében (A sírkert kísértete) a B-filmek forgatókönyveit szállító, mellékállásban pedig horrorfilmeket lesajnáló főhőse húzza a rövidebbet. És bár Joanna Russ Csónakom című írása inkább csak egyfajta a mágikus realizmus jegyébe tartozó, szimplán fantasztikus történet néhány lovecraft-i említéssel, attól még egyáltalán nem sikerült rosszul.

A novellák után folytatódik az előző kötetben megkezdett lovecraft-i gyorstalpaló, vagyis a Bevezetés a Cthulhu-mítoszba, melyben a kötetet összeállító Somogyi Gábor kronologikusan mutatja be a lovecraft-i zsánerben alkotott, nagyközönség által talán kevéssé ismert szerzőket (feltörekvőket vagy éppen követőket), kiadókat és fanzineket. Mindezt röviden és tömören, rendkívül informatív módon összefoglalva.

És ugyancsak meg kell említenem, hogy első kiadványhoz hasonló módon, ebben is a válogatásban is megtalálható(ak) kedves kollégánk, Szabó „Zoo_Lee” Zoltán fordítása(i), így a CineGore szerkesztősége ezúton is büszke rá.

Értékelés: 10/10

eyescream