Szokásomhoz híven a horror helyett ezúttal is egy más kategóriára esett a választásom; nem is igazán egy kategóriára, ugyanis a 12 majom című alkotást nehéz lenne egyszóval körülírni, így leginkább egy thriller és egy posztapokaliptikus sci-fi szerelemgyerekeként definiálnám. A maga idejében igen nagy sikert aratott, ez részben betudható a bravúros szereposztásnak, másrészről viszont sokat nyom a latba a történet egyedisége, hiszen afféle üde színfoltként tűnt fel a 90’-es évek közepén. Habár az időutazás téma nem hatott kifejezetten újdonságként (mivel egész sokan meglovagolták már korábban is), mégis van benne valami, ami nem hagyja, hogy lerágott csontnak tűnjön. Kis érdekesség adalékként, hogy a rendező Terry Gilliam, aki nem mellesleg a Monty Python társulat tagja volt egykor.

A történet (napjainkhoz képest) a nem túl távoli jövőben kezdődik, amikor is a Föld már egy élhetetlen bolygóvá amortizálódott; egy halálos vírus 1996 és 1997 folyamán ugyanis kiirtotta a népesség 90%-át, a maréknyi túlélő pedig kénytelen a föld alatt, rejtőzködve élni, mellőzve azokat a dolgokat, amelyeket régen természetesnek véltek. Minden jel arra mutat, hogy az egész végzetes eseménysorozat mögött a 12 majom elnevezésű szervezet áll, ám a jövő kutatói viszonylag kevés információval rendelkeznek tevékenységük részleteit illetően. Kész szerencseként adódik viszont a következő, szcenárió, amely a film alapsztorijául szolgál: James Cole (Bruce Willis) egy közveszélyes, elítélt bűnöző, viszont minden hátrányos tulajdonsága ellenére igen életrevaló ember, ezért fontos küldetéssel bízzák meg: feladata nem más, mint hogy utazzon vissza az időben az ominózus 1996-os évbe, gyűjtsön mintákat, bizonyítékokat és derítsen ki mindent, amit csak tud az emberiség vesztét okozóvírusról és a pusztítást megelőző történtekről.

Az utazás azonban nem alakul zökkenőmentesen, és James nem a megfelelő évben találja magát, ’96 helyett ugyanis ’90-ben landol, amikor is a vírusnak vele együtt és az egész apokaliptikus eseménysorozatnak még nyoma sincs, hiszen még meg sem történt az egész. Ennél fogva Cole-t nemes egyszerűséggel elmeháborodottnak nyilvánítják és ennek megfelelően egy intézetbe zárják, ahol viszont egy igen ismert víruskutató fiával, Jeffrey Goines-szal (Brad Pitt) hozza össze a sors. Kár tagadni, Jeffrey valóban nem épelméjű, James viszont mégis megpróbál mindent kiszedni belőle, amint megtudja, hogy az apjának a jövőben köze lesz a történtekhez. A kórházban egy neves pszichiáter, dr. Kathryn Railly (Madeleine Stowe) diagnosztizálja, aki nem mással, mint a jövőbe látás érzetével járó elmezavarokat kutatja. James-t egy  balul elsült szökési kísérlet után magánzárkába zárják, ahonnan (az ottaniak számára) rejtélyes körülmények között eltűnik, valójában visszautazik a saját jelenébe, 2035-be.

Egy váratlan hiba folytán azonban ezúttal sem a kívánt évbe repítik vissza, hanem az I. világháború idejének kellős közepére, azonban ebben az idősíkban való tartózkodása sem lesz hosszú életű, és rövidesen az eredetileg célként kitűzött évben találja magát, azaz 1996-ban. Cole megpróbál mindent megtenni annak érdekében, hogy kiderítse, kik a 12 majom nevű társaság tagjai, mit terveznek, és pontosan milyen hatással lesz mindez a jövőre nézve. Vajon tényleg ők a felelősek a halálos vírusért? James valóban utazik az időben, vagy csak a saját képzeletének szüleménye ez az egész?

A 12 majom cselekménye voltaképp nem az időutazás tényétől lesz különleges, sokkal inkább a köré épülő rejtély az, amibe a nézők bevonódhatnak, továbbá a film erőssége a képi világot jellemző jellegzetes összevisszaság, gyorsaság és az úgynevezett neo-noir stílus, a bravúros színészi játék pedig szintén erősségei közé tartozik. Nem nélkülözi a tudományos fantasztikumot, az izgalmat és a szerelmi szálat sem. Kár is tovább szaporítani a szót; a 12 majom egész egyszerűen egy remekül összerakott film.

Kinek ajánljuk: ahogy máskor is, a velem egy húron pendülőknek, akiknek a ’90-es évek gyöngyszemei annyira a szívükhöz nőttek (ha Bruce Willis és Brad Pitt nem elég ajánlólevél önmagában).

Értékelés:9/10

(grey tabby)