1984-ben, amikor a cikkünkben bemutatott eset megtörtént, az FBI szakemberei és a törvényszéki pszichológusok előtt már ismert volt az ún. “stalker” vagyis üldözői magatartás, melyet magyarra általában szerelmi üldözésként fordítanak. Korábban azonban általában olyan esetek kerültek napvilágra, melyek áldozatai hírességek voltak: az 1980-ban egy őrült rajongója által meggyilkolt John Lennon, az 1981-ben Reagan elnök ellen merényletet elkövető Hinckley – akinek tettét Jodie Foster iránti szerelmes rajongása motiválta, Theresa Saldana színésznő, akit rajongója kis híján halálra kaszabolt, vagy a Rebecca Schaeffert meggyikoló Richard Bardo esete. 1984-ben azonban egy átlagember, Laura Black vált a szerelmi üldözés máig egyig leghíresebb áldozatává, mely eseménysorozat Kalifornia egyik legvéresebb tömeggyilkosságába torkollt.

A valóság

Laura Black huszonkét éves, feltűnően csinos nő volt, amikor elvégezte az egyetemet, és mérnökként a Szilícium-völgyben, az ESL Inc.-nél, egy hadianyaggyártó cégnél kapott állást. Az első napokban sok kollégájának mutatták be, és nyilvánvalóan feltűnést keltett, hiszen nem túl sok női mérnököt alkalmaztak. Így hozta össze a sors Richard Wade Farley nevű kollégájával is, akivel akkor találkoztak, amikor a férfi átjött az ő osztályára, mert egy másik kollégát keresett. Hármasban mentek el ebédelni, és szó sem volt többről, mint munkatársak egyszerű közös ebédjéről; mindhárman külön fizettek. Farley számára azonban ez az ebéd sokkal többet jelentett, azonnal fülig beleszeretett Laura Black-be.

Laura Black nem csak kivételesen okos volt, de szép is, és sportos. Korábban tornázott, új munkahelyén pedig csatlakozott a céges softball csapathoz. Farley a következő hónapban újra és újra megjelent körülötte: az edzéseken, és a munkahelyén az asztalánál. Újra és újra randevút kért tőle, különböző programokra hívta magával, de Laura mindig elutasította, mert egyáltalán nem találta vonzónak a férfit, csak egy kollégát látott benne. A férfi ajándékokkal kezdte elhalmozni, melyek önmagukban is nagyon furcsák voltak (például egy szív alakú tükör), majd az otthoni címét és telefonszámát követelte, amit a nő nem volt hajlandó megadni. Mindkettejüket egyre jobban frusztrálta a kialakult helyzet.

Laura szerette volna végre lerázni Farley-t, de még a szakemberek sincsenek egyező véleményen abban, hogy hogyan kell kezelni az ilyen helyzeteket. Laura Black abban bízott, hogy egyenes, határozott de udvarias elutasításából érteni fog a férfi, azonban ez nem így lett.
Richard Farley magatartása kísértetiesen visszatükrözte a szakemberek által az ilyen esetekre felállított forgatókönyvet. A szerelmi üldöző azt reméli, hogy ajándékaival elnyerheti a szimpátiát, és a kiszemelt lény viszonozni fogja az érzelmeit. Amikor ez nem jön be, erőszakkal kezd behatolni a másik személyes életébe, féltékenykedni kezd másokra, és fenyegetőleg lép fel áldozatával szemben. Szüntelenül próbálja felhívni magára üldözöttje figyelmét, akár a gyilkosságra vagy öngyilkosságra is képes, hogy elkápráztassa szerelmét.
Az ilyen esetek veszélye azok kiszámíthatatlanságában rejlik. Nem lehet megjósolni, hogy az egyes elkövetők e folyamatban mely szintekig fognak eljutni, hiszen vannak köztük, akik megmaradnak a szerelmes levelekkel való bombázásnál. Továbbá nagyon nehéz már a korai szakaszban kiszűrni, hogy szerelmi üldözésről van szó, hiszen ilyenkor többnyire még csak az áldozat érzi a kellemetlenséget, és hogy valami nagyon nincs rendjén. A környezettől többnyire csak olyasmiket fog hallani, hogy örülnie kellene, hogy így megtetszett valakinek, és hogy vegye hízelgésnek: vagyis elbagatellizálják a problémát, és ez alól nem képeznek kivételt sajnos a hatóságok sem. Magukban még sajnálják is kicsit a felsült szerelmest.

Amikor az ajándékokkal és randevúk folyamatos kérésével Farley kudarcot vallott, továbblépett: két héten keresztül áfonyás kenyeret sütött, melyet megvajazva Laura asztalára helyezett reggelenként. Ez az elsőre ártatlannak tűnő cselekedet valójában erőteljesen nárcisztikus és újabb ördögi szintet jelent: már nem érdekli, mint mond a nő, így vagy úgy, de az ő akarata fog érvényesülni. Laura megszerzése hatalmi játszmává alakult át.

Farley viselkedése a nemi erőszaktevők és gyilkosok modelljét reprezentálja, akik manipulálni és uralni akarják áldozatukat. Az is fontos része ennek, hogy üldözöttjének egy nála 14 évvel fiatalabb nőt választott, hiszen a fiatalabb áldozattal talán könnyebb elbánni.

Farley egyre erőszakosabban kezdte zaklatni Laurát: a személyzetisnek azt mondta, meg akarja lepni a születésnapján, így megszerezte a nő otthoni címét, ezen kívül feltörte az íróasztalát és lemásolta a kulcsait. Amikor Laura karácsonykor hazautazott szüleihez, megszerezte azok címét is, és oda küldte több, mint kétszáz levelének egyikét, amelyek egyenként is több oldalt tettek ki. Egyre több adatot gyűjtött össze Black magánéletéről, melyek azt az érzést szolgálták, hogy birtokolhatja a nőt annak akarata ellenére is.

Laura idővel taktikát változtatott, és elkezdte levegőnek nézni a férfit. Ez sem segített. Fokozódott a fenyegetőzés, Farley nem csupán kukkolta a nőt, hanem tudomására is hozta, hogy a nyomában jár. Belépett ugyanabba az aerobic-klubba, ahová ő járt, eljárt a softball-meccsekre, és gyakran késő éjszaka is hívogatta otthoni telefonján. Laura a munkahelyi személyzeti osztályhoz fordult, akik utasították Farley-t, hogy hagyja békén a kollégáját, különben kirúgják és pszichiátriai kezelést is előírtak számára.
A szerelmi üldözéses esetekben a hatóságokhoz való fordulás kétesélyes eredményeket hozhat. Van, hogy sikeresen visszatartja az üldözőt a továbbiaktól – annak fényében, hogy mennyi mindent veszíthet a jogi következmények miatt -, de ha ezeknek nincs tudatában, még rosszabbra fordulhat a helyzet.

Farley valósággal megvadult, amiért Laura “bemártotta” a munkahelyén. Egyik levelében ezt írta: “Ha kirúgnak innen, többé nem tudsz majd mivel sakkban tartani… Talán összeomlok az érzelmi nyomás súlya alatt, és ámokfutóként mindent elpusztítok, ami az utamba kerül… Még ha téged nem bántlak is, soha többé nem leszel képes úgy játszani a férfiakkal, mint velem tetted; így a végén mégiscsak én nyerek.” Két éve zajlott Farley és Black drámája, amikor a vállalat végül elbocsátotta a férfit. Miután a munkahelyen elérhetetlenné vált számára a nő, “főállású” üldözőként naphosszat a nő háza előtt állt a kocsijával, és mindenhová követte. Laura Black többször költözött, de Farley mindig a nyomára bukkant. Bár a férfi újra elhelyezkedett szakmájában, továbbtanult az egyetemen és egy barátnőjével még el is jegyezte magát; tovább küldözgette leveleit, melyekben váltakozva fenyegetőzött vagy írt gyengéd érzelmeiről. Egy alkalommal újra randevúra hívta a lányt, de mikor választ nem kapott rá, kiöltözve megjelent a küszöbön. Laura nem tudta, mitévő legyen: ha válaszol, azt bíztatásnak veszi a férfi, ha nem, azt is. 1988-ban a Farley házát elárverezték és óriási adóbüntetést róttak ki rá; a férfi ezért is, ahogy mindenért, Laurát hibáztatta.

Mindeközben Laurának nem csupán magánéletét tette tönkre a férfi, folyamatos költözésre kényszerítve őt, de munkahelyén is kellemetlenségei adódtak miatta. Mivel a hadiiparnak dolgozott, megbízhatóságának megkérdőjelezhetetlennek kellett lennie. Gyakorlatilag az fenyegette, hogy Farley miatt a munkáját is el fogja veszíteni.

1988 elején Farley egy borítékban Black kocsijának szélvédőjént hagyta a lakáskulcsának másolatát, ezzel azt üzenve, hogy ha akarna, betörhetett volna hozzá. Ez volt az utolsó csepp pohárban, Laura könyörögve tett feljelentést a férfi ellen. Eltiltó végzést hoztak, amely megtiltotta a férfi számára, hogy a nő vagy megszokott helyei közelébe menjen, illetve hogy felhívja. Ez volt Farley számára is az utolsó csepp.

Vadászpuskát és rengeteg töltényt vásárolt majd a csaknem ötven kilogrammnyi felszereléssel leparkolt a vállalat parkolójában. Az volt a terve, hogy utolsó próbálkozásként megpróbál beszélni a lánnyal, aki ha elutasítja, előtte lesz öngyilkos. Délutánra azonban elunta a várakozást, és katonai ruházatban, 7 fegyverrel felfegyverkezve belépett az irodaházba. A férfi felkészült volt: végrendeletet írt, füldugót és bőrkesztyűt viselt. Az útja Laura irodájához vezetett, és akikkel útközben találkozott, mind lelőtte. Nem csak munkatársaira, hanem a számítógépekre is rálőtt. Amikor elérte Laura irodáját, változtatott az eredeti terven, és Laurát is meglőtte, akinek a vállát találta el. A nőnek sikerült elbarikádoznia magát, és Farley nem is tért vissza hozzá, tovább haladt az épületben.

Az időközben kiérkező rendőrök próbáltak beszélni Farley-val. A kapcsolattartó édesanyját hozta fel az elkövetőnek, jól ráérezve az egyetlen személy kilétére, aki közel állt a férfihez. Farley arról hadovált, hogy nem akarta sosem bántani Laurát, csak egy randevút szeretett volna. A rendőrök nem tudták behatárolni Farley hollétét, mert szobáról szobára haladt az épületben. Laura egyszercsak meghallotta, hogy a szomszéd szobában tartózkodik, így sikerült kisurrannia az épületből. A súlyos vállsérülés mellett tüdeje összeomlott, karja eltört, a mentők azonnal kórházba szállították. Öt órányi túszdrámát követően Farley megadta magát és letette a fegyvert. Hét embert ölt meg és további négyet súlyosan megsebesített.

Laura Black számos műtéten kellett, hogy átessen, de túlélte a lövöldözést. Farley életre szóló lelki és testi szenvedést okozott számára. A bírósági tárgyaláson egyetlen pillantásra sem méltatta a férfit, míg az jelenidőben beszélt “kapcsolatukról”. A nő jelenléte felvillanyozta, minden szavát jegyzetelte és még a börtönből is írt neki levelet, melyben elismerte, hogy végül a nő “nyert”.
Halálraítélték, a férfi ma is San Quentin börtön halálsorán raboskodik. Laura Black továbbra is az ESL alkalmazásában maradt.
Ennek az esetnek köszönhetően jött létre elsőként Kalifornia államban a zaklatás elleni törvény, 1990-ben, melyet azóta több államban is beiktattak.

Stalking Laura ((I Can Make You Love Me)) (1993) (Laura végzete)

Laura Black és Richard Farley esete csupán egy ízben került feldolgozásra, a Laura végzete című televíziós thrillerben. A főszerepekben Richard Thomast (AZ, Mesék a Kriptából) és Brooke Shields-t (A kék lagúna, Mesék a Kriptából) láthatjuk. A film cselekménye jól követi a valóságban történtek idővonalát. A cselekmény Laura lediplomázásától indul, és az első fél órában láthatjuk, milyen izgalmak érik a fiatal nőt, milyen örömmel várja a rá váró kihívásokat. Majd színre lép Farley, és innentől már a viszontagságokat követhetjük figyelemmel. A film jól építkezik, és sikerrel von be Laura sorsába, szimpatikussá teszi a szemünkben, ami segíti az együttérzést. Bár óriási dráma kibontakozását nem várhatjuk a tévés platform jóvoltából, a mű izgalmas és fordulatos.

A filmben nem igazán fogjuk érzékelni a Farley által generált fenyegetettség-érzést, inkább idegesítőnek mutatja Laura üldözését, és a lány tehetetlenségére helyezi a hangsúlyt. Arra, hogy a munkahelyén olyan tanácsokat kap, hogy ne öltözzön olyan csinosan, ne mosolyogjon annyit, vagyis az áldozathibáztatás savát-borsát láthatjuk megjelenni. Brooke Shields-et bár nem tartom nagy színésznőnek, de nem okoz csalódást, illik rá Laura Black szerepe, és jól hozza az intelligens, szépségének talán tudatában  sem lévő, kétségbeesett nőt. A Farley-t játszó Thomas játéka is azt sugallja, hogy a férfi nem más, mint egy bosszantó pattanás Laura hátának közepén. Szánalmas, nevetséges karakter, de nem igazán tudja átadni azt, hogy Laura Black-nek igenis volt oka félni tőle, több volt, mint idegesítő.

A végső jelenetekben mutatja csak meg igazi arcát, és Thomas színészi játékát nem érheti kifogás, itt Farley karaktere  félelmetessé válik, és láthatjuk, hogy a férfi valójában bármire képes.

 

Az igaz történeteken alapuló filmek esetében számomra mindig fontos, hogy mennyire írják át a valós eseményeket. Nálam a Stalking Laura (amerikai piacon I Can Make You Love Me címen) jól vizsgázott, és élvezetesen dramatizálta a valóságban történeteket.

Kinek ajánljuk: Tévéfilmek kedvelőit céloznám elsősorban a film ajánlásával, azokat, akiket nem zavar az alacsony költségvetés, mert az bizony meglátszik.

Értékelés: 6/10

Blissenobiarella

 

Cikkünk John Douglas és Mark Oldshaker Megszállottak című könyvének vonatkozó részein alapszik.