Nyilván a CineGore olvasói számára nem hat újdonságként a tény, miszerint mindig örömmel nézek olyan óriási és/vagy mutáns szörnyeket szerepeltető iszonyatosan gagyit hulladékmozit, amelyben egyidejűleg többféle és fajta kreatúra teszi tiszteletét. Peter Paul Basler akció/kaland/sci-fi produkciójában nem bízott semmit a véletlenre: óriásira nőtt skorpiók, pókok, kígyók és fura darazsak támadják be a dimenziókapu bezárására érkezett katonai osztagot!

A cselekmény elején lévő képsorokban láthatjuk, amint katonai egységünk vesztét egy barlangból előmászó hatalmas CGI-skorpió okozza, mire filmünk húsz-huszonötödik perce környékén végre hosszan tartó tanácskozás után egy speciálisan képzett mentő-expedíció érkezik a helyszínre. Mint menet közben kiderül, egy kíváncsi tudós kaput nyitott egy eddig számunkra ismeretlen másik dimenzióra, és onnan özönlöttek át ezek a gigászi lények. Hőseink egyetlen feladata tehát, hogy életben maradjanak, amíg bezárják a féregjáratot, mielőtt még nagyobb gond lenne belőle.

Ahogy az már csak egy hulladékfilmben lenni szokott: jobbára ismeretlen kvalitásokkal bíró rendező, érdektelen teljesítménnyel bíró névtelen színészek, sablonosan béna forgatókönyv, a CGI-effektek pedig egy alacsony költségvetésű, szörnyekkel operáló SyFy-produktum szintjén mozognak. Na jó, a lények annál talán egy kicsivel jobban sikerültek, de azért még így is bőven mosolyt fakasztanak az arcunkra. Főleg, mert arra mindig ügyelnek, hogy egyidőben leginkább egy (maximum kettő) lény lebzseljen csak a képernyőn.

Olyan fantasztikus jeleneteknek lehetünk tanúi, mint amikor az egységet vezető csóka egy szál késsel ugrik rá a mega-pókra és meglovagolja azt, vagy amikor az óriásira nőtt darázs a lábaival kezeivel megmarkolja a katonákat, és azok valósággal kettészakadnak a markolásától, de olyat is mutatnak, ahogy a homokvihar szó szerint lefújja a húst és a bőrt a katona koponyájáról. Láthatunk még high-radart, amin a közeledő pont helyett egy digitálisan kidolgozott skorpió képe látszik meg furcsán szikrázva eltűnő lényeket, magából kristályokat kiokádó féreglyukat. Nekem mégis a vége a kedvencem, amikor a főgenya telenyomja a testét kristállyal, és ezáltal beszélő óriási kígyóvá változtatja magát, aki még tüzet is okád (!), majd a parancsnok szintén kígyóvá alakul, hogy legyőzze, ezáltal egy fergeteges kígyópárbaj alakul ki kettőjük között, priceless!

Bár ez az akció, kaland és sci-fi zsáneri keverékéből született mű kivételesen nem Asylum vagy SyFy produkció, attól még bőven a bűnös élvezetek közé tartozik, szóval megtekintését csak a béna filmek kedvelőinek bátorkodom ajánlani!

Értékelés: 4/10

eyescream