A filmtörténelem során akadt néhány hányatott sorsú alkotás, melyek útja a közönségig kifejezetten körülményesnek nevezhető. A Polaroid sem éremesélyes a legzökkenőmentesebben bemutatott filmek versenyében, a végeredmény tükrében viszont nyugodtan kijelenthető, hogy semmit sem veszített volna a horrorfilmes társadalom, ha ez a természetfeletti rémtörténet a fiók mélyén marad.

 

Az előzmények kísértetiesen hasonlítanak David F. Sandberg és a Lights Out című rövidfilmjének esetére. A svéd direktor pár perces ijesztgetése olyan nagyszerűen sikerült, hogy néhány év múlva elkészíthette Hollywoodban az egészestés változatot (Amikor kialszik a fény), napjainkban pedig már a DC filmes univerzumában is lerakta a névjegyét (Shazam!).

Erős a gyanúm, hogy Lars Klevberg nem fog ilyen villámkarriert befutni az álomgyárban, de a negyedórás rövidfilmje pont elegendőnek bizonyult, hogy megrendezhesse a másfél órásra duzzasztott Polaroid-ot. A film aztán több, mint két évig várta a bemutatója időpontját, ami először 2017-ről átcsúszott 2018-ra, aztán a Wenstein-botrány miatt úgy tűnt, hogy örökre dobozolva marad. Ősszel azonban érkezett a megmentő, a Lantern Entertainment (a The Weinstein Company szellemi örököse) és a 13 Films együttműködéseként végre elérte a nagyérdeműt az elátkozott kamera története.

A promóció során A kör-höz és a Végső állomás-hoz hasonlított alkotás nyomokban valóban tartalmazza az említett darabok összetevőit, de a végeredmény kétségbeejtően középszerű lett. A kissé introvertált középiskolás csajszi hódolójától szert tesz egy régi polaroid kamerára, a kezdeti örömet azonban hamar felváltja a rettegés. A képek szereplői gyanús körülmények között haláloznak el, a négyes baráti társaságnak kell versenyt futnia az idővel, ha nem szeretne hasonló sorsra jutni.

A misztikusnak induló, eredetinek kis jóindulattal sem nevezhető sztori nem is indul rosszul.  Van benne néhány jópofa jelenet, de az idő múlásával egyre nagyobb teret kapnak a klisék, ami összességében unalomhoz vezet. Vizuálisan nincs különösebb gond a filmmel, a fiatal színészek elvárható alakításokat hoznak, a rendezést sem érheti óriási kritika.

Ebben az alapsztoriban nagyjából ennyi potenciál van, talán valamivel tehetségesebb alkotók kezei között összejöhetett volna egy maradandóbb alkotás, de nagy duzzogva egyszeri szórakozásnak megteszi. Reméljük a norvég direktor a Gyerekjáték újrával jobb munkát végez! Sokkal jobbat!

5/10

afiaf